Azt gondolhatnánk, hogy egy évtizednyi megszorító politikák után a görög döntéshozók nem tesznek majd asztalra ismét hasonló jellegű intézkedéseket – legalábbis próbálják majd elkerülni ezeket. Ennek sajnos épp az ellenkezőjét bizonyította a görög kormány járványkezelése, amely annak ellenére, hogy az egyik legszigorúbb korlátozásokat írta elő kontinensünkön, nagy elismerést kapott Brüsszeltől.
Már több mint egy évtized telt el a 2008-as globális pénzügyi válság óta, amelynek Görögország lett a központja és legnagyobb áldozata – a dél-európai állam modern gazdaságtörténete talán legnagyobb válságán ment keresztül, a válságkezelésnek pedig jellemzően a megszorítások álltak a középpontjában.
Egy olyan neoliberális gazdaságpolitikáról volt szó, amely az állam pénzügyeit kívánja „rendbe rakni”, adóemeléseken, bércsökkentéseken és költségvetési korlátozásokon keresztül, ugyanis a koncepció hívői szerint ezáltal az állam nem költekezik túl és így nem adósodik el. Csakhogy a valóság az, hogy az állam így lábon lövi magát és saját növekedési képességét gyengíti.
A szakirodalom már bőségesen lefedte ezen intézkedések borzalmas gazdasági hatásait, elég annyit megemlíteni, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is beismerte e „megmentő csomagok” hiányosságát, ahogyan Paolo Gentiloni korábbi Európai biztos is. Hozzátehetjük: Görögország és Magyarország hasonló helyzetből indulva lépett teljesen különböző utakra és a Makronómnak nyilatkozó norvég közgazdász szerint Görögország adósgyarmat lett, míg Magyarország mára lekörözte a görögöket.
Egy évtizednyi megszorító politikák után azt gondolhatnánk, hogy az ország döntéshozói a gazdasági, illetve szociális élet terén már nem ismétlik meg korlátozó jellegű intézkedések bevezetését.
Ez teljesen ellentétes megközelítés volt a magyar modellel, amely igyekezett egyensúlyt találni és nem fokozni, hanem kezelni a járványválságot.
A görög kormány a talán legkönnyebb, de egyben legkárosabb gazdasági és szociális hatással bíró intézkedést választotta: a lezárásokat (lockdown). Ezzel még nem is lenne egyedül Európában, de a lezárások európai szinten a legszigorúbbak közé tartoztak.
Az első zárlat során (2020 március 3. – 2020 május 4.) a vállalkozások, az iskolák és egyetemek, a mozik, a színházak és egyéb helyek bezárásán kívül, szigorúan korlátozták a mozgást és utazási tilalom is érvénybe lépett: a görög állampolgárok otthonukat csak kivételes esetekben hagyhatták el, ráadásul a hatóságokat is szöveges üzenetben (SMS) kellett tájékoztatni ennek okáról, a megyéket pedig nem lehetett elhagyni.
Mindezzel együtt az utcákon is fokozódott a rendőri megfigyelés, valamint az ellenőrzések száma is, hiszen a szabályokat megsértő magánszemélyekre és üzletekre komoly pénzbírságot szabtak ki.
Miután 2020 május negyedikén a kormány szépen lassan kezdte lebontani a korlátozásokat és nyáron teljes szabadságban élhettek az emberek, ősszel egy újabb szigorú lezárási hullám érkezett.
A kormány aztán bejelentette, hogy 2020. november 11. lesz a második lezárás első napja, viszont arra sokan nem számítottak, hogy
A szabályok hasonlóak maradtak és annak ellenére, hogy egy rövid idejű, laza enyhítés volt megfigyelhető 2021. februárjában, a korlátozások végül május 3-án értek véget.
A „click away” például azt írta elő, hogy a kiskereskedelmi értékesítés csak online elővásárlás útján lehetséges – a vásárlóknak pedig a rendelés után személyesen lehetett átvenniük termékeiket az üzleten kívül.
Ahogyan arra az Our World in Data tudományos online adatbázis koronavírus szigorúsági indexe is rámutat – ami 180 országban és 19 szakpolitikai területen összesíti a bezárási intézkedéseket,
Ahogyan látszik az Our World in Data táblázatából, nemcsak Európában volt „bajnok” Görögország, ami a szigoritásokat illeti, de a világ élvonalába is tartozik.
Az ellentmondásos intézkedések hónapokig tartottak, korlátozva a legtöbb szabadtéri tevékenységet, valamint az esti hat órától érvénybe lépő, hajnalig tartó kijárási tilalom zsúfoltsághoz vezetett a szupermarketekben és az üzletekben.
Ahogyan arra már számos kutatás is rámutatott, a lezárások borzalmas gazdasági és szociális hatásokkal járnak, ráadásul a járványt sem képesek jelentősen lelassítani. Pedig ha Görögország gazdasági szerkezetét és helyzetét vesszük figyelembe, rendkívül rossz döntés a szigorú és hosszú időtartamú lezárások bevezetése.
A dél-európai államot ugyanis főleg családi kis- és középvállalkozások (KKV-k) alkotják, amelyek a belföldi keresletre (és nyáron nagymértékben a turizmusra) támaszkodva hajtják előre a gazdaságot – a gazdaságpolitikai szakirodalom Görögországot ezért a vegyes piacgazdaságok (Mixed Market Economies) kategóriába sorolja.
Görögországban a kis- és középvállalkozások alkotják a vállalati szektor túlnyomó többségét, mutatnak rá Meramveliotakis és Manioudis közgazdászok kutatásukban.
Vagyis az ország nem támaszkodhat nagy, multinacionális vállalatok erejére, amelyek a járvány idején – és a lezárások ellenére – képesek voltak valamilyen szinten működni – ezzel ellenkezőleg a kormány lezárta több mint egy fél évig a görög gazdaság motorját, lefojtva a hazai kis- és középvállalkozások teljesítményét.
A későbbiekben a vállalatok persze kaptak pénzügyi segítséget a járvány okozta válság ellensúlyozására, viszont rendkívül kis mértékben. Ahogyan azt Giorgos Meramveliotakis és Manolis Manioudis közgazdászok hangsúlyozzák kutatásukban, fontosságuk ellenére a kis- és középvállakozások támogatása a járvány során nem volt a megfelelő.
Az is érthetetlen, hogy annak ellenére, hogy Görögország a GDP 17,5 százalékát költötte válságkezelésre – szemben az uniós 3,8 százalékos átlaggal – és nagymértékben növelte az ország költségvetési deficitjeit és adósságát,
Ráadásul a lezárások által létrejött deficitek bőven elegendőek lettek volna az egészségügyi rendszer finanszírozására, hogy elkerülhető lehessen egy második lezárás.
A görög – papíron – konzervatív kormány megkérdőjelezhető járvány-, illetve válságkezelése nagymértékben hasonlított a sok „fejlett” nyugati államban megfigyelt módszerekhez. Annak ellenére, hogy nem jutott olyan szélsőséges szintekig, mint például Ausztrália, úgy tűnik, hogy a görög kormányfő gyorsan Európa „kedvence” lett.
Ahogyan azt az Economist is írta, „ha Brüsszel egy tanterem, akkor Görögország az éltanulóvá vált”. A világjárvány görög kezelését ugyanis dicsérték az uniós tisztviselők. A görög államfő ötleteit (mint például egy közös covid-19-tanúsítvány bevezetése) európai szinten is nagy örvendéssel fogadták a brüsszeli technokraták.
A lap szerint ez nem is csoda, hiszen az EU politikájának technokrata világába Mitsotakis miniszterelnök tökéletesen beillik: „egykori vezetési tanácsadó, beszél angolul, franciául, németül és davosi nyelven is”, emeli ki az Economist.
Sokan ezért akkor sem csodálkoztak, amikor a kormányfő asztalán Klaus Schwab, a Világgazdaság Fórum (WEF) alapítója „Nagy Újraindítás” című könyvét látták egy videókonferencia során.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Itt az újabb bizonyíték: Nagy Ervin baloldali, akár munkáspárti tömörülés létrehozását vizionálja a Tisza kormányváltás utáni tervei között. Korábban arról is értekezett, hogy a Bajnai-korszak brutális megszorításokkal terhelt „nyugalmát” is szívesen viszont látná.
Felesleges bizonygatni az ellenkezőjét.
„Böllérmentalitást” és érdemi vitát emleget Bod Péter Ákos az újabb elszólása után.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Kísérteties a hasonlóság, a történelem kegyetlenül ismétli önmagát: egymás mellé vágták Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és Lendvai Ildikó régi hazugságait a Tisza Párt mostani ígéreteivel. A videó önmagáért beszél.
Miközben kétmillió magyar ember megélhetése múlik a szektoron, Magyar Péterék gazdasági embere egyetemi előadásokon arról beszél, hogy a KKV-kat „túltámogatják”. Végzetes hibát követne el a Tisza Párt.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
