Áprilisban felhívtam rá a figyelmet, hogy a jelenlegi rendkívül laza monetáris és költségvetési politika számos negatív kínálati sokkal együtt az 1970-es évekhez hasonló stagflációhoz (magas infláció recesszió mellett) vezethet. Valójában a kockázat ma még nagyobb, mint akkor volt
– fogalmazott Roubini a The Guardian oldalán nemrégiben megjelent írásban.
Korábbi válságok és hatásaik
Az 1970-es években a váratlanul kialakult infláció fix kamatlábak mellett eltörölte a nominális adósságok reálértékét, így csökkentve számos fejlett gazdaság államadósságát. Ezzel szemben a 2008-as pénzügyi válság idején a magas adóssághányad súlyos válságot okozott, és az azt követő recesszió alacsony inflációhoz, majd deflációhoz, az általános árszínvonal csökkenéséhez vezetett.
Roubini szerint azonban mind az 1970-es évek stagflációs időszakának, mind a 2007-2010-es időszaknak a legrosszabbját kell megélnünk az elkövetkezendő időszakban. Az adóssághányadok sokkal magasabbak, mint az 1970-es években, és a laza gazdaságpolitikák és a negatív kínálati sokkok keveréke azzal fenyeget, hogy inflációt gerjeszt, ami a következő néhány évben a megteremti a stagflációs adósságválságok melegágyát.
Összeomolhat a rendszer?
Több intő jel is megfigyelhető az utóbbi évekből, amelyek előre jelzik a válság érkezését: magas ár-nyereség arányok, alacsony részvény kockázati felárak, a történelmi csúcson álló ingatlanárak. A szakértő szerint egy bizonyos ponton ez a fellendülés tetőzni fog egy Minsky pillanatban, amikor a látszólag megingathatatlan pénzügyi-gazdasági rendszer egy szempillantás alatt összeomlik.
Addig azonban a laza monetáris politika továbbra is a fogyasztói árak inflációját fogja gerjeszteni, megteremtve ezzel a stagfláció feltételeit, amikor a következő negatív kínálati sokk érkezik. Többféle negatív kínálati sokk lehet: az újabb protekcionizmustól kezdve a feltörekvő gazdaságok demográfiai elöregedésén át, egészen a globális ellátási láncok balkanizálódásáig. Ehhez pedig hozzájön még a kínai-amerikai ellentét – ami a világgazdaság feldarabolásával fenyeget –, a járvány utáni fellendülés, az éghajlat politika, az egyre gyakoribbá váló kibertámadások termelésre gyakorolt hatása, valamint az egyenlőtlenséggel szembeni társadalmi és politikai visszahatás, és kész is a makrogazdasági zavar receptje.