Orbán Viktor ötletét már kipróbáltuk, amikor a KGST tagjai voltunk
Sajnos el tudom képzelni a kilépést az EU-ból, mert Orbán Viktor számára a hatalom a legfontosabb.
A járvány kezdetekor sokan attól féltek, hogy a válságon Kína nagyot fog nyerészkedni, és erőteljes felvásárlási és befektetési hullámba kezd majd a koronavírus által térdre kényszerített gazdaságokban. Az adatok azonban azt mutatják, alaptalanok voltak a kezdeti aggodalmak, s Kína közvetlen külföldi tőkebefektetései növekedés helyett rég nem látott mértékben zuhantak be egész Európában.
Semmiképp sem volt könnyű az elmúlt bő másfél a kínai-európai kapcsolatok szempontjából. A Kínából indult járvány sokhelyütt a kínaiak ellen hangolta a közvéleményt, melyen a járvány eredete körüli bizonytalanságok és kínai titkolózás sem segített. A negatív hangokat Peking először a maszk- majd a vakcinadiplomáciával próbálta orvosolni, ám az még kérdéses, ezek mennyire voltak hatásosak. Magyarországon eközben a Fudan Egyetem Magyarországra hozása, és az ezt övező kedvezőtlen kondíciók váltottak ki éles ellenállást a kínai állammal (és a magyar kormánnyal) szemben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy bár decemberben még úgy tűnt, sikerül tető alá hozni Kína és az EU között minden idők legnagyobb átfogó befektetési megállapodását, de az ujgurok elnyomása kapcsán hozott emberi jogi szankciók miatt tavaszra elmérgesedett a viszony, s úgy tűnik, nem is várható egyhamar enyhülés.
De nem csak a politika szintjén volt viharos az elmúlt egy év a sinoeurópai kapcsolatokban: a berlini székhelyű MERICS think-tank frissen megjelent elemzése szerint
Míg 2019-ben az EU 27 tagállamában és az Egyesült Királyság 11,7 millárd eurónyi kínai közvetlen külföldi tőkebefektetés történt, addig ez 2020-ban 6,6 millárdra csökkent. Ezzel tovább folytatótott a má 2017 óta tartó csökkenő tendencia, ugyanakkor a 2020-asnál alacsonyabb FDI-értéket 2013 óta nem regisztráltak. A kutatók szerint a pandémia okozta bizanytalanságok mellett a változó kínai szabályozási környezet és a Kína-ellenes érzelmek felerősödése is a befektetések ellen dolgozott.
Ami az FDI összetételét illeti, az egyesülések és vállalatfelvásárlások aránya tovább csökkent, a zöldmezős beruházások viszont 2016-óta nem látott csúcsot értek el. A területi megoszlást illetően a kínai tőke 53 százaléka a három nagy (Franciaország, Németorszég és az Egyesült Királyság) valamelyikébe jutott.
Ez utóbbi leginkább annak köszönhető, hogy a GLP felvásárolta a Goodman csoport kelet-európai logisztikai portfóliáját.
A kutatók kiemelik további, hogy a kínai állami vállalatok továbbra sem jelentős befektetők Európában. Habár a 2010-es évek első felében a legtöbb befektetés még tőlük érkezett, ez a tendencia 2014-ben megfordult a kínai magánvállalatok javára. A kínai állami vállalatoktól érkező FDI így 2020-ban 1,2 milliárd eurót tett ki, mely tízéves mélypont, viszont 2019-hez képest stagnálást jelent.
A szektorális megoszlás tekintetében 2020-ban sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak a kínai tőkebefektetések, mely a kutatók szerint leginkább annak köszönhető, hogy a gigaberuházások helyett tavaly több, kisméretű befektetés történt. A népszerűbb szektorok a közlekedés és infrastruktúra, az infokommunikáció és az elektronikai ipar voltak.
Nem volt jó a tavalyi év, és a kilátások még rosszabbak
Habár 2021 első negyedévében globálisan visszapattantak a befektetések, ez a trend nem igaz Kínára:
Mindez a kutatók szerint számos okkal magyarázható, melyek valószínűleg továbbra is fenn fognak állni, így nem várhat a kínai FDI gyors megugrása.
Egyfelől ott vannak a szigorú kínai szabályozások a kifelé irányuló FDI-t illetően, melyek a gyors gazdasági kilábalás ellenére is nehezítik a kínai vállalatoknak, hogy Európában fektessenek be. Ezzel párhuzamosan számos uniós ország is szigorított a befektetések átvilágításán, mely bizonytalanságot kelthet a külföldi befektetőkben. Ráadásul az Európai Bizottság is olyan korlátozó intézkedések bevezetésére készül, melyek az uniós közös piacot hivatottak megvédeni – ezek az intézkedések pedig korlátokat szabhatnak az ide érkező kínai tőkének.
Ami mellett viszont talán mindez eltörpül, azok a politikai kockázatok. Az átfogó befektetési megállapodás jegelése a kölcsönes kivetett szankciók nyomán rávilágított arra, hogy alakujanak bármilyen jól a dolgok, a politikai viták egy csapásra felül tudják írni az addigi terveket. Az EU-Kína kapcsolatrendszer pedig rendkívül terhelt az ilyesféle vitákkal – elég csak Tajvanra, a Dél-kínai tengerre vagy épp a sorozatos emberi jogsértésekre gondolni –, melyek újabb csörtéket gerjeszthetnek a két fél között.
(Címlap: Építőmunkások Sanghajban 2021. április 15-én. MTI/EPA/Alex Plavevski)