Ha a cunamit előre lehet jelezni, a gazdasági cunamit miért nem lehet?

A professzor megállapítja, hogy az ellátási lánc zavarai súlyosan hátráltatják a világgazdaság fellendülését.

És a zavarok nagyrészt megleptek mindenkit.

Spence szerint, az idei év első negyedévére a növekedés felgyorsulását jelezték, és

Igaz, a befolyásos makroközgazdászok figyelmeztettek, hogy a túlzottan alkalmazkodó monetáris politika, a megemelkedett háztartási megtakarítási egyenleg, a megcsappant kereslet és a hatalmas költségvetési kiadások kombinációja jelentősen növelheti az infláció kockázatát.

És valóban, ezek az előrejelzések – amelyek az idő múltával egyre valósabbnak tűnnek – arra utaltak, hogy az aggregált kereslet felfutása, amelyet a pénzbőség és a fortyogó eszközárak táplálnak, meghaladhatja a kínálatot.

Azonban továbbra is ismeretlen az egyensúlyhiány valószínűsíthető időtartama, és sokan érvelnek amellett, hogy az infláció – és ezzel együtt az ellátási zavarok – „átmeneti jellegűek”.  

Sok megfigyelő továbbra is ebben bízik.

Egyértelműnek látszik, hogy a kínálat a világgazdasági növekedést is jelentős ideig korlátozni fogja, ami éles kontraszt a 2008-as globális pénzügyi válság utáni évekhez képest. A kereslet megugrása nagyobb lett, mint a járvány közepére vonatkozó előrejelzések jelezték, bár volt alapja a nagy növekedési előrejelzéseknek a járvány felépülési időszakában.

A professzor szerint ezért is érdemes foglalkozni két alapvető kínálati oldali kérdéssel. Először is, léteznek-e mögöttes kínálati korlátok, amelyek a világjárvány okozta akadályok felszámolása után is fennmaradnak? Másodszor, van-e valami a globális ellátási láncok felépítésében és működésében, ami befolyásolja a kínálati választ?

Észszerűen feltételezhető, hogy a világjárvány néhány kínálati tényezőben változásokat idézett elő.

Ennek köze lehet azokhoz a rendkívül stresszes vagy veszélyes körülményekhez, amelyek között egyesek, például az egészségügyi dolgozók dolgoztak a járvány alatt. De sok rakodómunkás hónapokig a hajókon rekedt.

A visszatérő munkavállalók, valószínűleg jobb kompenzációt és a munkakörülmények megváltoztatását követelik. Hasonlóképpen, sokan azok közül, akik a járvány idején távmunkára tértek át, nem hajlandók teljes munkaidőben visszatérni az irodába. Az ilyen változó igények és preferenciák a munkaerőpiac számos szegmensében változásokat vonnak maguk után a kínálati oldalon, és ezek hosszú távú hatásai ismeretlenek.

De a munkaerő-kínálati hatások csak egy részét képezik a történetnek. Tudtuk, hogy megnövekszik a kereslet. De miért is érte ez váratlanul a globális ellátási láncokat?

Ennek egyik oka az, hogy

Így a kereslet növekedett, és a világjárvány okozta fennakadások továbbra is hatással voltak a főbb kikötőkre és gyártólétesítményekre, visszafogva a kínálat reagálását.

A professzor szerint a másik tényező az, hogy

Ahhoz, hogy ez a kapacitás bővüljön, beruházásra és időre lett volna szükség.  Ám míg az olyan szolgáltatásoknál, mint a villamos energia (nehezen tárolható) és a csúcsterhelési kapacitás a döntő, az áruk esetében ez más, az ezek iránti keresletet egy jól működő rendszernek kellene kezelni, amely előre látja a túlfeszültségeket és szétosztja a rendelési áramlást.

Ebben rejlik a probléma. A globális ellátási hálózatok jelenlegi felépítésükben összetettek, decentralizáltak és igyekeznek a hatékonyságot maximalizálni és a hulladékot minimalizálni.

A decentralizáció nem fektet különösen a rugalmasságba, mivel az ilyen befektetések megtérülése a magánszektorban sokkal kisebb, mint a rendszerszintű hozam.

A decentralizáció másik következménye finomabb, és az időjárás-előrejelzés analógiájával magyarázza Spence. Bár az időjárás egy hihetetlenül összetett és összekapcsolt rendszer eredménye, az előrejelzések idővel egyre pontosabbá váltak, köszönhetően a rendkívül kifinomult modelleknek, amelyek rögzítik a releváns tényezők – például a szél, a légkör és az óceán hőmérséklete, valamint a felhőképződés – kölcsönhatásait.

A globális ellátási hálózatok hasonlóan összetettek.

Nem tudhatjuk például, hogy hol keletkeznek újabb szűk keresztmetszetek, nem beszélve arról, hogy a piaci szereplőknek hogyan kell módosítaniuk magatartásukat.

Ha az előrejelzések nem elég konkrétak ahhoz, hogy végrehajthatók legyenek, a rendszer nem tud időben vagy hatékonyan igazodni.

És mivel viszonylag kevés rugalmassággal bírnak, a normál mintáktól való nagy eltérések késleltetett válaszokat, hiányokat, lemaradásokat és szűk keresztmetszeteket okoznak, mint amilyeneket ma is tapasztalunk.

A professzor következtetése egyértelmű: jobb modellekre van szükségünk az ellátási láncok fejlődésének előrejelzésére, beleértve a sokkokra adott valószínű reakcióikat. Ezeknek az előrejelzéseknek nyilvánosan elérhetőeknek kell lenniük, hogy minden résztvevő láthassa őket és alkalmazkodhasson. Szerinte a mesterséges intelligencia valószínűleg a siker kulcsa; valójában ez a technológia természetes alkalmazása. De nemzetközi együttműködésre is szükség lenne, olyan országokkal, amelyek megosztják az ellátási lánc hálózatai által generált valós idejű adatokat.

(Címlap: MTI/EPA/Majama Kimimasza)