A sátrak egyenként 61 ezer dollárba kerültek, ez az összeg egy egyszobás lakás átlagos éves bérleti díjának 2,5-szöröse,
tehát ezzel a lendülettel akár lakásba is költöztethették volna a hajléktalanokat. A San Franciscó-i demokratikus kormány szerint a hajléktalanságot nem a szegénység vagy a lakások hiánya okozza, az emberek döntöttek úgy, hogy a függőséget és az utcai életet választják.
„A rendszerben van a hiba, tehát nem tehetsz ellene”
Shellenberger szerint a progresszív ideológia hirdetése – miszerint a problémák rendszerszintűek – nincs jó hatással az emberekre, hiszen úgy érzik, hogy „áldozattá váltak és eredendően jóként definiálják őket”, tehát tehetetlennek érzik magukat és nem törekednek a javulásra. „A jólétben és szabadságban élő emberek a legkevésbé hálásak és hűségesek ahhoz a civilizációhoz, amely ezt lehetővé tette” – jelentette ki az amerikai író, majd hozzátette:
„Miféle város szabályozza szigorúbban a fagylaltboltokat, mint a drogdílereket?”