„Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor más irányból közelítette meg mindezt: annyi a túlárazás most Magyarországon, hogy ezek a pluszpénzek bekerülnek a gazdaságba, egy ponton túl már nem lehet követni, ki a korrupt. Ha például egy sportcsarnokért a reális 100 helyett 140 milliárd forintot fizetnének ki, akkor a teljes 140 milliárd forint bekerül a GDP-be, a túlárazás 40 milliárd forintja is pörgeti a gazdaságot, ráadásul aki megkapja a pénzt, annak a gyerekei már úgy lesznek gazdagok, hogy ők maguk nem voltak korruptak. A számok lehetnek tehát szépek, de azt nem mutatják, hogy a korrupció mennyire aláássa a gazdaságba vetett bizalmat” – kezdett felépíteni Bod Péter Ákos egy új, áltudományos narratívát.
Az összeesküvés-elméletek jellemzője ugyanis, hogy nem lehet azokat megcáfolni, sőt, a hívek szemében még a cáfolat is az elméletet bizonyítja. Valami ilyesmit látunk Bod Péter Ákosnál, aki relativizálni kezdte a korrupciót és már arról beszél, hogy nem tudható, ki korrupt, miközben mindenki korrupt, csak nem feltétlenül tud róla, de ezesetben ők mégsem korruptak. A gazdasági bizalmi indexek (lásd például a GKI-t) pedig épphogy azt mutatják, hogy az egyébként gyenge hónapnak számító januárban is javult a gazdasági szereplők bizalma Magyarországon.
„Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa szerkesztője a saját példáján mutatta be, hogy csorog lefelé a társadalomban a sok pluszpénz, az eggyel a NER kedvezményezettjei alatti réteg érzi, hogy jobban mennek a dolgai, mert a leggazdagabbaknak annyi pénzük van, amin nem lehet ülni. Mint mondta,
ő maga ugyan nem kedveli a NER-t, de ügyvédként azzal jól jár, hogy az ügyfeleinek egyre több az elkölthető pénzük”
– csatlakozott Ésik Sándor Bod Péterhez, belátva, hogy valóban rendkívüli jövedelmek halmozódnak fel a magyar társadalomban, amelyekből egyre többen részesülnek ténylegesen.