Lehet-e rendszerszintű csalás az amerikai elnökválasztáson? – Amerika választ
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek olyan gyorsan kéne visszatérni Afganisztánba, amilyen gyorsan az utóbbi időben kivonultak onnan, különben a kialakult űrt Kína fogja betölteni – véli az egyik meghatározó ausztrál think-tank két elemzője.
„Miért térjünk vissza Afganisztánba olyan gyorsan, ahogyan eljöttünk? Mert lehet, hogy Kína tölti be az űrt” – foglal már címében is sarkosan álláspontot az Australian Strategic Policy Institute (ASPI) oldalán megjelent véleménycikk. Ha valakinek esetleg ismerősen cseng a befolyásos ausztrál think-tank neve, az nem véletlen: ez volt az a kutatóműhely, mely még 2020 elején részletesen feltárta, hogyan épülnek be a kínai Hszincsiangban ujgur kényszermunkát alkalmazó üzemek a legnagyobb nyugati világmárkák ellátási láncaiba. Az elemzésből később komoly botrány kerekedett: előbb a nyugati cégek határolódtak el élesen Kínától a fogyasztók nyomására, mire válaszul Kína hirdetett bojkottot a legnagyobb márkák ellen – minderről itt írtunk részletesen, de most térjünk vissza az afganisztáni kivonuláshoz.
Miután Joe Biden amerikai elnök még július elején bejelentette, hogy augusztus 31-ig bezárólag kivonják az összes amerikai katonát Afganisztánból, nem sokra rá az ausztrál külügy is a csapatkivonás és a diplomáciai és hírszerzési jelenlét beszüntetése mellett döntött. A kivonulás azonban nem tartott sokáig:
Ráadásul a miniszter szóvivője ezt követően már úgy nyilatkozott, hogy a kivonulás minidig is átmenetinek volt szánva.
Az ausztrál kutatók szerint az amerikai, kivonulásról szóló döntés hátterében az áll, hogy az amerikai emberek már egyre kevésbé érezték úgy, hogy az afganisztáni katonai jelenlét a terrorizmus ellenes harcról szól, és egyre inkább előtérbe kerültek az ott elszenvedett emberveszteségek. Ugyanakkor hiába érvelt úgy Biden a kivonulás mellett, hogy az Egyesült Államok elérte azt a célját, hogy visszavágja a rá leselkedő terrorista fenyegetés mértékét, mivel a kivonulás után várhatóan ismét megerősödnek majd az Afganisztánt destabilizáló csoportok – vélik a kutatók. Sőt, John Coyne és Teagan Westendorf szerint
Ez utóbbi pedig nem is alaptalan feltételezés, mivel az eddigi jelek szerint a Kínai Kommunista Párt elkötelezett aziránt, hogy belefolyjon az afganisztáni helyzetbe. „Kína érdeklődést mutatott aziránt, hogy betöltse az amerikai kivonulás által hagyott diplomáciai és gazdasági űr egy részét” – írják a kutatók. Az ausztrál elemzők érvelése szerint Kína egy tálibok vezette kormány támogatásában érdekelt, ugyanis ha diplomáciai kapcsolatba lép a tálibokkal, azzal csökkentheti annak az esélyét, hogy ők a hszincsiangi ujgurokat támogatnák a későbbiekben. Emellett az is fontos szempont lehet Kína szemszögéből nézve, hogy az afganisztáni folyamatoknak nem szabad megzavarniuk például Pakisztánban az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés előrehaladását. Emellett Kína megjelenésének gazdasági racionalitása is van, ugyanis ezáltal bebiztosíthatná magának a térség lényegében érintetlen nyersanyagforrásait például a réz, a kőszén, a vas, a földgáz, a kobalt, a higany, az arany, a lítium vagy épp a tórium terén.
Kína nyersanyagéhsége csillapíthatatlan?
Az, hogy Kína többek közt a helyi nyersanyagok megszerzésére ácsingózva vetné meg a lábát a világ egy-egy pontján, koránt sem lenne példa nélküli. Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható afrikai befolyásszerzésének is ez – vagy legalábbis kezdetben ez volt – az egyik mozgatórugója. Ennek ékes példája az úgynevezett Angola-modell alkalmazása, mely során Kína az afrikai államok nyersanyagaiért cserébe régóta nélkülözött infrastruktúrákat épít fel Afrikában. Az Angola-modell működésével és Kína afrikai befolyásszerzésével ebben a cikkünkben foglalkoztunk korábban részletesen.
Mindezek fényében a kutatók szerint Ausztrália – mely egyébként is szoros figyelemmel kíséri az indo-pacifikus régiót – nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon az Afganisztán kapcsán felmerülő geopolitikai és terrorista fenyegetésekkel. Ehhez pedig helyszíni jelenlét továbbra is nagyon értékes, hiszen egy olyan országról van szó, „melyből tárolról nézve semmi nem érthető meg” – vélik az elemzők.
(Címlap: Afgán katona nézi az amerikai hadsereg által hátrahagyott ellátmányt a Kabulhoz közeli bagrami légi támaszponton 2021. július 5-én. MTI/EPA/Hedajatullah Amid)