A világon az egyik leggyorsabb munkaerőpiaci visszapattanást mutatta a magyar gazdaság a nők esetében is

A Mandiner Makronóm rovatában a „Beszéljenek a számok!” cikksorozatban minden hétfőn megvizsgálunk egy-egy olyan állítást, amivel lépten-nyomon találkozhatunk ugyan, de a tények mást mutatnak. A 3. részben a nők munkaerőpiaci helyzetével foglalkozunk. (Az 1. részben bemutattuk, hogy Magyarország kitört a szegény országok közül a 2. részben pedig azt, hogy Gyurcsányék után hét év alatt jött helyre a munkapiac, most ehhez pár hónap is elég volt.)

Nők a munkaerőpiacon 2021-ben

Az unió tagállamainak legutolsó ismert foglalkoztatási adatai 2021. harmadik negyedévesek. Ezek szerint a 20-64 éves magyar nők a 9. helyen állnak a tagállamok rangsorában, csak olyan országok előztek meg bennünket, ahol sokkal több nő dolgozik részmunkaidőben. A fenti grafikonon látszik, hogy tavaly július-szeptemberben a nők 74,2%-a volt foglalkoztatott, s ezen belül 69,5% teljes munkaidőben, azaz heti legalább 36 órában dolgozott.

A legmagasabb foglalkoztatási rátájú Svédországban mindössze a nők 57,6%-a, Hollandiában pedig 29,3%-a dolgozott teljes munkaidőben, de az uniós átlag is 49,3%.  A férfiak 84,1%-os rátájukkal már a 4. helyen állnak Csehország, Málta és Hollandia után. 

Hazánkban 2021-ben a 20-64 éves nők foglalkoztatási rátája 73,5% volt. Mivel az unió tavalyi adatai még nem állnak rendelkezésre, csak az első három negyedévet ismerjük, ezek alapján úgy becsülöm, hogy az uniós átlag 67,7%, ami 5,8 százalékponttal kisebb a magyar értéknél. 

Már a korábbi években is írtam róla, hogy

Ez nem változott, igaz a 2010-2021 időszakra is, több, mint kétszerese az unió átlagos növekedésének a miénk.

A járvány hatása és a Gyurcsány-korszak pénzügyi válsága

Míg 2020-ban nálunk a férfiak foglalkoztatási szintje nem esett vissza, a nők csökkenése 0,2 százalékpontos volt, addig az unió átlagában a férfiak 1,1, a nők pedig 0,9 százalékponttal zuhantak.

Ha a negyedéves adatokat vizsgáljuk, akkor még pontosabban látszik, hogy hazánkban 2020-ban valódi csökkenés csak a második negyedévben volt. Emlékezzünk rá, hogy 2020. március 15. után indult a karantén, és április végétől kezdhettünk fokozatosan visszatérni, nyíltak meg a gyerekeknek az iskolák és az óvodák. Már a harmadik negyedévben visszapattant a foglalkoztatási ráta a járvány előtti azonos időszaki szintre, és maradt így a negyedik negyedévben is. A tagállamok közül rajtunk kívül Lengyelország és Málta tudta csupán 2020 utolsó két negyedévében elérni a járvány előtti szintet. Az unió átlaga 2021 második negyedévére ért vissza oda. 

az unió átlagánál háromnegyed évvel korábban megtörtént. Igaz ez mind a férfiak, mind a nők esetében.

Tavaly a nők 1,6, a férfiak 1 százalékponttal emelkedtek, ami mindkét nem esetében jóval meghaladta az unió átlagát. Hazánkban a nők foglalkoztatási rátája 1,4, a férfiaké 1 százalékponttal magasabb lett, mint a járványt megelőző utolsó csúcsévünkben, 2019-ben.

A magyar nők foglalkoztatásának javulása a járvány végére a legjobbak egyike. 

2019-2021 között a két nem foglalkoztatási rátájának különbsége is csökkent, kisebb az unió átlagánál.

A korábbi válság idején a foglalkoztatás csökkenés nálunk már 2006-ban elindult, miközben világszerte csak a 2008-ban kezdődő pénzügyi válsággal. A foglalkoztatási rátánk 2006 után folyamatosan csökkent, a nők esetében 2009-re, a férfiaknál 2010-re érte el a minimumot. A nők 1,6; a férfiak 4,6 százalékpontot zuhantak, s a nők 2012-re, a férfiak pedig 2014-re tudtak ismét visszatérni a 2006-os szintre. 

Az unió foglalkoztatási átlaga 2008 után csökkent, a nők 2010-re, a férfiak 2013-ra érték el a minimumot. A nők 0,7, a férfiak pedig 3,8 százalékpontot zuhantak. A nők 2014-re a férfiak pedig 2017-re érték el a válság előtti szintet. 

Kijelenthető, hogy hazánkban a Gyurcsány-korszak pénzügyi válsága az uniós átlagnál sokkal nagyobb visszaesést okozott a foglalkoztatásban, az elmúlt két évben a járvány okozta munkaerőpiaci változásokat pedig sokkal jobban tudtuk kezelni, mint az unió legtöbb országa, mind a nőknél, mind a férfiaknál. 

Az ellenzéki állítások az európai és nem a magyar munkaerőpiacra vonatkoznak

Az ellenzék többsége a nemzetközi elemzések állításait szajkózza, és nem vizsgálja, hogy mennyire igaz ez a magyar munkaerőpiacra is. Egyik ilyen elemzés a tavaly augusztusban az Eurofound által kiadott, amely szerint a nők munkaerőpiaci részvétele minden uniós országban alacsonyabb a férfiakénál, és a dolgozó nők a férfiakhoz képest általában alacsonyabb óraszámban végzik munkájukat, ami jelentős fizetési és jövedelmi különbségekhez vezet. Megállapítja, hogy több nő veszítette el munkáját, mint férfi, és ennek okát abban látja, hogy több nő dolgozik azokban az ágazatokban, amelyeket a lezárások és a leállások leginkább érintettek, ilyen például a turizmus és a vendéglátás. Emellett a kevésbé stabil, alacsony fizetésű, részmunkaidős munkakörök nagyobb arányban szűntek meg. A magasabb fizetésű nők képesek voltak továbbra is dolgozni, és ezt sokan otthonról is megtehették.

Hazánkban a nők foglalkoztatási rátájának hátránya alacsonyabb az uniós átlagnál, ahogy korábban bemutattuk. Magyarországra nem igaz, hogy alacsonyabb óraszámban dolgoznának a nők, mint a férfiak. A járvány hatására nem is csökkent a részmunkaidősök aránya – ugyan jelentős növekedés sem kimutatható. A turizmusban és a vendéglátásban nálunk is több nő dolgozik, mint férfi, de a turizmusból kiesők nagyon gyorsan el tudtak helyezkedni más ágazatokban, ahol munkaerőhiány volt.  

Erről egy következő cikkben részletesen írunk majd.

(Címlap: MTI/Lehoczky Péter)