A római birodalom emlékeztet, hogy a dollárnak sincs már sok hátra

De nem ezért volt nagy év Kr.u. 301. A másik nagy eseménye

Bár a rómaiak is hajlamosak voltak leértékelni más érméiket, például az ezüst dénárt vagy a sesterciust, de az arany solidus értékének és tisztaságának megőrzése érdekében a rómaiak valóban jó munkát végeztek. Még több száz évvel később is, miután a római nyugati birodalom már megszűnt és a birodalmi hatalom Bizáncban összpontosult, az arany solidus még mindig körülbelül olyan tiszta volt, mint a 300-as évek elején, ami valóban rendkívüli eredmény a valutastabilitás terén.

Az aranysolidusba vetett bizalom valójában olyan nagy volt, hogy a világ királyságai használták az érmét a kereskedelemben és megtakarításként is. Ez volt a Bizánci Birodalom büszkesége. I. Justinianus, aki az 500-as évek közepén uralkodott, kijelentette, hogy a solidust „a Föld egyik végétől a másikig mindenhol elfogadják”.

Csak a 11. század közepén, több mint hét évszázaddal a solidus bevezetése után kezdte egy császár leértékelni a valutát. Ahogy írták:

IX. Konstantin császár, aki 1042 és 1055 között uralkodott, az arany tisztaságát 87,5 százalékosra csökkentette. Utódja pedig tovább csökkentette 75 százalékosra. A század végére az arany aránya már csak 33 százalékos volt az érmékben.

A világ többi része is érzékelte ezt, ahogy azt is, hogy a Bizánci Birodalom politikai, gazdasági és katonai ereje hanyatlóban volt. A solidus gyors értékcsökkenésével a nemzetközi kereskedők más lehetőségeket kerestek.

Hamarosan a felemelkedő olasz városállamok, különösen Velence és Firenze saját aranyérméket kezdtek verni. Olaszország gyorsan Európa meghatározó gazdasági hatalmává vált, így dukátjaik és florinjaik széles körben váltak elfogadottá, lényegében felváltották a bizánci érméket a nemzetközi kereskedelemben.

Például a spanyol reál de ocho több száz évig volt a domináns tartalékvaluta, amíg a Spanyol Birodalom volt a világ meghatározó hatalma. De végül Spanyolország gazdagsága és hatalma lehanyatlott, és a reál de ocho-t leváltották.

A holland gulden uralta az európai kereskedelmet az 1600-as és 1700-as években, ahogy Hollandia gazdagsága és hatalma is megugrott. Mégis kiszorította őket a Brit Birodalom és a font sterling az 1800-as években és az 1900-as évek elején.

Az Egyesült Államok és az amerikai dollár is ezt a státuszt viselte az elmúlt 80 évben, ahogy jelenleg is ez a helyzet.

A történelem azonban nagyon világos mintát mutat, mikor a gazdagság és a hatalom, azaz a globális hegemónia eltolódik.

A tartalékvaluták azért tartják meg státuszukat, mert a világ többi része bízik bennük – bízik a valuta megbízhatóságában, bízik az azt kibocsátó ország hatalmában és presztízsében.

Azonban ma mindinkább úgy tűnik: a világ jó része jelenleg nincs tele bizalommal az Egyesült Államok iránt. Elég, ha ránéznek a szégyenletes, gyalázatos afganisztáni katasztrófára, és eltöprenghetnek:

De nem csak az afganisztáni fiaskóra kell tekinteni. Nézhetjük a végtelen eladósodást, a nevetséges állami költekezési kezdeményezéseket, amely azért fizette az embereket a járvány idején, hogy otthon maradjanak és ne dolgozzanak. Az amerikai dollár folyamatosan erodálódik és emelkedik az infláció. Ezek egyike sem kelt bizalmat.

Ezer éves történet, hogy a külföldi kereskedők új lehetőségek után kezdtek kutatni, miután elvesztették bizalmukat a solidusban és a bizánci kormányban. Ma is már léteznek nemzetközi bankok, multinacionális vállalkozások és külföldi kormányok, amelyek diverzifikálni kezdik a forrásaikat. .

Jelentős változás van folyamatban, ami persze nem olyasmi, ami egyik napról a másikra következik be. Mint a solidus szerepvesztése, ez is fokozatosan fog megtörténni, aztán hirtelen felgyorsul.

Lesznek kisebb mérföldkövek és kisebb események, amelyek sok éven át zajlanak. Sok minden ezek közül már meg is történt.

A végeredmény azonban az amerikai dollár globális tartalékokban való piaci részesedésének meredek csökkenése lesz, és bárkinek, akinek dollárja van, ez kellemetlen inflációt jelent majd. 

Emlékezzünk: