A COVID-19 világjárvány, amely rekordszintre emelte az Amazonhoz hasonló vállalatok nyereségét, és az ukrajnai háború, amely ugyanezt tette az olaj- és gázipari vállalatokkal, teljes mértékben indokolttá teszi az extra nyereségadó újbóli bevezetését a Prospect szerzője szerint. Sanders javaslata lényegében megegyezik az adó második világháborús változatával, beleértve a háború előtti átlagra való támaszkodást, a 95 százalékos kulcsot és a teljes effektív adókulcs korlátozását.
A közgazdászok egyébként különbséget szoktak tenni a normál hozamok között, amelyek a versenyben keletkeznek és ezért viszonylag korlátozottak, illetve a járadékok vagy többlethozamok között, amelyek nem a piaci verseny, hanem valami más tényező eredményei.
A normál hozamok legitim célpontjai az adózásnak, de az adókulcs nem lehet túl magas, mert
a magas adókulcs visszatartaná a vállalatokat a társadalmilag hasznos beruházásoktól,
ráadásul a piaci versenyben szerezték a profitjukat, azaz a társadalom díjazza és igényli a jó teljesítményüket.
A többlethozamok vagy extraprofitok viszont olyan hozamok, amelyek nincsenek kitéve a versenynek, nem abból származnak. Ezek azok a hozamok, amelyeket egy olyan vállalat, amely kvázi monopolhelyzetben van, mint az Amazon vagy a Google, vagy kvázi oligopolhelyzetben, mint az ExxonMobil vagy a Chevron, egy egyedülálló erőforráshoz való hozzáféréséből és a piac uralásából nyer.
Mivel a többlethozam nem piaci versenyhez kapcsolódik, annak még nagyon magas adókulcsokkal történő megadóztatása sem fogja visszatartani a beruházásokat, mivel az adózás után fennmaradó nyereség még mindig egy extra nyereség marad. A Sanders-javaslat a lap szerint helyesen tesz különbséget a 21 százalékos normál adókulccsal adózó rendes nyereség és a 95 százalékkal adózó rendkívüli nyereség között.
Végül a szabályozási szempontok: a társasági adó nem elsősorban a bevételről (a teljes szövetségi adóbevétel kevesebb mint 10 százalékát teszi ki) vagy az újraelosztásról szól (nem világos, hogy versenykörülmények között ki viseli a normál társasági adó terhét, mivel annak egy része áthárítható a munkavállalókra vagy a fogyasztókra, míg a többletnyereségre kivetett adó teljes egészében a részvényeseket terheli).