Az ötletelés szintjére süllyedt a válságkezelés az USA-ban

Vészesen közelednek a félidős választások az Amerikai Egyesült Államokban, Bidennek főhet a feje, hogyan próbálja meg a saját és a Demokrata Párt népszerűségét a béka alól feljebb lökdösni. Az inflációs mutatók egyre nőnek, ezen belül az üzemanyagárak azok, amelyekkel az elnök kiemelten szeretne foglalkozni – csak éppen nem tud. Olyan dologgal áll szemben, amelyet túl sok külső tényező befolyásol ahhoz, hogy intézménye önmagában megoldhassa. A világpiaci árak, a vállalati profit mindent befolyásoló hatása, az orosz-ukrán háború és különösen az azt követő szankciók mellett óriási gondot okoz az USA-ban, hogy a zöldpolitika miatt Biden olajipar-ellenes befektetői hangulatot teremtett, az olajfinomítók kapacitása lecsökkent, így törvényszerűen mentek fel az árak.

Biden igyekszik úgy tenni, mintha irányítaná a válságkezelést, ám jól láthatóan egyre inkább kicsúsznak kezéből a dolgok. Az elnök jobb híján szabad ötletelésbe kezdett, és minden héten előáll egy új javaslattal, amiről aztán kiderül, hogy

Utóbbi kategóriába tartozott az ország stratégiai olajtartalékainak a felszabadítása, ám az is kevésnek bizonyult az árak mérsékléséhez. Ezután jött a fenyegetőzés az olajipari vállalatok felé, amelyben az elnök konkrétan extraprofit adót lengetett be, de ez inkább csak egy kétségbeesett kísérlet volt, eredménye valószínűleg semmi nem lesz: a lobbi és az érdekösszefonódás túl nagy és eredményes ahhoz, hogy a Kongresszusban egy ilyen javaslat átmenjen. Biden így előkapta a védelmi termelési törvényt, amelynek segítségével nem csak kérni, de kényszeríteni is tud, ám ennek használata egy félidős választás előtt nem sok jóval kecsegtetne az alkalmazójára és pártjára nézve. 

Az elnök egyre kétségbeesettebben próbál kiutat találni. Legújabb ötletével az üzemanyagra kirótt szövetségi adó ideiglenes, három hónapos eltörlését célozta meg, amely megint csak arra jó, hogy Biden úgy tegyen, mintha csinált volna valamit. (Obama ugyanezeket a szavakat használta 2008-ban azokkal kapcsolatban, akik látszatintézkedésekből akarnak – sikertelenül – politikai előnyt kovácsolni.) A különbözet ugyanis ebben az esetben is annyira csekély lenne, ami

A republikánusok azonnal gúnyolódni kezdtek Biden legújabb ötletén, nem beszélve annak hangoztatásáról, hogy a szövetségi üzemanyagadó ideiglenes eltörlése az autópálya-alapból tűnne el, ám arra még senki nem adott választ, akkor milyen pénzből kerül sor az útfelújításokra és karbantartásokra. Ami azt illeti, nem csak a republikánusok, hanem a demokraták közül is többen hangot adtak aggályaiknak az elnöki ötlet kapcsán: köztük volt Nancy Pelosi demokrata házelnök is, akinek ellenvéleménye elég világosan mutatja, mekkora feszültség van táboron belül is a demokratáknál. Tom Carpe demokrata szenátor egyenesen úgy fogalmazott: "az autópálya-projektek elsődleges finanszírozási módjának felfüggesztése semmiképpen nem mondható hatékony megoldásnak, rövidlátónak annál inkább”.

Senki nem látja előre, mivel rukkol elő legközelebb az elnök, de a valószínűsíthető forgatókönyvek között szerepel egy egészen kínos lehetőség is, vagyis az, hogy Biden az USA-val kifejezetten feszült viszonyban lévő Szaúd-Arábiához és az egyébként olajügyben embargó alatt álló Irakhoz fordul a globális kínálat növelése, ezzel az árak csökkentése érdekében. 

Nyitókép: Joe Biden amerikai elnök az üzemanyagár csökkentésével kapcsolatos kormányzati intézkedésekről beszél a washingtoni Eisenhower irodaházban 2022. június 22-én. 
MTI/EPA/Michael Reynolds