amelyre Washington évtizedek óta támaszkodott a költségvetési hiány finanszírozására használt kincstárjegyek nyomtatása során.
A váltást támogató szaúdi tisztviselők azzal érvelnek, hogy a királyság a jüanból származó bevételek egy részéből fizethetné a szaúdi megaprojektekben részt vevő kínai vállalkozókat, ami segítene csökkenteni a valuta feletti, tőkeszabályozással kapcsolatos kockázatok egy részét. Kína további ösztönzőket is kínálhat, például a több milliárd dolláros befektetéseket a királyságban.
Egy másik, a tárgyalásokat ismerő tisztviselő szerint a jüan elszámolás nagyobb befolyást biztosíthat a szaúdiaknak a kínaiakkal szemben, és segíthet meggyőzni Pekinget, hogy csökkentse az Iránnak nyújtott támogatást.
Ali Shihabi, aki a Neom igazgatóságának tagja, és korábban egy szaúdi-barát agytröszt vezetett Washingtonban, azt mondta, hogy a királyság nem hagyhatja figyelmen kívül Kína azon vágyát, hogy saját valutában fizessen az olajimportért, különösen miután az Egyesült Államok és az EU megakadályozta, hogy az orosz központi bank devizákat adjon el a tartalékkészletéből.
Shihabi szerint az orosz tartalékkészletek befagyasztása után, az országoknak minden kétségük megszűnt a jüanba és más valutákba való diverzifikáció szükségességével kapcsolatban.