„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Yanis Varoufakis görög pénzügyminiszterként azzal szerzett magának hírnevet, hogy szembeszállt Németországgal. Politikai csillaga azonban hamar kihunyt, most regényíróként próbál szerencsét.
Egy korábbi baloldali ikon a sci-fi felé fordult
Rövid, öt hónapos hivatali ideje alatt uralta a reflektorfényt, és gyorsan gyűjtött magának híveket és ellenségeket is Yanis Varoufakis görög pénzügyminiszter. A pénzügyi piacok lélegzetvisszafojtva figyelték minden lépését, az euró minden egyes nyilvános szereplésénél megingott, és az egész kontinens a szavain csüngött.
„Utólag szinte érthetetlen a Varoufakist akkoriban körülvevő eufória, ugyanis a kezdetektől fogva nem volt a helyzet magaslatán.
Katasztrofálisan túlbecsülte önmagát és befolyását,
és szinte semmi sem hagyott politikailag hátra, miután távozott hivatalából” – írja a Spiegel.
„De a német Góliát ellen harcoló görög Dávid képe, amelyet akkoriban a kőkemény német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble testesített meg, beleégett a kollektív európai emlékezetbe. Varoufakisz megtestesítette azt a reményt – legalábbis néhány hétig –, hogy egyetlen bátor görög szív erősebbnek bizonyulhat, mint Európa összes bankja együttvéve. Azóta pedig e remények elporladását testesítette meg” – véli a Spiegel újságírója.
Abban az időben Varoufakisz egyfajta motoros Robin Hood-ként pózolt a médiában. „Ez nem mentőcsomag! Ez egy diktátum” – vágta a német vezetés fejéhez a Stern német hírmagazinnak adott interjújában, hozzátéve, hogy ez „a második világháború vége óta a legnagyobb támadás az európai demokrácia ellen”.
Az uniós pénzügyminiszterek eurócsoportjának ülésén kihagyta a hivatalos vacsorát, később azt mondta, hogy túl fáradt volt. Hónapokon át rögzítette az eurócsoport bizalmas megbeszéléseit, amelyeket aztán közzétett.
Arra a kérdésre, hogy izgalmas volt-e miniszterként dolgozni, így válaszol: „Egyáltalán nem. Fájdalmas volt”.
Pontosan mi is volt az? „Az egész.”
Nem is csoda tehát, hogy politikusi karrierjét írói pályára cserélte.
Baloldaliként könnyű lehet sci-fit írni, hiszen ők maguk is megvalósíthatatlan utópiákban hisznek
Első regénye, az „Another Now” egy olyan világot képzel el, amely a 2008-as pénzügyi válság következtében máshogy változott meg. Mi lett volna, ha ez egy jobb világ lett volna? Hogyan nézne ki ma?
Varoufakisz fiktív világában már nincsenek kereskedelmi bankok és tőzsdék.
Varoufakisz lényegében egy szocialista álomvilágot teremtett, egy utópiát.
„Miniszterként mindig úgy tűnt, mintha Varoufakisz véletlenül botlott volna bele a politika világába. És ugyanez igaz az irodalom világára is. Valahogy mindig úgy tűnik, hogy nem illeszkedik be” – írja a Spiegel német lap kritikusa.
A kritikus nehezményezi, hogy a könyv nehezen olvasható, sok benne az utalás történelmi személyekre és filozófusokra, illetve végül mégsem sikerül tökéletes utópiát teremtenie a miniszterből lett írónak, mert bár magát feministának mondja, világa erősen patriarchális maradt.
„Könyve viszont azt mutatja, hogy
nemcsak neki, hanem az egész politikai baloldalnak nincs olyan jövőképe, amely bárkit is lelkesítene.
Németországban is a baloldal beleragadt a gender-vitába és a múltbeli szociális jóléti csatározások felelevenítésébe. A baloldal korábban a sokak számára egy jobb világ ígéretéből merítette energiáját. Ma azonban még csak leírni sem tudja ezt a világot, nemhogy megvalósítani. Milyen jó lett volna, ha Varoufakisz képes lett volna menekülést biztosítani” – zárja gondolatait a kritikus.
Borítókép: Wikimedia Commons (szerk.)