nemcsak az Iszlám Állam, az al-Kaida, vagy épp a tálibok előretörése jelenthet majd problémát, hanem az is, hogy mind az oroszok, mind a kínaiak megpróbálhatják majd a saját geostratégiai érdekeik mentén kihasználni az afgán helyzetet.
Ez utóbbi pedig nem is alaptalan feltételezés, mivel az eddigi jelek szerint a Kínai Kommunista Párt elkötelezett aziránt, hogy belefolyjon az afganisztáni helyzetbe. „Kína érdeklődést mutatott aziránt, hogy betöltse az amerikai kivonulás által hagyott diplomáciai és gazdasági űr egy részét” – írják a kutatók. Az ausztrál elemzők érvelése szerint Kína egy tálibok vezette kormány támogatásában érdekelt, ugyanis ha diplomáciai kapcsolatba lép a tálibokkal, azzal csökkentheti annak az esélyét, hogy ők a hszincsiangi ujgurokat támogatnák a későbbiekben. Emellett az is fontos szempont lehet Kína szemszögéből nézve, hogy az afganisztáni folyamatoknak nem szabad megzavarniuk például Pakisztánban az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés előrehaladását. Emellett Kína megjelenésének gazdasági racionalitása is van, ugyanis ezáltal bebiztosíthatná magának a térség lényegében érintetlen nyersanyagforrásait például a réz, a kőszén, a vas, a földgáz, a kobalt, a higany, az arany, a lítium vagy épp a tórium terén.
Kína nyersanyagéhsége csillapíthatatlan?
Az, hogy Kína többek közt a helyi nyersanyagok megszerzésére ácsingózva vetné meg a lábát a világ egy-egy pontján, koránt sem lenne példa nélküli. Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható afrikai befolyásszerzésének is ez – vagy legalábbis kezdetben ez volt – az egyik mozgatórugója. Ennek ékes példája az úgynevezett Angola-modell alkalmazása, mely során Kína az afrikai államok nyersanyagaiért cserébe régóta nélkülözött infrastruktúrákat épít fel Afrikában. Az Angola-modell működésével és Kína afrikai befolyásszerzésével ebben a cikkünkben foglalkoztunk korábban részletesen.
Az, hogy Kína többek közt a helyi nyersanyagok megszerzésére ácsingózva vetné meg a lábát a világ egy-egy pontján, koránt sem lenne példa nélküli. Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható afrikai befolyásszerzésének is ez – vagy legalábbis kezdetben ez volt – az egyik mozgatórugója. Ennek ékes példája az úgynevezett Angola-modell alkalmazása, mely során Kína az afrikai államok nyersanyagaiért cserébe régóta nélkülözött infrastruktúrákat épít fel Afrikában. Mindezek fényében a kutatók szerint Ausztrália – mely egyébként is szoros figyelemmel kíséri az indo-pacifikus régiót – nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon az Afganisztán kapcsán felmerülő geopolitikai és terrorista fenyegetésekkel. Ehhez pedig helyszíni jelenlét továbbra is nagyon értékes, hiszen egy olyan országról van szó, „melyből tárolról nézve semmi nem érthető meg” – vélik az elemzők.
(Címlap: Afgán katona nézi az amerikai hadsereg által hátrahagyott ellátmányt a Kabulhoz közeli bagrami légi támaszponton 2021. július 5-én. MTI/EPA/Hedajatullah Amid)