Robotizált rakodórendszereket tesztel az Egyesült Államok légiereje

Habár a hiperszonikus rakéták használata még odébb van, a fejlesztésük a légierőnél prioritást élvez, ugyanis a jövőben ezek a fejlett rendszerek komoly versenyelőnyhöz juttathatják hadsereget. Azonban a hiperszonikus fegyverek rendkívül nagyméretűek és eltérő megközelítési módokat követelnek meg a tárolásuk, a szállításuk és végül a repülőgépekből történő berakodásuk (és kirakodásuk) terén. 

Autonóm gépek a gyorsabb rakodási folyamatokért

Az AGM-183A légi indítású, gyorsreagálású fegyvert (Air-launched Rapid Response Weapon, ARRW) például, amelynek a B-52H Stratofortress nehézbombázó lesz az elsődleges indító platformja, a Boeing által kifejlesztett új, Hercules nevű szárny alatti pilonon fogják szállítani. Ezek mindegyike három ARRW-t vagy más fegyverek kombinációját lesz képes befogadni. Az ARRW és más fegyverek valószínűleg új rakodórendszereket igényelnek majd.

Ezt és más fegyvereket figyelembe véve a légierő tesztelte az MHU-TSX prototípusát, a Square One Systems Design által kifejlesztett robotizált rakodórendszert. A robotikai fejlesztő cég automatizált rendszerek, pontos pozicionáló eszközök és robotok tervezésére és fejlesztésére szakosodtak. Az elképzelések szerint

és a személyzetnek csak felügyelnie kell a gép munkáját, felgyorsítva ezzel a feltöltési folyamatot. 

A hagyományos rendszerekhez képest az MHU-TSX prototípusa nem hidraulikus működtetési folyamatra épül, ami pontosabb mozgásokat tesz lehetővé. Az MHU-TSX segítségével sokkal gyorsabban tudják majd a bombázók fegyverzetét betölteni és nem lesz szükség személyzetre a folyamat elvégzéséhez. 

Az MHU-TSX prototípusát a közelmúltban tesztelte a második karbantartó csoport a louisianai Barksdale Légibázison, amely a légierő Globális Csapásmérő Parancsnokság második bombázószázadának otthona, amely a B-52-eseket irányítja. 

Technológiai kezdeményezés a modernizáció érdekében

Ez az újfajta törekvés az AFWERX innovációs kezdeményezés, a légierő által 2017-ben létrehozott technológiai inkubátor és a Square One Systems Design együttműködésének eredménye. Az AFWERX célja, hogy partnerségeket alakítson ki a hadsereg és a magánvállalkozói szféra technológiai szakemberei között és nem ez az első robotikával kapcsolatos projekt, amelynek megvalósulását elősegítette.

Az MHU-TSX munkálatai 2019 tavaszán kezdődtek, a légierő hivatalosan „Munitions Loading, Robotics, Supervised Autonomy, MHU-83, MJ-1, Tri-Sphere” néven jelölte meg a projektet. A légierő szóhasználatában az MHU a Munitions Handling Unit (lőszer-kezelő egység) kifejezést jelenti.

A légierőnél azért van szükség az innovációra, mert a B-52-höz használt támogató berendezések is hasonlóan elavultak, mint maga a veterán nehézbombázó. Mike Black, a légierő Globális Csapásmérő Parancsnokság fegyverzeti részlegének modernizációs részlegvezetője szerint 

Megkezdődtek a fejlesztések

Azonban a MHU-TSX használata még várat magára; az eddigi tesztekkel még csak visszajelzéseket kértek a fegyveres osztagtól és a személyzettől. Az eredményeket feldolgozva kezdenek bele az új fejlesztésekbe. Nehéz lenne megjósolni, hogy mennyi időbe telik, amíg a MHU-TSX működőképes változata a hadsereg használatába kerül, de a nehéz hiperszonikus raktárak és a NATO-területen kívüli műveletek kettős igénye miatt az ilyen jellegű berendezéseknek valószínűleg kiemelt prioritást kell élvezniük a közeljövőben.

Mindent egybevetve az MHU-TSX hatalmas előnyökkel járhat a légierő bombázóflottája számára, segíthet csökkenteni a teljes személyi állományt és az infrastruktúrát, amely a bombázóműveletek rövid időn belüli, távoli helyszínekről történő végrehajtásához szükséges, ez pedig általánosságban megkönnyítheti az ilyen típusú bevetések végrehajtását.

A cikk szerzője Krakkai Alexandra

(Borítókép: The Drive/Air Force/Giancarlo Casem)