A szerzők egyébként több területen is a nemzetközi döntéshozók figyelmébe ajánlják a magyar gazdaságpolitikai laboratóriumban sikerrel kikísérletezett megoldásokat
és ezek közé tartozik a magát baloldalinak (?) valló média és szakértők (?) által rendszeresen kritikával illetett közmunkaprogram is, amelyről a szerzők megjegyzik, hogy ma már nem jelent meghatározó tényezőt a magyar munkapiacon. Kiemelik azt is, hogy a közmunkaprogramban részt vevők létszáma drasztikusan zuhant az elmúlt években, miközben a munkanélküliség és az inaktivitás sem ugrott meg, ami azt jelenti, hogy a program károsnak semmiképp sem mondható, sokkal inkább hozzájárult egy új, magasabb nyomású (más kifejezéssel fordulatszámú) gazdaság kialakításához Magyarországon.
A közgazdászok emlékeztetnek, hogy míg számos fejlett országban évek óta csak a közgazdasági közbeszéd tárgya a munkahelygarancia megoldása, addig Magyarországon sikeresen létrehozott valóság és válságkezelő eszköz, ami persze csak egy kezdeti része volt a teljes foglalkoztatást célzó gazdaságpolitikai mixnek, amely pragmatikusan, ideológiák helyett a társadalom értékeiből vezeti le a követendő gazdaságpolitikai irányokat is.
Ezzel a gazdasági keretrendszert annak minden ösztönzőjével és lehetőségével a többség igényeire szabja.
A szerzők kiemelik a 2010 utáni magyar válságkezelés sikereit és modellteremtő jellemzőit is.
Kulturális közgazdaságtan helyett külföldi és ideológiai egyenmegoldások
Ezzel szemben a hazai balliberális oldal elsőként a nemzetközi elitek ideológiai útmutatásaihoz nyúl, amikor a hazai gazdaságról próbál programot alkotni, amiből értelemszerűen súlyos válságok és egy függő gazdaság alakulhat csak ki.
Ebben az értelemben felmerül az ellenzéki közgazdászok súlyos felelőssége is az ellenzék világraszóló bukásában, hiszen ezek a közgazdászok voltak azok, akik egyéni tét nélkül, a kényelmes katedrák mögül, különböző egyéni érdekektől vezérelve álltak be a következetlen, alkalmatlan és szakmaiatlan ellenzék mögé, akadémiai hátterükkel legitimálva azt.
Ők voltak azok, akik a magyar felzárkózás tényeit tagadni igyekeztek, szegénységgel riogattak, mindenhol korrupciót találtak és egy kellemes alternatív valóságban ringatták el a legszűkebb fővárosi elitcsoportokat. Az alternatív valóságra pedig már nem lehet valós válaszokat adni, hiszen minden problémafelvetés is téves.
Az ellenzék sikere akár ott is kezdődhet, hogy minden korábbi szakértőjétől megszabadul.
Nyitókép: MTI/Vajda János