Nouriel Roubini amerikai közgazdász legfrissebb elemzésében arról ír, hogy a világgazdaság számára elkerülhetetlen az 1970-es évek stagflációja és a 2008-as adósságválság megismétlődése.
– fogalmazott Roubini a The Guardian oldalán nemrégiben megjelent írásban.
Korábbi válságok és hatásaik
Az 1970-es években a váratlanul kialakult infláció fix kamatlábak mellett eltörölte a nominális adósságok reálértékét, így csökkentve számos fejlett gazdaság államadósságát. Ezzel szemben a 2008-as pénzügyi válság idején a magas adóssághányad súlyos válságot okozott, és az azt követő recesszió alacsony inflációhoz, majd deflációhoz, az általános árszínvonal csökkenéséhez vezetett.
Roubini szerint azonban mind az 1970-es évek stagflációs időszakának, mind a 2007-2010-es időszaknak a legrosszabbját kell megélnünk az elkövetkezendő időszakban. Az adóssághányadok sokkal magasabbak, mint az 1970-es években, és a laza gazdaságpolitikák és a negatív kínálati sokkok keveréke azzal fenyeget, hogy inflációt gerjeszt, ami a következő néhány évben a megteremti a stagflációs adósságválságok melegágyát.
Összeomolhat a rendszer?
Több intő jel is megfigyelhető az utóbbi évekből, amelyek előre jelzik a válság érkezését: magas ár-nyereség arányok, alacsony részvény kockázati felárak, a történelmi csúcson álló ingatlanárak. A szakértő szerint egy bizonyos ponton ez a fellendülés tetőzni fog egy Minsky pillanatban, amikor a látszólag megingathatatlan pénzügyi-gazdasági rendszer egy szempillantás alatt összeomlik.
Addig azonban a laza monetáris politika továbbra is a fogyasztói árak inflációját fogja gerjeszteni, megteremtve ezzel a stagfláció feltételeit, amikor a következő negatív kínálati sokk érkezik. Többféle negatív kínálati sokk lehet: az újabb protekcionizmustól kezdve a feltörekvő gazdaságok demográfiai elöregedésén át, egészen a globális ellátási láncok balkanizálódásáig. Ehhez pedig hozzájön még a kínai-amerikai ellentét – ami a világgazdaság feldarabolásával fenyeget –, a járvány utáni fellendülés, az éghajlat politika, az egyre gyakoribbá váló kibertámadások termelésre gyakorolt hatása, valamint az egyenlőtlenséggel szembeni társadalmi és politikai visszahatás, és kész is a makrogazdasági zavar receptje.
Csapdában a központi bankok
A helyzetet tovább rontja, hogy a központi bankok gyakorlatilag elvesztették függetlenségüket, mivel mind az állami-, mind a magánadósságok az egekbe szöktek, a bankok adósságcsapdába kerültek, és nem maradt más választásuk, mint a hatalmas költségvetési hiányok monetizálása a válság elkerülése érdekében.
Roubini szerint, ha kezdetben csökkenek is a hosszútávú hitelfelvételi költségek, de idővel a magasabb állami- és magánadósságok által megnövelt szuverén és magán kamatfelárak, az emelkedő infláció és az egyidejűleg növekvő inflációs kockázati prémium, valamint az emelkedő Misery-index (elkeseredettségi index) felfelé fogja nyomni ezeket a költségeket.
Amikor az Egyesült Államok központi bankrendszerének (Fed) korábbi elnöke, Paul Volcker 1980 és 82 között az infláció kezelése érdekében megemelte a kamatlábakat, az eredmény egy súlyos, kettős recesszió idézett elő az USA-ban. Jelenleg azonban a globális adóssághányad majdnem háromszor nagyobb, mint az 1970-es évek elején és ilyen körülmények között sok kormány fizetésképtelenné válhat, ha a bankok megemelik a kamatlábakat.
Az 1970-es évek stagflációja hamarosan találkozik a 2008 utáni időszak adósságválságaival. A kérdés már csak az, hogy mikor.
A cikk szerzője Krakkai Alexandra.
Egy nemrég megjelent interjúban még arról beszélt, hogy voltak a tárcánál olyan döntések, amelyekkel nem értett egyet. Kármán András valójában a bankadó miatt veszhetett össze akkori felettesével. A szektorális különadók eltörlése azóta is foglalkoztathatja az immár nyíltan a Tisza Párthoz csapódó közgazdászt.
„Bátor reformokat és strukturális változtatásokat” ígért a gazdaságpolitikában egy Tisza rendezvényen Dálnoki Áron tiszás gazdaságpolitikus, de máskor Tarr Zoltánnal együtt arról beszélt, hogy miért nem fogják nyilvánosságra hozni ezt a programot.
Meg se nézi a nyomorultja videót, amiben ennek ellenkezőjéről beszélek.
Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője kijelentette, „a gazdaságpolitika sikeréhez elengedhetetlen a pontos adatok ismerete és korrekt kommunikációja”.
A magyar miniszterelnök a pénteki alaszkai egyeztetés kapcsán megjegyezte, nem szeretne belecsúszni abba a szerepbe, hogy találgat miről lesz szó, de annyit elárult, hogy fontos gazdasági kérdésekben is ki szokták kérni a véleményét.
Elképesztő hatása van az autóipar két kiemelkedő beruházásának.
A tizenkét éves Musztafának ajánlotta, és vaskosan magyarozott az EB LMBTQ-stratégiáját bemutató uniós biztos. A dokumentum számos eleme nagyon komoly veszélyt jelent a szólásszabadságra nézve.
