A kabinet intézkedéseinek köszönhetően a legszegényebbek jövedelmei nőttek a legnagyobb mértékben a 2010-es kormányváltással, derült ki korunk egyik leghíresebb egyenlőtlenségkutatója, a szerb-amerikai Branko Milanović június 24-én a Twitteren megosztott számításaiból. E vélekedéséhez csatlakozott a Budapesten járva csak a Makronómnak nyilatkozó világhírű közgazdász, Lord Robert Skidelsky, aki szerint a kormány munkapiaci programokkal fantasztikus mértékben segítette a cigányságot, hogy beillessze a rendszerbe. „Amennyit erről tudok, a magyar romapolitika nagyon sikeres” – mondta. „A kritikusoktól csak azt halljuk, hogy Orbán megvesztegeti és megvásárolja a romákat. Pedig dehogy vásárolja meg! Végre valamilyen státuszt szereznek a társadalomban. Sok jó magyar gazdaságpolitikai megoldást látok, amelyet támogatnék. De Nyugaton, Nagy-Britanniában és az USA-ban nem tudnék olyan véleményt publikálni, hogy Orbán gazdaságpolitikája jó, mert meg se hallgatnának” – jelentette ki a Makronómnak, hangsúlyozva, hogy a kritikusok a gazdaságpolitikából is csak a politikát látják, ezért nem hajlandók észrevenni a tényeket.
2010 ELŐTT A SZEGÉNYEK VESZTETTÉK A LEGTÖBBET
Milanović ábrája szerint 2007 és 2009 között a magyarok legszegényebb öt százalékának reáljövedelme nagyjából 20 százalékkal csökkent, a társadalom alsó harmadának jövedelme pedig 10 százalékot meghaladó mértékben esett. Ezekben az időkben minden társadalmi csoport jövedelme csökkent vagy stagnált. 2012-2013-tól a kormány új, még határozottabb gazdaságpolitikai irányt hirdetett meg. Milanović eredményei szerint ez a gazdaságpolitikai elegy – amely évi félmillió forintos átcsoportosítást jelentett a családokhoz – egészen hirtelen lépett működésbe. 2012 és 2015 között a legszegényebb öt százalék jövedelme inflációval korrigálva közel 80 százalékkal nőtt, és a legalsó harmadba tartozók között is 30–80 százalékos emelkedés volt megfigyelhető. A negyvenediktől a nyolcvanadik percentilisig – őket nevezhetnénk középosztálynak – az egy háztartástagra (rájuk vonatkoznak a számítás alapjául szolgáló adatok) jutó felhasználható jövedelem reálértékének növekedése egyenletes, több mint 25 százalékos volt, a legmagasabb jövedelműek esetében pedig a legalacsonyabb, 20-25 százalékos jövedelemnövekedést mutatnak a statisztikák.
MILANOVIĆ SZERINT A SZEGÉNYEK JÁRTAK JÓL
A témában rengeteget publikáló közgazdász számításaiból úgy látszik, Magyarországon a gazdasági növekedés nem elvont, papíron létező fogalom, hanem végre minden jövedelmi réteg részesülni kezdett belőle 2010 után. Különlegesnek számít – és ezt az egyesek által baloldalinak tartott Milanović is megjegyzi –, hogy 2009 és 2012 között már mindenki előrébb lépett kicsit Magyarországon, 2012 és 2015 között pedig relatív értelemben a szegényeknek jobban kedvező gazdasági növekedést látunk. Ezt ő pro-poor, azaz szegényeket támogató, inkluzív növekedésnek nevezi (helyesebb lenne munkapártinak nevezni, mert alapvetően a munkához kötődik a társadalmi előrelépés). Meg kell jegyezni, hogy a leggazdagabbak körében kisebb, 5-10 százalékos növekedés abszolút értékben, pénzben mérve akkora vagy nagyobb összeg is lehet, mint a legszegényebbek esetében 50-100 százalékos növekedés. A közgazdász egy olasz követője kommentben azt fűzte hozzá, hogy „a magyar kormány 2011 és 2014 között végrehajtott politikája és annak hatásai pontosan azok, amiket az ember a szociáldemokráciától vár. Tankönyvi példaként is használhatnánk.” Mindebből az is következik, hogy Magyarországon sikerült megakadályozni a jövedelmi egyenlőtlenségek elszabadulását, és korábban nem látott mértékben sikerült csökkenteni a szegénységet is.