A kutatás részletei
Güllich és kollégái meta-elemzések során 51 tanulmányt vizsgáltak meg 1998 és 2018 között. A sportolók (68 százaléka férfi, 32 százaléka nő) 15 országot képviseltek, és együttesen részt vettek az egyéni és csapatsportok széles skáláján, beleértve az olimpia összes sportágát. Több mint a fele, 59 százalék „utánpótlás” sportoló volt, és ifjúsági versenyeken vettek részt, 41 százalékuk pedig „idősebb” sportoló, jellemzően 20-30 éves életkorban.
A kutatók elemzése két kérdésre összpontosított: „Először is, a gyors kezdeti haladás előre jelzi-e a felnőttek sikerét? Másodszor pedig, hogy milyen típusú és mennyi sporttevékenységet végeztek az élsportolók a kivételes teljesítmény megszerzése során?”
Korai kezdés vagy specializálódás később?
Összességében elmondható, hogy azok a sportolók, akik egyre magasabb teljesítményszintet értek el, jellemzően hasonló életkorban kezdték el a fő sportágukat. Azonban két ellentétes minta figyelhető meg: a junior sportolók esetében a magasabb teljesítmény a korai kezdéssel járt együtt; az idősebb sportolók körében a magasabb szintű teljesítmény a későbbi induláshoz kapcsolódott. Ezenkívül a világszínvonalú idősebb sportolók a legjobbak közül nem csak lényegesen később kezdték el fő sportágukat, mint nemzetközi szintű társaik, hanem lényegesen kevesebb gyakorlatot halmoztak fel az adott sportágban karrierjük során.
A kutatók hasonló ellentétes mintákat véltek felfedezni szintén a korosztályos adottságokban, például abban a korban, amikor a sportolók elértek bizonyos teljesítmény-mérföldköveket, mint az országos bajnokságokon való részvételt. A legjobban teljesítő utánpótlás sportolók ismét elérték ezeket a mérföldköveket, míg a legjobban teljesítő idősebb sportolók később. Sőt, bár azok a sportolók, akik összességében viszonylag magasabb teljesítményt értek el, jelentős fősport gyakorlatokat halmoztak fel, a gyakorlatok mennyisége jobban megjósolta a teljesítményt a junioroknál, mint az idősebb sportolóknál.
Részvétel más sportágakban
Az eredmények itt is rámutattak a diverzifikáció fenntartható előnyeire.
A világszínvonalú, rangsort vezető sportolók gyermekkorukban és serdülőkorukban a fő sportáguktól eltérő sportokban inkább edzők által irányított gyakorlatokat folytattak
– fejtette ki Güllich és csapata. Ezzel kapcsolatban a kutatók arra következtetésre jutottak, hogy azok a világszinten eredményes, akik korán a szakterületen kezdték a sportot, kivételeknek számítanak, nem pedig szabályosságnak.
Úgy vélik, hogy eredményeiknek messzemenő gyakorlati következményei vannak a sportszervezetekre nézve, a helyi sportkluboktól és iskoláktól, az elit ifjúsági sportakadémiákig. Ezek a szervezetek választanak, a gyors junior sikerek megerősítésére, vagy a hosszú távú senior sikerek rovására, esetleg elősegítik a senior teljesítmény hosszú távú fejlődését a korai junior teljesítménnyel szembe helyezve.