A második világháború során az Úri utca 72. alatt kialakított trezorokban őrizték az ország aranytartalékának egy részét, de végül majdnem a Szent Korona is megfordult itt. A rendszerváltás után az épület egyre inkább lepusztult, míg végül a Magyar Nemzeti Bank alapítványa vásárolta meg. A felújítási munkák mostanra készültek el: megnéztük, mi lett az egykori szupertititkos objektumból.
Kívülről nézve egyszerű barokk háznak tűnhet a budai várban, az Úri utca 72. szám alatt található épület.
A több száz éves épület történetének legújabb fejezete pedig éppen most veszi kezdetét: miután a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványa 2015-ben megvásárolta az épületet, a felújítási munkálatok mostanra készültek el. Mielőtt azonban rátérünk a jelenre és az épület jövőbeni funkcióira, érdemes megismerkedni az úgynevezett Hasslinger-Scossa-ház terjedelmes múltjával.
Plébánia, titokban felépített MNB-trezor és az ország energiaellátásának központja
Az épület története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor is a történészek szerint a Mária Magdolna templomhoz tartozó plébániaépület állt itt – mindezt a második világháborút követően végzett feltárások eredményei is alátámasztják. Azt viszont jelenleg is a történelem homálya fedi, hogy az 1600-1700-as években pontosan milyen létesítménynek adott helyet az Úri utca 72., de azt tudni lehet, hogy az 1700-as évek elején már a katonai kincstár birtokolta az épületet, 1750-től pedig magántulajdonba került.
Az 1780-es évekből a házról már konkrét feljegyzések maradtak ránk: eszerint a kétszintes épületben összesen nyolc háló és egy lakószoba volt, de tartozott hozzá húsz fáskamra és egy istálló is. Ekkoriban a Joseph Hasslinger tulajdonában álló épület komoly átalakításokon esett át. Ekkor épült meg a sétányra néző szárny, és került kialakításra az Úri utca jellegzetes késő barokk architektúrája is. A jelentős bővítést követően majd másfél évszázadig lényegi átalakítás nem történt az épületen:
A közelgő háború előszelét megérezve a Magyar Nemzeti Bank feladatul kapta, hogy találjon egy megfelelő helyet, ahol az ország aranytartaléka és egyéb értékei átvészelhetik a háborút. Mivel ebben a korban a kormányzati negyed a budai várban helyezkedett el, így értelemszerűen adta magát az ötlet, hogy az MNB új trezorját is itt alakítsák ki. Így pedig 1936-ban Scossa Géza, a jegybank akkori alelnöke saját nevére megvette az Úri utca 72-es számú ingatlanát. Azonban egyáltalán nem a felszíni építmény volt az, ami miatt pont erre a helyre esett a választás: a Kadić Ottokár magyar geológus vezette korábbi feltárások során kiderült, hogy a kiépített pincék alatt természetes barlangok húzódnak a hegy belsejében.
Az egyetlen problémát az jelentette, hogy mivel egy stratégiailag kiemelten fontos objektum kialakításáról volt szó, az építkezésnek teljes titoktartás mellett kellett zajlania. Ennek köszönhető többek közt az is, hogy az Úri utca 72. egészen 1942-ig Scossa nevén maradt, s csak az építkezések befejeztével kapta meg hivatalosan az MNB. Ekkorra már elkészült a bombabiztos óvóhely, és nem mellesleg az ólomlemezekkel megerősített két trezorterem is, melyeknek később fontos szerep jutott. A háromszintes pincerendszer összterülete több mint 1500 négyzetméter.
Amikor Budapest a háborús konfliktus központjába került 1944 telén, bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló a hatalmas bunker kiépítése.
Habár háborús helyzetben az MNB feladatai közé tartozik a Szent Korona megőrzése is, ez végül a közhiedelemmel ellentétben sosem járt a neki kialakított teremben.
A háborúban a felszíni épületet szinte porig rombolták, ennek ellenére a föld alatt midenki biztonságban túlélte az összecsapásokat. A háború borzalmai után 1950-ig még az MNB tulajdonában maradt a telek, így a helyreállítási munkákat is ők végezték el. A 244/1950 M.I. rendelet azonban elvette az épületet a jegybanktól, s azt az Erőmű Tröszt kapta meg, habár állítólag az ÁVH neve is felmerült, mint az épület lehetséges leendő gazdája. Az ország áramellátását irányító központot a pincerendszer mélyén rendezte be a szocialista vezetés, innen végül 1980-ban költöztek ki. A felszíni épületben lakások kerültek kialakítására, innen az utolsó lakó 2010-ben távozott.
Romos épületből fenntarthatósági tudásközpont
A rendszerváltás utáni években erős romlásnak indult épületet – benne a hatalmas pincerendszerrel – 2015-ben vásárolta meg a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) 795 millió forintért. Az akkori tervek szerint az alapítvány székházát tervezték kialakítani itt. Az MNB alapítványi hálózata időközben viszont átalakult, és a PAGEO is megszűnt. A felújítás így végül csak 2021 első félévére készült el, s az eredeti funkció is megváltozott.
Az épületet a korábbi MNB-alapítványokat magábá olvasztó Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) fogja használatba venni a Neumann János Egyetemmel kialakított együttműködés keretében. Csizmadia Norbert, a PADME kuratóriumi elnöke ismertette, hogy az újonnan felújított épületben kap majd helyett a Centre for Long-term Sustainability fenntarthatósági központ, mely a fenntarthatósággal kapcsolatos tudományos munka új centruma kíván lenni. Csizmadia elmondása szerint nagy hangsúlyt helyeznek majd a nemzetközi együttműködésre, s
Az új épületben már június közepétől tartanak majd könyvbemutatókat, de egyéb programok elindítását is tervezik.
Az épület története egybeforrt az MNB-vel, hiszen a második világháború után is a jegybank hozta helyre a lebombázott romokat – erről már Bánkuty Tamás, a PADME igazgatója beszélt. Elmondta, hogy mielőtt megvették az épületet, az évek óta üresen állt, és „egyenes pályán haladt afelé, hogy már ne lehessen megmenteni”. Azt is hangsúlyozta, hogy nem ezt volt az első épület a várban, melyet a PADME újított fel, hiszen az Úri utca 21. számú épületet is a jegybanki alapítvány restaurálta – ebből aztán a PADME székháza lett.
A kezdeti hat Pallas Athéné alapítványt még 2014-ben hozta létre a Magyar Nemzeti Bank leginkább oktatási és tudományos célokból. Ezek aztán több összeolvadáson és belső átszervezésen keresztül 2020-ra egyesültek a PADME égisze alatt.
A Pallas Athéné alapítványok indulása nem volt zökkenőmentes, ugyanis komoly politikai vita bontakozott ki arról, hogy a nekik juttatott vagyon közpénznek számít-e, s hogy ennek nyomán ki kell-e adniuk az alapítványoknak, hogy pontosan mire és mennyit költöttek. A vitát végül az Alkotmánybíróság és a Kúria döntötte el: az MNB-alapítványok pénze a kormány álláspontjával szemben nem vesztette el közpénz jellegét, s az alapítványoknak részletesen be kell számolniuk a szerződéseikről. Az akkor kiadott dokumentumok újabb hullámokat vertek, mivel kiderült, hogy számos kormányközeli üzletember sokat nyerhetett az alapítványokkal való együttműködésen.
Na de mi lett az MNB-trezorral?
Bánkuty újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy
A mostani munkálatok során egyedül a pince legfelső szintjét újították fel, az alsóbb szinteken pedig csak állagmegóvást végeztek. Az igazgató szerint a felújítás során folyamatos fejtörést okozott számukra, hogy mégis hogyan hasznosíthatnák a hegy gyomrában levő teret, de erre egyelőre nem találtak megoldást. További nehézségként említette, hogy az alsóbb szintekre csupán egyetlen lejárat vezet, így pedig komoly építészeti kihívás lenne az építőanyagok és a szükséges gépek lejuttatása. A pincerendszerbe az újságírók nem nézhettek be, azonban Bánkuty elmondása szerint az lényegében ugyanolyan állapotban van, mint az a felújítás előtt készült képeken látszik.
A történeti összefoglaló elkészítésében segítségünkre voltak a WeLoveBudapest és a PestBuda cikkei, valamint az egykori PAGEO tájékoztató kiadványa.
Címlapképek: Ficsor Márton
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
