Így verte át a diákhiteleseket Biden, és még keresett is rajta

Amikor Joe Bident, mint megválasztott elnököt megkérdezték, hogy a diákhitel törlése szerepel-e a gazdaságélénkítési tervében, kijelentette: "Ezt azonnal meg kell tenni." Még 2020. november 16-án mondta: "Igazi bajban vannak. Dönteniük kell a diákhitel fizetése és a lakbér fizetése között."

A Biden-adminisztráció eddig csupán javított, kiterjesztett vagy kibővített néhány programot. Noha a kölcsönökből nem engedett el, de Biden meghosszabbította a szövetségi diákhitel-törlesztések járványügyi szünetét, ami februárban megszűnik.

Augusztusban Miguel Cardona, oktatási miniszter bejelentette, hogy a minisztérium törli a szövetségi diáktartozásokat több ezer tartósan fogyatékos hitelfelvevőnél. A folyamat annyira bonyolult volt, hogy kevesebb, mint a fele a jogosultaknak volt képes elengedtetni az adósságát. Ezenkívül, a Biden-adminisztráció erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy segítse azokat a diákokat, akiket a profitorientált főiskolák becsaptak, és/vagy akiknek iskoláit bezárták .

De létezik egy program, amelynek célja a hitelfelvevők adósságának elengedése 10 év közszolgálati munka és folyamatos hitelfizetés után. Ez is elég szigorú volt, a bonyolult szabályok sok jogosult hitelfelvevőt kiszorítottak. Októberben azonban a minisztérium élve a kiterjesztett járványügyi hatáskörével, visszamenőleges hatállyal lazított ezeket a szabályokon.

Noha ezeket a lépéseket a hitelfelvevők és az érdekvédők örömmel fogadták, nem voltak ellentmondásmentesek. A képviselőházban az ellenzéki képviselők mindezt "a végrehajtói hatalommal való visszaélésnek" és "túl jelentős kérdésnek" nevezték ahhoz, hogy Kongresszus nélkül hozzák meg.

A szélesebb körű hitel-elengedés viszont még ellentmondásosabb lenne

Azzal érvelnek az ellenzői, hogy hihetetlenül igazságtalan lenne azokkal a diákokkal szemben, akik már visszafizették adósságukat. Bár a kritikusok egyetértenek abban, hogy a főiskola költségeit nem lehet ellenőrizni, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a hallgatói tartozások elengedése egyszerűen a probléma tüneteit kezelné, nem pedig az okát.

A kérdés nem nevezhető periférikusnak, mert a felmérések szerint, mintegy 46 millió amerikainak 1,6 billió dollár szövetségi diákhitele van. A kampány során egyértelműen elhangzott a 10 ezer dolláros ígéret, aminek teljesítését most sok hitelfelvevő várja.

Mások szerint a diákhitel-rendszer átalakításra szorul, különösen "olyan csoportoknál, amelyek történelmileg marginalizálódtak, és generációkon át kellett megtapasztalniuk az adósságcsapdák különböző típusait". A diákhitel sem más.

A Brandeis Egyetem Eszközök és Szociálpolitika Intézetének 2019-es jelentése megállapította, hogy „Húsz évvel a főiskola megkezdése után a kölcsönt felvevő fehér hallgatók medián adóssága 94 százalékkal csökkent – ​​csaknem a fele már nem is rendelkezett diáktartozással. A fekete hitelfelvevők mediánja továbbra is a halmozott hitelfelvétel 95 százalékával tartozik."

Ugyanakkor Bidennek sincs könnyű dolga. Hiszen vagy a kongresszuson viszi keresztül vagy végrehajtó intézkedésként hajthatja végre.

A kongresszusi megoldást senki sem vitatja, de ehhez kétpárti támogatásra lenne szükség, vagy legalábbis a demokraták rendíthetetlen támogatására. Úgy tűnik, hogy a hitel törléséhez egyik sincs meg.

A Biden Build Back Better programjából kimaradt az ingyenes közösségi főiskolára tett javaslat. Nehéz elképzelni, hogy amennyiben a demokraták nem szándékoznak, nagyjából 45 milliárd dollárt költeni a főiskolákra, akkor miért is támogatnák 370 milliárd dollárt kiszórását a diákhitelek elengedésre.

És Biden nincs egyedül szkepticizmusával, Nancy Pelosi, a kaliforniai képviselőház elnöke is hasonlóképp nyilatkozott. Mindenesetre Pelosi ezzel felmentést adott Bidennek, hogy ne kelljen az ígéretét teljesítenie.

És persze az adófizetők 70 százaléka nem járt főiskolára, így a széles körű kölcsön-elengedés nem biztos, hogy mindenkinél népszerű lenne.  Egy márciusi közvélemény-kutatása szerint a válaszadók 27%-a támogatta az összes diáktartozás elengedését, és további 39% támogatta az elengedését a „rászorulóknál”.

Biden azt cselekedte, amit az ilyen esetekben kell, bizottságot hívott össze, felkérte az oktatási és igazságügyi osztályt, hogy vizsgálják meg jogi lehetőségeket. Azóta a Fehér Ház javarészt inkább hallgat a hitel-elengedés kérdésében.

Fogy az idő, és lehet Bidennek már lehetősége sem lesz a diáktartozások eltörlésére. A demokraták többsége a Kongresszusban jövőre valószínűleg csökkenni fog, akár kisebbséggé is olvadhat. Sőt, az oktatási minisztérium már közölte, hogy a járvány idején szüneteltetett szövetségi diákhitel-törlesztést január 31-én felfüggeszti. Így, ha valóban komolyan gondolják, akkor a széles körű diákhitel-elengedésről január 31-e előtt dönteni kellene.

Amerikában a diákhitel gyakran több százezres terhet is jelenthet

Az amerikaiaknak jelenleg több mint 1,2 billió dolláros teljes fennálló adósságuk van állami és magán-diákhitelekből. A Federal Reserve adatai azt mutatják, hogy körülbelül 1,1 millió embernek 100 000 dolláros vagy annál nagyobb és nagyjából 167 000 embernek 200 000 dolláros vagy azt meghaladó diákhitellel kell szembenéznie. Biden maga is úgy nyilatkozott,

Ha ehhez még hozzájön más hitel, könnyen gond lehet a törlesztéssel. 2005-től viszont egy rendelkezés gyakorlatilag megtiltja az amerikaiak többségének, hogy csődvédelemhez jussanak a diákhitelüknél.

A demokraták felvállalták a kérdést, mint részét középosztályt támogató gazdasági üzenetüknek. És Biden, már alelnökként is szívesen tüntette fel magát középosztály bajnokaként.

Igaz, ez a szakértők szerint arra ösztönözte a bankokat, hogy könnyebben adjanak hitelt, ne kelljen félniük attól, hogy a bíróságok eltörölhetik ügyfeleik visszafizetési kötelezettségeit. Ugyanakkor azzal, hogy több adósnak elvették a csődvédelem lehetőségét, az elmúlt 40 évben az átlagos amerikai adósság teher felment. Ma több mint 10 000 dollár személyes (nem jelzáloghitel) adósság jut minden amerikaira, szemben az 1970-es évek elején tapasztalt durván 6 000 dollárral.

Egy másik felmérés szerint az 1990-1991 közötti évi 24 milliárd dollárról 2012-13-ra 110 milliárd dollárra nőtt a hallgatói adósság, és a 2012-ben a friss diplomások diáktartozásának nagyjából egyötöde magánhitelekből származott, amelyek jellemzően drágábbak, mint az állami hitelek.

Innentől elég ellentmondásos Biden szerepe, hiszen fejéhez vágják a csődtörvény jelenlegi állapotot, illetve a huzakodását a hitel-eltörlés kérdésében. Persze lehet nyilatkozni, hogy ő a karrierje során a középosztálybeli családok bajnoka volt, a dolgozó emberek hangja volt és hatalmas érdekek ellen harcolt, és szenátorként pedig csak „sikerült igazságosabbá tennie a kétpárti csődtörvényt”.

Mert a fejlett demokráciákban már nincs korrupció, és minden transzparens

Az ibtimes.com protál részletezi, hogy Bident először 1972-ben választották be a szenátusba, akkor, amikor a csődbíróságokkal visszaélő diákokkal kapcsolatos vádak jtűntek fel a címlapokon. Anekdotákat hoztak le diákokról, akik nagy egyetemi kölcsönöket vettek fel, majd gyorsan csődöt jelentettek, hogy elkerüljék a törlesztést.

Végül a Kormányzati Számviteli Hivatal jelentése kérdőjelezte meg, hogy a diákok szisztematikusan játszanának a csődeljárással.  Az elemzés megállapította, hogy az összes oktatási hitel kevesebb, mint 1 százalékát törölték csőd által. Ennek ellenére a Kongresszus indítványozta a csődtörvény módosítását.

A javaslat rögtön megosztotta a Demokrata Pártot, mivel „a hallgatókat, minden diákot úgy kezelne, mintha csalással és bűnözéssel gyanúsították volna őket”.

De nemcsak ennél serénykedett Biden. 1984-ben a javaslatot sikerült kiterjesztenie a nem felsőoktatási kölcsönökre is, például a szakiskolák hiteleire is. Sőt 1990-ben még az öt éves tiltási időszakot is sikerült meghosszabbítaniuk.

Persze voltak ellenzői ennek a folyamatnak, a liberális demokraták szerint a csődök növekvő aránya nem a visszaélésekről tanúskodik, hanem a hátrányos helyzetűeket sújtó tényezők konvergenciájának az eredménye. Azáltal, hogy a szegény emberek több adósságot vállaltak be, az elkerülhetetlenül a csődök számának növekedéséhez vezettek.

A törvényjavaslatot elsősorban a hitelkártya-cégek kezdeményezésének tekintették, a 400 oldalas jogszabály tartalmazott egy kevéssé tárgyalt rendelkezést a diákadósok elleni fellépés folytatására.

A hitelezők az évek során folyamatosan nyomást gyakoroltak a Kongresszusra, és Biden segített a bankszektornak elősegíteni az adósok negatív megjelenítését. Egy karikatúrát a diákokról, akik tudatosan eladósodnak, csak álmodoznak, és képtelenek munkát találni a diploma megszerzése után.

Mások mondták Bidenről, hogy - „amibe igazán belevágott, megértette, belemerült a részletekbe, és nem olyan fickó volt, aki csak úgy kiállt volna egy olyan témában, amiről ne tudna beszélni bizonyos tudással. Jó munkatársai voltak, hozzáértő személyzete, így jártas volt a csődügyekben.”

Eközben a pénzügyi szektor, beleértve a magán-diákhitelezőket is, milliókat fordított a lobbizásra, és Biden is azon volt, hogy több mint 100 000 dollárt gyűjtsön be saját újraválasztási kampányához.

Amikor híre ment, hogy Bill Clinton elnök az intézkedés megvétózásával fenyegetőzik, Biden szónoklatot tartott, amelyben arra kérte saját pártja elnökét, hogy gondolja át újra. Noha Clinton elnök a pénzügyi szektor szövetségese volt – támogatta a deregulációt és ő is gyűjtötte a kampánypénzt a Wall Streetről –, végül megvétózta a törvényjavaslatot, miután Hillary Clinton, a First Lady állítólag nyomást gyakorolt ​​rá a jogszabály elutasítására.

Viszont George W. Bush hivatalba lépése után a csődről szóló törvényjavaslat nagyon gyorsan visszajött. Akkor Biden egyedüli demokrataként szavazott az Igazságügyi Bizottságban, ami lehetővé tette, hogy az intézkedés a szenátusba kerüljön.

Biden 2001-es törekvése a csődeljárás szigorítására a fogyasztói csoportok és szakszervezetek összehangolt ellenkampányához vezetett. Olyan adatokra mutattak rá, miszerint a legtöbb csőd nem a fizetni tudó adósok visszaéléseihez kapcsolódik, hanem a magas egészségügyi költségekből és a munkahelyek elvesztéséből fakad. A törvényjavaslatot, mint „a nagy bankok és hitelkártya-társaságok mentőcsomagjaként” támadták, és kifejezetten Biden kampányának legfőbb közreműködőjét, az MBNA-t bírálták.

A csődeljárásról szóló törvényjavaslatot először a szenátus elfogadta, viszont a Ház végül elutasította.

A Főiskolai Tanács által gyűjtött adatokból kiderül, hogy a 2005-ös csődtörvény elfogadása óta, az átlagos magánoktatás költsége több mint 22 százalékkal, a közoktatás költsége pedig több mint 32 százalékkal ugrott meg. Nagyjából ugyanebben az időszakban a Federal Reserve adatai azt mutatják, hogy

Mivel a szövetségi diákhitelek nem nőttek olyan gyorsan, mint a tandíjak, a magánhitelezők egyre jelentősebb szereplővé váltak az oktatás finanszírozásában. A Consumer Financial Protection Bureau adatai szerint a diákok magánhitelezők felé való adóssága a 2005-ös mindössze 55,9 milliárd dollárról mára több mint 150 milliárd dollárra nőtt. Úgy is értékelték, hogy a hitelfelvevők védelmét éppen akkor szüntették meg, amikor a felsőoktatás költségei és a hallgatói adósságterhek gyorsan növekedni kezdtek.

Az idők változnak

Biden elnöki kampányában, a támogatói már az alelnöki munkáját a Fehér Ház középosztálybeli munkacsoportjának támogatásában hangsúlyozták, és hivatkoztak kezdeményezéseire, amelyek támogatták a főiskolai megfizethetőséget, a zöld munkahelyeket és a bérek emelését. Bident akkor már csupán a csődtörvény vonakodó támogatójaként jelölték meg.

Már azt hangsúlyozták, hogy Biden 2005-ös csődtörvény körüli hozzáállását nem a pénzügyi szektor segítése motiválta. Azzal magyarázták, hogy Biden csupán „biztonságos kikötőket követelt az alacsony jövedelmű munkavállalók, a veteránok, a katonaság tagjainak, a nőknek és a gyermekeknek a megsegítésére. A csődeljárásról szóló törvényjavaslat azon rendelkezéseit támogatta, amelyek megakadályozzák, hogy az elvált szülők a tartásdíj és a gyermektartásdíj fizetésének elkerülésére használják fel a csődöt.

Miközben a felsőoktatás finanszírozásában bekövetkezett változások azt is jelentik, hogy Biden csődreformjai most még markánsabb következményekkel járnak. A csődtörvények közül sok akkor született, amikor a főiskolai finanszírozás nagy része támogatásokból, kis százaléka pedig kölcsönből származott, de ez most megfordult. A felsőoktatás állami finanszírozása csökkent, a megugrottak a tandíjak, és nagyobb teret nyertek a profitorientált főiskolák.

A 2008-as választásokon Barack Obama demokrata elnökjelölt – aki a 2005-ös csődtörvény ellen szavazott – bírálta a republikánusok jelöltjét, John McCaint, amiért támogatta azt. Az alelnöki vita során Bident ugyanarról a jogszabályról is kérdezték. Ő akkor megvédte korábbi ténykedését, mondván: hitt abban, hogy új törvényi szabályozásra van szükség, a többi adósok védelmében.