Egy másik felmérés szerint az 1990-1991 közötti évi 24 milliárd dollárról 2012-13-ra 110 milliárd dollárra nőtt a hallgatói adósság, és a 2012-ben a friss diplomások diáktartozásának nagyjából egyötöde magánhitelekből származott, amelyek jellemzően drágábbak, mint az állami hitelek.
Innentől elég ellentmondásos Biden szerepe, hiszen fejéhez vágják a csődtörvény jelenlegi állapotot, illetve a huzakodását a hitel-eltörlés kérdésében. Persze lehet nyilatkozni, hogy ő a karrierje során a középosztálybeli családok bajnoka volt, a dolgozó emberek hangja volt és hatalmas érdekek ellen harcolt, és szenátorként pedig csak „sikerült igazságosabbá tennie a kétpárti csődtörvényt”.
Mert a fejlett demokráciákban már nincs korrupció, és minden transzparens
Az ibtimes.com protál részletezi, hogy Bident először 1972-ben választották be a szenátusba, akkor, amikor a csődbíróságokkal visszaélő diákokkal kapcsolatos vádak jtűntek fel a címlapokon. Anekdotákat hoztak le diákokról, akik nagy egyetemi kölcsönöket vettek fel, majd gyorsan csődöt jelentettek, hogy elkerüljék a törlesztést.
A szövetségi bizottság akkor azt javasolta, hogy a kormány által támogatott oktatási kölcsönökre a diploma megszerzése után legalább öt évig ne kérhessenek csődvédelmet.
Végül a Kormányzati Számviteli Hivatal jelentése kérdőjelezte meg, hogy a diákok szisztematikusan játszanának a csődeljárással. Az elemzés megállapította, hogy az összes oktatási hitel kevesebb, mint 1 százalékát törölték csőd által. Ennek ellenére a Kongresszus indítványozta a csődtörvény módosítását.
A javaslat rögtön megosztotta a Demokrata Pártot, mivel „a hallgatókat, minden diákot úgy kezelne, mintha csalással és bűnözéssel gyanúsították volna őket”.
De nemcsak ennél serénykedett Biden. 1984-ben a javaslatot sikerült kiterjesztenie a nem felsőoktatási kölcsönökre is, például a szakiskolák hiteleire is. Sőt 1990-ben még az öt éves tiltási időszakot is sikerült meghosszabbítaniuk.
Persze voltak ellenzői ennek a folyamatnak, a liberális demokraták szerint a csődök növekvő aránya nem a visszaélésekről tanúskodik, hanem a hátrányos helyzetűeket sújtó tényezők konvergenciájának az eredménye. Azáltal, hogy a szegény emberek több adósságot vállaltak be, az elkerülhetetlenül a csődök számának növekedéséhez vezettek.
Mégis Biden 2000-ben a csődvédelem további korlátozását célzó törvényhozás kiemelkedő demokrata támogatója lett. A kezdeményezés mellé állt Biden egyik legfőbb támogatója, a delaware-i alapú hitelkártya-titán MBNA, amelynek később, nemcsak a Biden kampányban részt vevő munkatársai lettek a cég alkalmazottai, hanem a cég, a jogi egyetem után alkalmazta Biden fiát, Huntert. Tehát Hunter Bidennek tanácsadói díjakat fizetett, míg az apja a csődtörvényt tolta. Az MBNA felső vezetése vásárolta meg Biden delaware-i otthonát olyan áron, amelyről Biden politikai ellenfelei úgy tartják, mintha egy erős jogalkotóval kötött szerződés volna.
A törvényjavaslatot elsősorban a hitelkártya-cégek kezdeményezésének tekintették, a 400 oldalas jogszabály tartalmazott egy kevéssé tárgyalt rendelkezést a diákadósok elleni fellépés folytatására.
A hitelezők az évek során folyamatosan nyomást gyakoroltak a Kongresszusra, és Biden segített a bankszektornak elősegíteni az adósok negatív megjelenítését. Egy karikatúrát a diákokról, akik tudatosan eladósodnak, csak álmodoznak, és képtelenek munkát találni a diploma megszerzése után.
Mások mondták Bidenről, hogy - „amibe igazán belevágott, megértette, belemerült a részletekbe, és nem olyan fickó volt, aki csak úgy kiállt volna egy olyan témában, amiről ne tudna beszélni bizonyos tudással. Jó munkatársai voltak, hozzáértő személyzete, így jártas volt a csődügyekben.”
Eközben a pénzügyi szektor, beleértve a magán-diákhitelezőket is, milliókat fordított a lobbizásra, és Biden is azon volt, hogy több mint 100 000 dollárt gyűjtsön be saját újraválasztási kampányához.
Amikor híre ment, hogy Bill Clinton elnök az intézkedés megvétózásával fenyegetőzik, Biden szónoklatot tartott, amelyben arra kérte saját pártja elnökét, hogy gondolja át újra. Noha Clinton elnök a pénzügyi szektor szövetségese volt – támogatta a deregulációt és ő is gyűjtötte a kampánypénzt a Wall Streetről –, végül megvétózta a törvényjavaslatot, miután Hillary Clinton, a First Lady állítólag nyomást gyakorolt rá a jogszabály elutasítására.
Viszont George W. Bush hivatalba lépése után a csődről szóló törvényjavaslat nagyon gyorsan visszajött. Akkor Biden egyedüli demokrataként szavazott az Igazságügyi Bizottságban, ami lehetővé tette, hogy az intézkedés a szenátusba kerüljön.
Biden 2001-es törekvése a csődeljárás szigorítására a fogyasztói csoportok és szakszervezetek összehangolt ellenkampányához vezetett. Olyan adatokra mutattak rá, miszerint a legtöbb csőd nem a fizetni tudó adósok visszaéléseihez kapcsolódik, hanem a magas egészségügyi költségekből és a munkahelyek elvesztéséből fakad. A törvényjavaslatot, mint „a nagy bankok és hitelkártya-társaságok mentőcsomagjaként” támadták, és kifejezetten Biden kampányának legfőbb közreműködőjét, az MBNA-t bírálták.
A csődeljárásról szóló törvényjavaslatot először a szenátus elfogadta, viszont a Ház végül elutasította.
2005-ben azonban a törvényhozók és a pénzügyi szektor lobbistái a jogszabály új változatával jöttek. Biden támogatásával az új kongresszusi ülésszak első néhány hónapjában a csődtörvény átment a szenátuson. Áprilisban írta alá a törvényt George W. Bush elnök, akinek a kampánya legfőbb támogatója az MBNA lett.
A Főiskolai Tanács által gyűjtött adatokból kiderül, hogy a 2005-ös csődtörvény elfogadása óta, az átlagos magánoktatás költsége több mint 22 százalékkal, a közoktatás költsége pedig több mint 32 százalékkal ugrott meg. Nagyjából ugyanebben az időszakban a Federal Reserve adatai azt mutatják, hogy
a teljes hallgatói adósság megduplázódott, és a hallgatói adósok csaknem negyede nem tudja betartani a törlesztéseket.
Mivel a szövetségi diákhitelek nem nőttek olyan gyorsan, mint a tandíjak, a magánhitelezők egyre jelentősebb szereplővé váltak az oktatás finanszírozásában. A Consumer Financial Protection Bureau adatai szerint a diákok magánhitelezők felé való adóssága a 2005-ös mindössze 55,9 milliárd dollárról mára több mint 150 milliárd dollárra nőtt. Úgy is értékelték, hogy a hitelfelvevők védelmét éppen akkor szüntették meg, amikor a felsőoktatás költségei és a hallgatói adósságterhek gyorsan növekedni kezdtek.
Az idők változnak
Biden elnöki kampányában, a támogatói már az alelnöki munkáját a Fehér Ház középosztálybeli munkacsoportjának támogatásában hangsúlyozták, és hivatkoztak kezdeményezéseire, amelyek támogatták a főiskolai megfizethetőséget, a zöld munkahelyeket és a bérek emelését. Bident akkor már csupán a csődtörvény vonakodó támogatójaként jelölték meg.
Már azt hangsúlyozták, hogy Biden 2005-ös csődtörvény körüli hozzáállását nem a pénzügyi szektor segítése motiválta. Azzal magyarázták, hogy Biden csupán „biztonságos kikötőket követelt az alacsony jövedelmű munkavállalók, a veteránok, a katonaság tagjainak, a nőknek és a gyermekeknek a megsegítésére. A csődeljárásról szóló törvényjavaslat azon rendelkezéseit támogatta, amelyek megakadályozzák, hogy az elvált szülők a tartásdíj és a gyermektartásdíj fizetésének elkerülésére használják fel a csődöt.
Miközben a felsőoktatás finanszírozásában bekövetkezett változások azt is jelentik, hogy Biden csődreformjai most még markánsabb következményekkel járnak. A csődtörvények közül sok akkor született, amikor a főiskolai finanszírozás nagy része támogatásokból, kis százaléka pedig kölcsönből származott, de ez most megfordult. A felsőoktatás állami finanszírozása csökkent, a megugrottak a tandíjak, és nagyobb teret nyertek a profitorientált főiskolák.
A 2008-as választásokon Barack Obama demokrata elnökjelölt – aki a 2005-ös csődtörvény ellen szavazott – bírálta a republikánusok jelöltjét, John McCaint, amiért támogatta azt. Az alelnöki vita során Bident ugyanarról a jogszabályról is kérdezték. Ő akkor megvédte korábbi ténykedését, mondván: hitt abban, hogy új törvényi szabályozásra van szükség, a többi adósok védelmében.
Természetesen már alelnökként populistább retorikára váltott – ebben a pozícióban időnként kritizálta a hitelkártya-társaságokat is, és támogatta azt a szövetségi tanulmányt, amely azt vizsgálta, hogy az oktatási adósságokkal küzdőknek nyújtsanak-e nagyobb csődvédelmet.