Azt gondolhatnánk, hogy egy évtizednyi megszorító politikák után a görög döntéshozók nem tesznek majd asztalra ismét hasonló jellegű intézkedéseket – legalábbis próbálják majd elkerülni ezeket. Ennek sajnos épp az ellenkezőjét bizonyította a görög kormány járványkezelése, amely annak ellenére, hogy az egyik legszigorúbb korlátozásokat írta elő kontinensünkön, nagy elismerést kapott Brüsszeltől.
Már több mint egy évtized telt el a 2008-as globális pénzügyi válság óta, amelynek Görögország lett a központja és legnagyobb áldozata – a dél-európai állam modern gazdaságtörténete talán legnagyobb válságán ment keresztül, a válságkezelésnek pedig jellemzően a megszorítások álltak a középpontjában.
Egy olyan neoliberális gazdaságpolitikáról volt szó, amely az állam pénzügyeit kívánja „rendbe rakni”, adóemeléseken, bércsökkentéseken és költségvetési korlátozásokon keresztül, ugyanis a koncepció hívői szerint ezáltal az állam nem költekezik túl és így nem adósodik el. Csakhogy a valóság az, hogy az állam így lábon lövi magát és saját növekedési képességét gyengíti.
A szakirodalom már bőségesen lefedte ezen intézkedések borzalmas gazdasági hatásait, elég annyit megemlíteni, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is beismerte e „megmentő csomagok” hiányosságát, ahogyan Paolo Gentiloni korábbi Európai biztos is. Hozzátehetjük: Görögország és Magyarország hasonló helyzetből indulva lépett teljesen különböző utakra és a Makronómnak nyilatkozó norvég közgazdász szerint Görögország adósgyarmat lett, míg Magyarország mára lekörözte a görögöket.
Egy évtizednyi megszorító politikák után azt gondolhatnánk, hogy az ország döntéshozói a gazdasági, illetve szociális élet terén már nem ismétlik meg korlátozó jellegű intézkedések bevezetését.
Ez teljesen ellentétes megközelítés volt a magyar modellel, amely igyekezett egyensúlyt találni és nem fokozni, hanem kezelni a járványválságot.
A görög kormány a talán legkönnyebb, de egyben legkárosabb gazdasági és szociális hatással bíró intézkedést választotta: a lezárásokat (lockdown). Ezzel még nem is lenne egyedül Európában, de a lezárások európai szinten a legszigorúbbak közé tartoztak.
Az első zárlat során (2020 március 3. – 2020 május 4.) a vállalkozások, az iskolák és egyetemek, a mozik, a színházak és egyéb helyek bezárásán kívül, szigorúan korlátozták a mozgást és utazási tilalom is érvénybe lépett: a görög állampolgárok otthonukat csak kivételes esetekben hagyhatták el, ráadásul a hatóságokat is szöveges üzenetben (SMS) kellett tájékoztatni ennek okáról, a megyéket pedig nem lehetett elhagyni.
Mindezzel együtt az utcákon is fokozódott a rendőri megfigyelés, valamint az ellenőrzések száma is, hiszen a szabályokat megsértő magánszemélyekre és üzletekre komoly pénzbírságot szabtak ki.
Miután 2020 május negyedikén a kormány szépen lassan kezdte lebontani a korlátozásokat és nyáron teljes szabadságban élhettek az emberek, ősszel egy újabb szigorú lezárási hullám érkezett.
A kormány aztán bejelentette, hogy 2020. november 11. lesz a második lezárás első napja, viszont arra sokan nem számítottak, hogy
A szabályok hasonlóak maradtak és annak ellenére, hogy egy rövid idejű, laza enyhítés volt megfigyelhető 2021. februárjában, a korlátozások végül május 3-án értek véget.
A „click away” például azt írta elő, hogy a kiskereskedelmi értékesítés csak online elővásárlás útján lehetséges – a vásárlóknak pedig a rendelés után személyesen lehetett átvenniük termékeiket az üzleten kívül.
Ahogyan arra az Our World in Data tudományos online adatbázis koronavírus szigorúsági indexe is rámutat – ami 180 országban és 19 szakpolitikai területen összesíti a bezárási intézkedéseket,
Ahogyan látszik az Our World in Data táblázatából, nemcsak Európában volt „bajnok” Görögország, ami a szigoritásokat illeti, de a világ élvonalába is tartozik.
Az ellentmondásos intézkedések hónapokig tartottak, korlátozva a legtöbb szabadtéri tevékenységet, valamint az esti hat órától érvénybe lépő, hajnalig tartó kijárási tilalom zsúfoltsághoz vezetett a szupermarketekben és az üzletekben.
Ahogyan arra már számos kutatás is rámutatott, a lezárások borzalmas gazdasági és szociális hatásokkal járnak, ráadásul a járványt sem képesek jelentősen lelassítani. Pedig ha Görögország gazdasági szerkezetét és helyzetét vesszük figyelembe, rendkívül rossz döntés a szigorú és hosszú időtartamú lezárások bevezetése.
A dél-európai államot ugyanis főleg családi kis- és középvállalkozások (KKV-k) alkotják, amelyek a belföldi keresletre (és nyáron nagymértékben a turizmusra) támaszkodva hajtják előre a gazdaságot – a gazdaságpolitikai szakirodalom Görögországot ezért a vegyes piacgazdaságok (Mixed Market Economies) kategóriába sorolja.
Görögországban a kis- és középvállalkozások alkotják a vállalati szektor túlnyomó többségét, mutatnak rá Meramveliotakis és Manioudis közgazdászok kutatásukban.
Vagyis az ország nem támaszkodhat nagy, multinacionális vállalatok erejére, amelyek a járvány idején – és a lezárások ellenére – képesek voltak valamilyen szinten működni – ezzel ellenkezőleg a kormány lezárta több mint egy fél évig a görög gazdaság motorját, lefojtva a hazai kis- és középvállalkozások teljesítményét.
A későbbiekben a vállalatok persze kaptak pénzügyi segítséget a járvány okozta válság ellensúlyozására, viszont rendkívül kis mértékben. Ahogyan azt Giorgos Meramveliotakis és Manolis Manioudis közgazdászok hangsúlyozzák kutatásukban, fontosságuk ellenére a kis- és középvállakozások támogatása a járvány során nem volt a megfelelő.
Az is érthetetlen, hogy annak ellenére, hogy Görögország a GDP 17,5 százalékát költötte válságkezelésre – szemben az uniós 3,8 százalékos átlaggal – és nagymértékben növelte az ország költségvetési deficitjeit és adósságát,
Ráadásul a lezárások által létrejött deficitek bőven elegendőek lettek volna az egészségügyi rendszer finanszírozására, hogy elkerülhető lehessen egy második lezárás.
A görög – papíron – konzervatív kormány megkérdőjelezhető járvány-, illetve válságkezelése nagymértékben hasonlított a sok „fejlett” nyugati államban megfigyelt módszerekhez. Annak ellenére, hogy nem jutott olyan szélsőséges szintekig, mint például Ausztrália, úgy tűnik, hogy a görög kormányfő gyorsan Európa „kedvence” lett.
Ahogyan azt az Economist is írta, „ha Brüsszel egy tanterem, akkor Görögország az éltanulóvá vált”. A világjárvány görög kezelését ugyanis dicsérték az uniós tisztviselők. A görög államfő ötleteit (mint például egy közös covid-19-tanúsítvány bevezetése) európai szinten is nagy örvendéssel fogadták a brüsszeli technokraták.
A lap szerint ez nem is csoda, hiszen az EU politikájának technokrata világába Mitsotakis miniszterelnök tökéletesen beillik: „egykori vezetési tanácsadó, beszél angolul, franciául, németül és davosi nyelven is”, emeli ki az Economist.
Sokan ezért akkor sem csodálkoztak, amikor a kormányfő asztalán Klaus Schwab, a Világgazdaság Fórum (WEF) alapítója „Nagy Újraindítás” című könyvét látták egy videókonferencia során.
A baloldal sokat foglakoztatott közgazdásza most éppen a 13. havi nyugdíj létét kérdőjelezte meg. Nem meglepő, de Petschnig volt már Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon tanácsadója is.
A számok nem hazudnak, a szakértő bebizonyította, hogy Magyar Péter kijelentései távol állnak a valóságtól.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
Az Asztrerasz Tripolisz Ádám Martin duplájával 2–1-re nyert a labdarúgó Görög Kupa nyolcaddöntőjének első felvonásán.
A kormányszóvivő elutasította a magyar miniszterelnök megoldásait.
Feladták az egyik legfontosabb kikötőjüket, cserébe szemetet kaptak.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
