A sztárközgazdász figyelmeztet: kettős válság közeledik

– fogalmazott Roubini a The Guardian oldalán nemrégiben megjelent írásban.

Korábbi válságok és hatásaik

Az 1970-es években a váratlanul kialakult infláció fix kamatlábak mellett eltörölte a nominális adósságok reálértékét, így csökkentve számos fejlett gazdaság államadósságát. Ezzel szemben a 2008-as pénzügyi válság idején a magas adóssághányad súlyos válságot okozott, és az azt követő recesszió alacsony inflációhoz, majd deflációhoz, az általános árszínvonal csökkenéséhez vezetett. 

Összeomolhat a rendszer?

Több intő jel is megfigyelhető az utóbbi évekből, amelyek előre jelzik a válság érkezését: magas ár-nyereség arányok, alacsony részvény kockázati felárak, a történelmi csúcson álló ingatlanárak. A szakértő szerint egy bizonyos ponton ez a fellendülés tetőzni fog egy Minsky pillanatban, amikor a látszólag megingathatatlan pénzügyi-gazdasági rendszer egy szempillantás alatt összeomlik.

Addig azonban a laza monetáris politika továbbra is a fogyasztói árak inflációját fogja gerjeszteni, megteremtve ezzel a stagfláció feltételeit, amikor a következő negatív kínálati sokk érkezik. Többféle negatív kínálati sokk lehet: az újabb protekcionizmustól kezdve a feltörekvő gazdaságok demográfiai elöregedésén át, egészen a globális ellátási láncok balkanizálódásáig. Ehhez pedig hozzájön még a kínai-amerikai ellentét – ami a világgazdaság feldarabolásával fenyeget –, a járvány utáni fellendülés, az éghajlat politika, az egyre gyakoribbá váló kibertámadások termelésre gyakorolt hatása, valamint az egyenlőtlenséggel szembeni társadalmi és politikai visszahatás, és kész is a makrogazdasági zavar receptje. 

Csapdában a központi bankok

A helyzetet tovább rontja, hogy a központi bankok gyakorlatilag elvesztették függetlenségüket, mivel mind az állami-, mind a magánadósságok az egekbe szöktek, a bankok adósságcsapdába kerültek, és nem maradt más választásuk, mint a hatalmas költségvetési hiányok monetizálása a válság elkerülése érdekében. 

Roubini szerint, ha kezdetben csökkenek is a hosszútávú hitelfelvételi költségek, de idővel a magasabb állami- és magánadósságok által megnövelt szuverén és magán kamatfelárak, az emelkedő infláció és az egyidejűleg növekvő inflációs kockázati prémium, valamint az emelkedő Misery-index (elkeseredettségi index) felfelé fogja nyomni ezeket a költségeket. 

Amikor az Egyesült Államok központi bankrendszerének (Fed) korábbi elnöke, Paul Volcker 1980 és 82 között az infláció kezelése érdekében megemelte a kamatlábakat, az eredmény egy súlyos, kettős recesszió idézett elő az USA-ban. Jelenleg azonban a globális adóssághányad majdnem háromszor nagyobb, mint az 1970-es évek elején és ilyen körülmények között sok kormány fizetésképtelenné válhat, ha a bankok megemelik a kamatlábakat.

A Fed-hez hasonlóan az infláció emelkedésével és a stagflációs sokk fenyegetésével az Európai Központi Bank, a Japán Központi Bank és az Egyesült Királyság központi bankja is csapdába esett. 

Az 1970-es évek stagflációja hamarosan találkozik a 2008 utáni időszak adósságválságaival. A kérdés már csak az, hogy mikor.

A cikk szerzője Krakkai Alexandra.