Közgazdaságtan az ellenzéki politika szolgálatában
A kutatás módszertani megalapozottságát nehéz megítélni, mivel arról csupán szóban számolnak be a kutatók. A liberális portálok ettől függetlenül oksági viszonyként tálalják az eredményt: szerintük a közmunka egyértelműen szavazatokat hoz a Fidesznek.
Lehetséges, hogy ez így is van, a problémát ugyanakkor a kutatási eredmény interpretálásánál az jelenti, amikor az összefüggés mögött vélt oksági mechanizmusokat igyekeznek egyes hírportálok felvonultatni.
Így abból az egyszerű és viszonylag jól alátámasztható állításból, hogy átlagosan több szavazatot kapott a kormánypárt ott, ahol átlagosan nagyobb a közmunkások aránya, olyan ideológiai töltetű, politikai vádak születnek, miszerint „nem azért szavaznak többen a Fideszre, ahol magasabb a közmunkások aránya, mert annyira jó a közmunkaprogram, hanem mert attól félnek az emberek, hogy még ezt a megélhetésüket is elveszíthetik.”
A Telex cikkében számos érv olvasható, amivel a kormányzat közmunkának nevezett munkapiaci innovációját az ellenzéki elemzők hitelteleníteni igyekeznek: olvashatunk feudális viszonyokról és rettegésről, programról ami bár nem hatékony és drága is, a politika a vidéki ember függőségben tartására mégis minden áron igyekszik fenntartani.
A kutatást lelkesen felemelő portálok arra nem térnek ki, hogy a segély illetve annak elvesztése nem jelentett-e félelemkeltő, függőségi viszonyrendszert 2010 előtt, amikor a magukat szocialistának nevező kormányok megvalósították neoliberális programjukat.
Feudális elnyomás és rettegés helyett felemelés és magabíró társadalom
Tudományos eredmények és meggyőző érvek ugyanakkor a közmunkával kapcsolatos fenti vádakat rég megcáfolták (ezen állítások egy része még csak nem is vizsgálható tudományos eszköztárral, hiszen politikai hangulatkeltésnek tekinthető). Csak néhány példát említünk: a Makronóm beszámolt arról, hogy a neves egyenlőtlenségkutató, Branko Milanovic vizsgálatai alapján a magyar jövedelempolitika kivételesen progresszív. Bemutattuk, hogy a magyar gazdasági növekedés összességében inkluzívvá vált és ebben nemzetközileg hazánk élen jár a feltörekvő országok között (az inkluzív növekedést a WEF illetve a Világbank Shared Prosperity Reportja is igazolta).