Lebukott a luxuscég: mohón emeli árait az infláció ürügyén, amit már a rajongók sem vesznek be

Látszólag öngyilkosság, valójában átgondolt áremelési stratégia

Amint arról a WSJ a luxuscikkek inflációjáról szóló cikkében beszámolt, kevés termék esetében volt olyan mértékű áremelkedés, mint a Chanel kis Classic Flap táskájánál.

A táska még 2019-ben is 5200 dollárba került. De 2021-ben három áremelés után a táska ára 8200 dollárra emelkedett.

Wall Street-i elemzők arra figyelmeztetnek, hogy ezek a kirívó áremelések (amelyek meghaladják más márkákét) a fogyasztók elidegenedését kockáztatják. 

A WSJ cikkében idézett márka néhány rajongója pedig egyetért ezzel. Míg a Chanel szóvivője ragaszkodott ahhoz, hogy az áremelések célja a nyersanyagköltségek növekedésének ellensúlyozása volt (ez az óriáscégek szokásos mantrája, amikor az infláció ürügyén emelik az áraikat és a profitjukat),

ami viszont leleplezi a nagy áremelési trükköt, ami mögött nincs semmi, csak egy lehetőség arra, hogy a cég extraprofitot szerezzen.

A WSJ riportjában feltárja, hogy a Chanel valójában

Ehhez pedig most épp kapóra jön, hogy az emberek növekvő nyersanyagárakkal szembesülnek, mert ilyenkor automatikusan elhiszik, hogy a luxustáska gyártója sem tehet mást a rendkívüli áremeléseknél. Valójában még a WSJ is elismeri, hogy a költségek növekedése csak az óriáscég ürügye az áremelésre.

A cég arra számít, hogy bár egyesek felháborodnak, de ezzel nem kell számolniuk, mert a törzsvásárlók nem fognak elfordulni a márkától, a többiekért pedig gazdasági értelemben feltételezhetően nem kár, legalábbis a luxuscég szerint.

Az extraprofit fűti az inflációt

Egyre több jel mutat arra, hogy az extraprofit húzza az elszabaduló inflációt, írta a Makronóm elemzése. Az elszabaduló amerikai infláció oka legnagyobb részben az, hogy a gazdaságból eltűnt a verseny, óriáscégek hajtottak befolyásuk alá teljes ágazatokat, és most elérkezettnek látják az időt, hogy piaci erejükkel élve nagyobb hasznot követeljenek maguknak – derült ki a Makronóm által áttekintett nemzetközi elemzésekből.

Ez viszont olyan gyakorlati következményekkel jár, hogy a magas inflációra nem érdemes a szokásos monetáris politikai eszközökkel reagálni, hiszen az infláció oka sem szokványos, ráadásul arra a kamatemelés kevésbé tud hatni, hiszen kínálati probléma lépett fel.

Nem véletlen, hogy Amerikában megpróbálják feltámasztani a kínálatoldali közgazdaságtan új verzióját. Egyébként már elemzők is figyelmeztetnek, hogy engedni kellene a magasabb inflációt, különben agyonüti a gazdaságpolitika a keresletet és mély válságba is taszítja a gazdaságot, miközben az inflációt sem biztos, hogy meg tudja szüntetni.

(Címlap: MTI/EPA/Ian Langsdon)