Talán azért nem panaszkodott Melania, mert a férje nem kergette késsel
És nem hallgatta le a konyhában.
Bár a fegyveres harcok csak Ukrajnában zajlanak, egyre nyilvánvalóbb, hogy a pénzügyi és a nyersanyagokért folyó háború lassan kiterjed az egész világra. Az Ukrajna elleni támadás, 2014 után újra 100 dollár fölé emelte az olaj hordónkénti árát, és az orosz tartalékok befagyasztása pedig sok országot gondolkodóba ejtett. Ennek egyik elemeként, a szaúdiak aktív tárgyalásokat folytatnak Pekinggel, a Kínának értékesített olaj egy részét jüanban számolnák el. Ez a lépés csorbítaná az USA-dollár dominanciáját a globális kőolajpiacon, és a világ legnagyobb nyersolaj exportőrének újabb elmozdulását jelezné Ázsia felé.
A Kínával folytatott tárgyalások a jüan-áras olajszerződésekről hat éve folynak, de idén felgyorsultak, mivel a szaúdiak egyre elégedetlenebbek az Egyesült Államokkal, amely szerintük nem teljesíti több évtizedes biztonsági kötelezettségvállalásait a királyság védelmében - írta a Wall Street Journal.
Kína a Szaúd-Arábia által exportált olaj több mint negyedét vásárolja fel. Ha jüanban számolnák ezt el, akkor ezzel növelnék a kínai valuta értékét. A szaúdiak azt is fontolgatják, hogy a jüanban denominált határidős ügyleteket, az úgynevezett petrojuant is beépítenék a Saudi Arabian Oil Co., azaz az Aramco árképzési modelljébe.
Szaúd-Arábia számára mélyreható változást jelentene, ha a napi durván 6,2 millió hordónyi nyersolajexport egy részét a dolláron kívül bármi másban áraznák be.
és a szaúdiak 1974 óta kizárólag dollárban kereskednek az olajjal, a Nixon-kormányzattal kötött megállapodás értelmében. Ez az egyezség biztonsági garanciákat is tartalmazott a királyság számára.
Kína 2018-ban jüan áras olajszerződéseket vezetett be annak érdekében, hogy valutája kereskedhetővé váljon, de ezek nem rontottak a dollár olajpiaci dominanciáján. Kína számára a dollár használata veszélyforrássá vált, látva az Egyesült Államok szankcióit Iránnal szemben a nukleáris programja miatt és Oroszországgal szemben az ukrajnai invázióra hozott válaszul.
Kína fokozta közeledését a szaúdi királysághoz. Az elmúlt években Kína segített Szaúd-Arábiának saját ballisztikus rakéták építésében, konzultált a nukleáris programmal kapcsolatban, és elkezdett befektetni Mohammed bin Szalmán trónörökös kedvenc projektjeibe, például Neomba, a futurisztikus új városba.
Biden elnök még a 2020-as kampányban páriáknak nevezte a szaúdiakat Dzsamál Khashoggi szaúdi újságíró 2018-as meggyilkolása miatt. Mohamed herceg, aki az amerikai hírszerző hatóságok szerint megrendelte Khashoggi meggyilkolását, nem volt hajlandó részt venni Biden és a szaúdi uralkodó, Szalmán király múlt havi telefonbeszélgetésén.
Ez azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok gazdasági kapcsolata is csökken a szaúdiakkal. Az Egyesült Államok jelenleg a világ vezető olajtermelői közé tartozik. Az 1990-es évek elején naponta 2 millió hordó szaúdi nyersolajat importált, de ez a szám 2021 decemberében napi 500 ezer hordó alá esett. Ezzel szemben Kína olajimportja megduzzadt az elmúlt három évtizedben, ami összhangban van a gazdasága bővülésével. A kínai Vámhivatal adatai szerint Szaúd-Arábia volt Kína legnagyobb nyersolajszállítója 2021-ben, napi 1,76 millió hordóval, őket követte Oroszország napi 1,6 millió hordóval.
Szaúdi tisztviselők ezt a tényt azzal kommentálják, hogy
a kínaiak „számos jövedelmező ösztönzőt kínálnak a királyságnak”.
Egy magas rangú amerikai tisztviselő „nagyon ingatagnak és agresszívnek” és „nem túl valószínűnek” nevezte azt az ötletet, hogy a szaúdiak jüanban adnának el olajat Kínának. A tisztviselő szerint, a szaúdiak akkoriban lebegtették az ötletet, amikor feszültség volt Washington és Rijád között.
Lehetséges, hogy a szaúdiak meghátrálnak.
Mohamed herceget segítői figyelmeztették az előre kiszámíthatatlan gazdasági károkra, ha elhamarkodottan hajtaná végre a tervet. Ha az olajért jüant fogadnának el, az kockázatot jelentene a szaúdi bevételekre, amelyek az Egyesült Államok kincstári kötvényeihez kötődnek külföldön, miközben a jüan csak korlátozottan érhető el Kínán kívül.
A jüanban történő értékesítések növelése szorosabban kapcsolná össze Szaúd-Arábiát a kínai valutával, amely a pekingi szigorú ellenőrzések miatt nem kedvelt a nemzetközi befektetők körében. A kevésbé stabil pénznemben történő olajeladások alááshatják a szaúdi kormány költségvetési kilátásait is.
A szaúdi gazdaságra gyakorolt hatás az érintett olajeladások mennyiségétől és az olaj árától függ. Egyes közgazdászok szerint a dollárban denominált olajeladásoktól való elmozdulás diverzifikálná a királyság bevételi bázisát, és végül a riált egy valutakosárhoz köthetné, hasonlóan a kuvaiti dinárhoz. Monica Malik, az Abu Dhabi Commercial Bank vezető közgazdásza szerint,
Inkább a Kínával való kapcsolatok elmélyítésének tekintenék.
A szaúdiak továbbra is dollárban tervezik a legtöbb olajtranzakciót. A lépés azonban arra késztethet más gyártókat, hogy kínai exportjukat is jüanban árazzák. Kína másik nagy olajforrása Oroszország, Angola és Irak.
amelyre Washington évtizedek óta támaszkodott a költségvetési hiány finanszírozására használt kincstárjegyek nyomtatása során.
A váltást támogató szaúdi tisztviselők azzal érvelnek, hogy a királyság a jüanból származó bevételek egy részéből fizethetné a szaúdi megaprojektekben részt vevő kínai vállalkozókat, ami segítene csökkenteni a valuta feletti, tőkeszabályozással kapcsolatos kockázatok egy részét. Kína további ösztönzőket is kínálhat, például a több milliárd dolláros befektetéseket a királyságban.
Egy másik, a tárgyalásokat ismerő tisztviselő szerint a jüan elszámolás nagyobb befolyást biztosíthat a szaúdiaknak a kínaiakkal szemben, és segíthet meggyőzni Pekinget, hogy csökkentse az Iránnak nyújtott támogatást.
Ali Shihabi, aki a Neom igazgatóságának tagja, és korábban egy szaúdi-barát agytröszt vezetett Washingtonban, azt mondta, hogy a királyság nem hagyhatja figyelmen kívül Kína azon vágyát, hogy saját valutában fizessen az olajimportért, különösen miután az Egyesült Államok és az EU megakadályozta, hogy az orosz központi bank devizákat adjon el a tartalékkészletéből.
Shihabi szerint az orosz tartalékkészletek befagyasztása után, az országoknak minden kétségük megszűnt a jüanba és más valutákba való diverzifikáció szükségességével kapcsolatban.