és teljesen más eredményre jutott, mint a baloldali miniszterelnök-jelölt.
Borjas professzor elemzést írt arról, hogy az 1980 körül az USA-ba áramló kubai tömeg (125 ezer fő) hogyan szorította le jelentős mértékben a miami dolgozók fizetéseit. E kutatásban David Card 1990-es elemzését ismételte meg, amely még azt állította, hogy a bevándorlók nem gyakorolnak hatást a hozzájuk hasonló őslakosok fizetéseire, így egy évtizedes tévhitet cáfolt meg. Borjas cikkéből kiderül, hogy az alacsonyan képzett kubai tömeg Amerikába érkezve átlagosan 10-30 százalékkal csökkentette a helyi alacsonyan képzettek fizetéseit. A pozitív hatások tehát legfeljebb a nagyvállalatoknál kereshetők, amelyek a tömeges bevándorlásból a hazai munkavállalók kárára tettek szert extraprofitra. A bérek leszorítása pedig általában oda vezet, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek növekednek, az alacsony keresetűek körében a szegénység és kirekesztettség pedig gyakoribbá válik.
Mindemellett a Koppenhágai Egyetem migrációval foglalkozó tanulmánya is szembe megy a balos politikus állításaival, a tömeges bevándorlás miatt keletkező sokszínűség szétszakítja a társadalom szövetét, aláássa a bizalmat.
Márki-Zay érzelemalapú érveket hozott fel a tömeges migráció mellett, „Amerikában és Kanadában azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb a társadalom”. A hódmezővásárhelyi polgármester az integráció okozta esetleges „konfliktusokról” szólva elmondta, szerinte „konfliktusok mindig voltak, és lesznek is, ám egyaltalán nem mindegy, hogy az adott társadalom eleve hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez: elfogadóan vagy elutasítóan”.
A szakirodalmi tényeket áttekintve jól látható, hogy Márki-Zay Péter tévesen, önkényesen magyarázza a tudományos eredményeket és a sok évvel ezelőtti nyugat-európai, manipulatív, érzelmi paneleket ismétli egy olyan jelenséggel kapcsolatban, amelyről ma bőséggel állnak rendelkezésre tudományos kutatások.