Etikussá varázsolná Brüsszel a teljes gazdaságot, de lehet, hogy csak a bürokráciát növeli

A kínai munkatáborokban végzett ujgur kényszermunkáról, a pakisztáni és bangladesi textilgyárak körülményeiről, vagy a nigériai olajipar által okozott környezetszennyezésről szóló viták egy új törvényjavaslatban csapódtak le.  

A világon minden tizedik gyermek, mintegy 160 millió kényszerül gyermekmunkára, és 25 millió ember végez kényszermunkát. Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a világon a gyermekmunkát végző gyermekek száma (a 2000. évi 245,5 millióról 2016-ra 151,6 millióra). 2016 és 2020 között azonban a korábbi pozitív tendencia megfordult, több mint 8 millióval nőtt a számuk.

A tervezet brüsszeli bemutatóján az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, az EU „erős jelzéséről” beszélt:

Mit is tervez az EU?

A bemutatott törvénytervezet szerint a cégeknek gondoskodniuk kell arról, hogy külföldi gyártóik, közvetítőik és beszállítóik ne sértsék meg az emberi jogokat, ne pusztítsák a környezetet.

Például a kakaóbabot árusító európai cégnek biztosítania kell, hogy gyermekeket ne alkalmazzanak a bab termesztésénél és betakarításánál, azaz nem szabad ilyen vállalatoktól vásárolniuk. A vállalat többi beszállítója, például a hajózási társaságok kötelesek betartani a környezetvédelmi és éghajlati előírásokat.

Mely cégeket érint?

Azokra a vállalatokra vonatkozik majd a kötelezettség, amelyek 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztatnak és árbevételük meghaladja az évi 150 millió eurót. A Bizottság adatai szerint ez körülbelül 9400 vállalatot érint Európában. Ezen kívül még további 2600 hasonló nagyságú olyan vállalat létezik, amelyek székhelye nem az EU-ban található, de az EU belső piacán folytatnak üzleti tevékenységet.

A feltételek szigorúbbak azoknál a cégeknél, amelyek az árbevételük több mint felét az úgynevezett kockázati szektorokban bonyolítják le. Ezekben a szektorokban már azok a vállalatokat is köteleznék, amelyeknek létszáma meghaladja a 250 főt és az éves árbevételük meghaladja a 40 millió eurót. A kockázatos szektorokba sorolnák a textilipart, a mezőgazdaságot, a bányászatot és az olajtermelést. Ez további, körülbelül 3400 uniós vállalatot, illetve 1400 olyan vállalatot érint, amelyeknek székhelye nem az EU-ban van.

A kisebb cégek mentesülnek az ellátási láncról szóló törvény alól, de közvetve őket is érinti, amennyiben például nagyobb cégek beszállítójaként dolgoznak.

A törvény a szankciókat külön nem szabályozza.

Anna Cavazzini, az Európai Parlament Belső Piaci Bizottságának elnöke  a törvényjavaslatról elmondta: „A fogyasztók végre fellélegezhetnek, mert biztosak lehetnek abban, hogy az általuk vásárolt termékek a készülő uniós szabályozásnak köszönhetően tisztességes és fenntartható körülmények között készülnek”.

Cavazzini kiemelte, hogy a javaslat konkrét követelményeket is tartalmaz a környezetvédelmi átvilágításra vonatkozóan. Olyan felelősségi záradékokat tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy a vállalatok felelősségre vonhatók legyenek az uniós bíróságok előtt, ha nem teljesítik kötelezettségeiket.

Németországban már létezik az ellátási láncról szóló törvény, amelyet 2023-tól kell alkalmazni. A német szabályozás kezdetben csak a 3000 fő feletti cégekre vonatkozik, de 2024-től ez a küszöb 1000 főre csökken.

Bírálatok

A törvényjavaslatot elsőként a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK) bírálta, amely óva intett a vállalatok túlterhelésétől. „Fennáll, hogy hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk, magas költségekkel, és a hatás viszonylag csekély lesz” – mondta Peter Adrian, a DIHK elnöke.

Hasonlóan nyilatkozott a Német Iparszövetség (BDI) is: „A tervezet azzal fenyeget, hogy túlterheli a cégeket. A kihívás nagyságát tekintve

– mondta Wolfgang Niedermark, a BDI igazgatóságának tagja.

Az európai jogalkotási folyamat másfél-két évig tart. Ezt követően az EU-tagállamoknak két évük van nemzeti ellátási láncra vonatkozó törvényeik kiigazítására. A szabályozást 2026 tájékán kezdhetnék alkalmazni.