Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Az alacsony képzettségű bevándorlók befogadása nemhogy nem térül meg, de még kirívóan magas költséget is jelent az államháztartásnak, eltartásuk teherként nehezedik az őslakosok vállaira, mondta ki egy friss dán kutatás. Ez persze nem újdonság, a Makronómnak a téma sztárja, az amerikai George Borjas is elmondta, hogy a bevándorlás gazdasági hatásai korántsem mindig pozitívak. Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Borjas kutatásait is félreérthette, amikor a migráció pozitív hatásairól értekezett.
A dán pénzügyminisztérium éves jelentésében feltárta, hogy a költség 2018-ban 31 milliárd dán koronát (4,8 milliárd dollár) tett ki, amit az ellenzéki Dán Néppárt vezetője, Kristian Thulesen Dahl „csillagászati összegnek” nevezett.
„A szám a bevándorlással kapcsolatos közszolgáltatásokra fordított állami kiadásokon és a bevándorlók által kapott jóléti juttatásokon alapul, és magában foglalja az egészségügyi, gyermekgondozási, oktatási és kulturális állami kiadásokat” – írja a Sputnik.
Visszatérve a dán kutatásra, a pénz nagy részét – 24 milliárd dán koronát (3,7 milliárd dollár) – a MENAPT-országokból (Közel-Kelet és Észak-Afrika, valamint Pakisztán és Törökország) érkező migránsokra költik, akik a „nem nyugati bevándorlók” 55 százalékát teszik ki.
míg a többi nem nyugati országból származó migráns fejenként 1,2 millió forintnyi dán koronába.
Érdekes, hogy 2001-ben az akkor nagyjából 5,3 milliós lakosságú Dánia 1 százaléka volt bevándorló-hátterű, és természetesen ez sem kizárólag Európán kívülről érkezőket takar. Viszont már akkor felütötték a fejüket bizonyos jelenségek, amelyek a mostani, szociáldemokrata törvénytervezetben is „nem nyugati hátterűként” hivatkozott csoportokra voltak jellemzők. Pia Kjærsgaard a Dán Néppárt egykori vezetője a kritikus svéd hangokra válaszul úgy nyilatkozott:
ha a svédek „Stockholmot, Göteborgot vagy Malmőt skandináv Bejrúttá akarják változtatni klánháborúkkal, becsületgyilkosságokkal és csoportos nemi erőszakkal, hagyjuk nekik, hogy megtegyék”
– idézte a politikusnőt a Mandiner.
A 4,8 milliárd dollárnyi éves költség valójában még csökkent is a korábbi évekhez képest, köszönhetően annak, hogy Dánia keményvonalas migrációs politikára váltott, és megpróbálja felszámolni a migráns gettókat is. Csakhogy már késő, egy jó ideig komoly összegeket vesznek még ki a büdzséből a migránsok.
Szembesülve a migráció pusztító társadalmi és költségvetési hatásaival, július 3-án Dánia már megtette az első lépéseket a migráció megakadályozásának érdekében. Egy elfogadott törvényjavaslat szerint minden menedékkérőt egy – Európai Unión kívüli – befogadóközpontba küldenek, ez alól csak a súlyos betegek és néhány ritka eset jelenthet kivételt.
Megfontolatlan szolidaritás a lehető legtöbb menekültet befogadni – véli Mattias Tesfaye dán bevándorlásügyi miniszter, aki maga is bevándorló hátterű. Az etióp gyökerekkel rendelkező politikus annak híve, hogy a bevándorlók menedékkérelmét Afrikában vizsgálják, ne pedig Dániában.
„Az én álmom az, hogy zéró menedékkérő legyen Dániában. Szerintem a jelenlegi uniós menekültrendszert sem erkölcsileg, sem politikailag nem lehet védeni”
– idézi a minisztert a Mandiner. Hozzátette: ez a jelenlegi rendszer olyan mértékű migrációt tesz lehetővé, amit az európai jóléti társadalmak nem tudnak kezelni. Ezért kell a bevándorlást Tesfaye szerint irányítás alá vonni.
Dánia az év elején új bevándorlási politikát indított, amely biztosítja, hogy az ország egyes területein legfeljebb 30 százalékban éljenek nem nyugati hátterű emberek.
A Koppenhágai Egyetem akadémikusainak tanulmánya szerint az etnikai sokszínűség negatív hatással van a közösségekre, mert aláássa a bizalmat.
A tanulmány arra kereste a választ, hogy a „folyamatos bevándorlás és a vele járó növekvő etnikai sokszínűség” pozitív hatással van-e a közösségi kohézióra, és ennek éppen az ellenkezőjét állapította meg.
Az elmúlt évtizedek keserű tapasztalatai és tudományos kutatásai fényében meglepő, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje szerint jótékony hatásai vannak a tömeges bevándorlásnak.
Ezt ő egy példával próbálta bemutatni: a Castro idejében Floridába menekült kubaiak kapcsán kifejtette, hogy „egy nagy horderejű amerikai kutatás, és a tudósok azt állapították meg, hogy összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben történő bevándorlás a térség gazdasági fejlődésére”.
Márki-Zay ezzel közvetve elutasítja a cikkben fentebb említett Borjas professzor megállapításait, aki kubai bevándorlóként az USA-ba történő tömeges kubai bevándorlás hatásait vizsgálta,
és teljesen más eredményre jutott, mint a baloldali miniszterelnök-jelölt.
Mindemellett a Koppenhágai Egyetem migrációval foglalkozó tanulmánya is szembe megy a balos politikus állításaival, a tömeges bevándorlás miatt keletkező sokszínűség szétszakítja a társadalom szövetét, aláássa a bizalmat.
Márki-Zay érzelemalapú érveket hozott fel a tömeges migráció mellett, „Amerikában és Kanadában azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb a társadalom”. A hódmezővásárhelyi polgármester az integráció okozta esetleges „konfliktusokról” szólva elmondta, szerinte „konfliktusok mindig voltak, és lesznek is, ám egyaltalán nem mindegy, hogy az adott társadalom eleve hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez: elfogadóan vagy elutasítóan”.
A szakirodalmi tényeket áttekintve jól látható, hogy Márki-Zay Péter tévesen, önkényesen magyarázza a tudományos eredményeket és a sok évvel ezelőtti nyugat-európai, manipulatív, érzelmi paneleket ismétli egy olyan jelenséggel kapcsolatban, amelyről ma bőséggel állnak rendelkezésre tudományos kutatások.
Meglepő a miniszterelnök-jelölt azon érvelése is, miszerint „ezek az emberek magyarrá válnak legkésőbb egy-két generáció múlva”. Ezzel ugyanis elismerte, hogy akár évszázados időszak is lehet az, hogy a bevándorlók beilleszkedjenek. Ami addig a társadalomra vár, az az elszabaduló káosz és a keresztényellenes gyűlölethullám, amint az Origo gyűjtéséből is kiderül.
Borítókép: Földházi Árpád, MTI/Ujvári Sándor (szerk.)