Nem adnak hitelt az éhező Tunéziának a befektetők, hogy felvásárolhassák az országot

Adagolni kell a lisztet Tunéziában

Az elmúlt hetekben a tunéziai élelmiszerpiacokon a lisztalapú termékeket adagolni kellett, a pékségek pedig elkezdték a kenyér adagolását és árat is emeltek. A pékségek szerint azért, mert hiány van a támogatott lisztből, amit a kormány sokáig tagadott. 

A növekvő nemzetközi élelmiszerárak és az ukrán válság miatt a búza egyre kevésbé megfizethető az országban (2019-ben Tunézia búzaimportjának közel fele Ukrajnából származott). 

De egy másik tényező lehet az is, hogy a közelmúltban nem tudták gyorsan kifizetni a tunéziai kikötőkben kikötő hajókat, amelyek búzát és árpát szállítottak. 

A búzapiac irányításáért felelős állami gabonahivatal (Office des Céréales), amely monopóliummal rendelkezik a búza és az árpa behozatalára, elismerte, hogy decemberben késett a kifizetések teljesítése hat, tunéziai kikötőkben lévő hajó esetében, de kiemelte, hogy a kérdést végül rendezték, és a hajók rakományát kirakodták.

A Gabonahivatal tisztviselői figyelmeztettek, hogy a fizetési problémákról szóló „hamis” híreket „a beszállítók kihasználhatják az importált gabona árának emelésére”, és az élelmiszerbiztonság kérdését nemzetbiztonsági kérdésnek nevezték.

A Valutaalap és az éhezés szorításában

A búza kérdése az országban komoly politikai jelentőséggel bír. Az, hogy

amelyeket a hadsereg erőszakkal vert le, több tucat ember halálát okozva. 

2019-ben a tunéziai Igazság és Méltóság Bizottsága (TDC) – amelyet azért hoztak létre, hogy megvizsgálja a múltbeli emberi jogi visszaéléseket – feljegyzést küldött az IMF-nek és a Világbanknak, amelyben

 A jelentés felszólította az intézményeket, hogy kártalanítsák az áldozatokat és töröljék Tunézia „törvénytelen adósságát”.

Tunézia ma adósságcsapdában van és legalább egy éve többet fizet külföldi adósságtörlesztésként, mint amennyi forrást külföldi hitelekből kap,

2016-ban, amikor Tunézia jelentős hitelprogramot írt alá a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), a tunéziai GDP több mint 5 százalékát fordították az adósságszolgálatra, de a hitelprogram minden egyes évével ez a szám nőtt, és 2021-re majdnem 12 százalékra ugrott (ez normális esetben egy fejlett országban sokkal inkább 2-4 százalék körüli összeg.)

Mivel az IMF-hitel 2020-ban lejárt,

amelynek feltételei között szerepelnek az állami kiadások csökkentését és a fennmaradó állami tulajdonú vállalatok további privatizációját célzó strukturális reformok, tehát

A külső források pedig szép lassan elapadnak. Az állam 2021-es költségvetésében eredetileg azzal számolt, hogy Tunézia 13 milliárd dinárnyi külső hitelt kap a költségvetés fedezésére; 2021 novemberének végéig azonban csak 6,7 milliárd dinárnyi külföldi hitel érkezett az államkasszába. Ez azt jelenti, hogy a várt hitelek nem érkeztek meg, írja az elemzés.

Helyi kritikusok azt hangoztatják, hogy az ország nem kapta meg a már beígért részleteket vagy hiteleket, így ez egy stratégia az ország megfojtására. Szerintük Tunézia hitelezői üzenték azt, hogy

Az IMF-megállapodás nélkül Tunézia kirekesztődik a nemzetközi hitelpiacról, ami még több fizetési problémához vezethet az olyan létfontosságú áruk, mint az élelmiszerek esetében.

(Címlap: MTI/EPA/Mohamed Meszara)