György László tavaly júliusban egy interjút is adott a programról, amelyben leszögezte, hogy korántsem azért örvend nagy népszerűségnek a meghirdetett program, mert az „ingyenpénzt” nyújtana. A pályázó hazai vállalkozásoknak szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: vállalniuk kell, hogy legalább kétszer olyan gyorsan bővülnek, mint a GDP-növekedés üteme. A másik feltétel pedig az volt, hogy a pályázóknak alapvető technológiai beruházásokat kell végrehajtaniuk, amelyek által húzóerőt képezhetnek a magyar gazdaságon belül. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, vissza kell fizetniük az összeget, hiszen feltételesen vissza nem térítendő támogatásról van szó.
Ezen feltételek rögzítésére azért volt szükség, mivel így kiszűrhetők a rendszerből a „kettes tanulók”.
A program támogatási rendszere azért is lett ennyire széleskörű, mert voltak olyan cégek a szolgáltatószektorban, amelyek a korábbi pályázati támogatási körökből kimaradtak, ráadásul egy főre vetítve jelentős hozzáadott értéket termelnek, így szükséges a támogatásuk. Mindemellett vannak olyan ágazatok is, amelyek jobban ki voltak téve a koronavírus-válság hatásainak, nekik ezért volt megkerülhetetlen a támogatásuk.
A cégeknek akkor jár a támogatás, ha az ágazatukra és a méretükre jellemző, alapvető digitalizációs, technológiaváltó, robotizációs, automatizációs, ipar 4.0 vagy adatgazdálkodási beruházásokat végrehajtják. A kimagasló növekedésen felül pedig meg vannak határozva azok a területek, amelyek hivatottak megalapozni a gyors teljesítményjavulást. Mindezekkel pedig biztosítható, hogy a hazai cégek is megérkezzenek a 21. századba.
A hatalmas érdeklődés a program iránt a magyar kormány járványkezelési stratégiájának is nagyban köszönhető, hiszen Magyarország az elsők között kezdte meg a gazdaság újraindítását Európában, ebből kifolyólag pedig