A kutatók úgy találták, hogy a növényi és állati maradványok bomlásából származó szerves anyagok, a típustól függően, ideiglenesen vagy akár véglegesen csapdába tudják ejteni a mikroműanyag részecskéket.
Olyan szűrő kifejlesztését tervezik, amely képes eltávolítani a víz körforgásból ezeket az apró műanyag darabkákat.
Még nem teljes a siker
Munkájuk során a kutatók megállapították, hogy a műanyag zacskókból származó polietilén részecskék könnyen mozognak, akár a szilícium-dioxid, azaz a homok, vagy akár szerves anyagok felületén. A homok és a műanyag részecskék hasonlóan taszítják egymást, mint a mágnes pólusai, így a műanyag képtelen a homokhoz tapadni. Nem így van ez a szerves anyagok részecskéivel, viszont azokhoz is csak lazán kapcsolódnak és fizikai behatásra nagyon könnyen leválnak róluk. Ez rossz hír, hiszen így nagyon nehézkes lehet a polietilén mikrorészecskék kiszűrése az ivóvízből. Jobb a helyzet a polisztirolnál, mert bár a homokhoz ez sem tud hozzátapadni, de a szerves anyagok részecskéihez olyan szorosan kapcsolódnak, hogy segítségükkel eltávolíthatóak lehetnek a vízből. A tudósok bíznak abban, hogy a kutatásuk végül elősegíti a vízkezelő létesítmények szűrőberendezéseinek fejlesztését, melyekkel hatékonyan és nagymennyiségben ki tudják szűrni a mikroműanyagokat az ivóvízből.
A cikk szerzője Papp Helga.