A Nature-ben megjelent friss tanulmány szerint a klímaváltozás évi 143 milliárd dollárnyi kárt okoz világszerte, ám a kibocsátásokért döbbenetes, 65 százalékos arányban a leggazdagabb 10 százalék felel.
A szerző a Makronóm elemzője.
Az elmúlt húsz év szélsőséges időjárási eseményei – gondoljunk az amerikai hurrikánokra, az európai hőhullámokra, az aszályokra, a heves esőzésekre és az áradásokra – évente átlagosan 143 milliárd dolláros kárt okoztak világszerte. Ez az összeg
annyi mintha Magyarország teljes éves GDP-jét (ami tavaly mintegy 215 milliárd dollár volt) másfél év alatt elvinné az időjárás.
De ki fizeti meg ennek az árát, és ki tehet a kibocsátásért? Ez az a „százforintos kérdés”, ami a klímaváltozás terheinek viseléséről szóló viták középpontjában áll.
Ki bocsátja ki a legtöbbet?
A tanulmány szerint a leggazdagabb 10 százalék – tehát a világ nagybefektetői és gazdag emberei – a globális üvegházhatású gázok közel felét termelik. Ezzel szemben a legszegényebb 50 százalék – akik sokszor alig férnek hozzá az elektromossághoz vagy a tiszta vízhez – csak a kibocsátások egytizedéért felel. Ez azt jelenti, hogy a tehetős elit sokkal nagyobb szerepet játszik a bolygó melegítésében, mint a világ szegényebb fele – derül ki a Natura Climate Change folyóiratban május közepén megjelent tudományos értekezésből, amely igen alapos számításokon nyugszik.
Ám miért is számít ez? Azért, mert a legszegényebb országok és közösségek – például Afrika vagy Dél-Ázsia egyes részei – szenvedik el a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait: aszályokat, áradásokat, hőhullámokat. Ezen országok és társadalmi rétegek azok, amelyeknek nincs pénzük légkondira, modern árvízvédelemre vagy újjáépítésre egy vihar után, miközben alig járultak hozzá a problémához. Ez igencsak igazságtalan – emelik ki a tanulmány készítői.
A kutatás három évtizednyi adatot ölel fel: 1990 és 2020 között a globális átlaghőmérséklet 0,61 °C-kal emelkedett. Ez nem tűnik soknak, de ahhoz elég, hogy gyakoribbá váljanak a szélsőséges időjárási események.
A kutatók kiszámolták, hogy ebből a melegedésből 0,40 °C (65 százalék) a leggazdagabb 10 százalék számlájára írható.
A még szűkebb elit, az 1 százalék 0,12 °C-ért (20 százalék), a legfelső 0,1 százalék – körülbelül 8 millió ember, akik a leggazdagabbak közül is a csúcson vannak – pedig 0,05 °C-ért (8 százalék) felel.
Ha ez a 10 százalék nem bocsátott volna ki semmit, a Föld átlaghőmérséklete ma 0,40 °C-kal hűvösebb lenne – vagyis a klímaváltozás hatásai sokkal enyhébbek lennének.
Hogyan számolták?
A kutatók rengeteg számítógépes klímaszimulációt futtattak le, összesen 600 különböző forgatókönyvet. Olyan modelleket használtak, mint a MAGICC (ami a globális klímaváltozást szimulálja egyszerűen) és a MESMER-M-TP (ami helyi időjárási adatokat készít). Ezekkel azt is meg tudták nézni, mi lett volna, ha bizonyos csoportok – például a leggazdagabb 10 vagy 1 százalék – nem bocsátanak ki semmit 1990 óta. Ez az úgynevezett „but for” módszer: kivonják a gazdagok kibocsátásait, és megnézik, hogyan alakult volna a klíma nélkülük.
Mennyire aránytalan a felelősség?
Nézzük a részletesebb számokat. A kutatók egy úgynevezett „klímaegyenlőtlenségi tényezőt” (Climate Inequality Factor) számoltak, ami megmutatja, mennyivel többet járul hozzá egy csoport a melegedéshez, mint amennyi „fair” lenne az alapján, hogy hányan vannak. Ha mindenki egyenlően bocsátana ki, a top 10 százalék csak 10 százalékkal járulna hozzá a melegedéshez, ehelyett – ahogy említettük – 65 százalékkal, vagyis 6,5-ször többel.
A top 1 százalék 20-szor, a top 0,1 pedig 77-szer többet „termel” a klímaváltozásból, mint ami a népességszámuk alapján elvárható lenne. Ha mindenki úgy élne, mint a leggazdagabb 0,1 százalék, a Föld ma már 12,2 °C-kal melegebb lenne – ami nyilván katasztrofális volna.
Országok szintjén
Az Egyesült Államokat nézve még durvább a helyzet, a világátlagnál is súlyosabb: a leggazdagabb 10 százalék 3,1-szer, az 1 százalék 53-szor, a 0,1 százalék pedig 190-szer többet bocsát ki, mint ami „fair” lenne az ország lakosságához képest. Kínában is hasonló a helyzet: a top 10 százalék 4-szer, az 1 százalék 13-szor, a 0,1 százalék 50-szer többet termel. Ez azt mutatja, hogy a legnagyobb és legerősebb gazdaságok elitjei különösen nagy hatással vannak a klímára, már csak a nagy népesség miatt is.
A hőhullámok és aszályok felelősei
A klímaváltozás miatt a szélsőséges hőhullámok valószínűsége ma már 12-szer nagyobb, mint az iparosodás előtti időkben. Ezt alapul véve, a szélsőséges események felől kutatva a kérdést: a leggazdagabb 10 százalék 7,3-szoros, az 1 százalék 25,7-szeres növekedést okozott. A hőhullámok erőssége is nőtt: átlagosan 0,83 °C-kal melegebbek, amiből 0,55 a top 10 százalék, 0,17 °C pedig az 1 százalék számlájára írható. Az Amazonas vidékén az aszályok a háromszorosára nőttek, és ebből a top 10 százalék 6,1-szer, az 1 százalék 16,7-szer nagyobb mértékben felelős, mint az átlag.
A metánkibocsátást kellene durván visszavágni!
A metán egy olyan gáz, ami rövid távon sokkal erősebben melegíti a Földet, mint a szén-dioxid. A kutatás szerint a csökkentése gyors eredményeket hozhat a klímaváltozás lassításában, ezért a gazdagok kibocsátásainak célzott mérséklése alapvető lenne.
De mit is jelent mindez a jövőre nézve?
A kutatás világosan mutatja, hogy a leggazdagabbak nemcsak a saját hazájukban, hanem távoli régiókban – például az Amazonas vidékén vagy Afrikában – is súlyosbítják a klímaproblémákat.
Ezért olyan megoldásokra van szükség, mint a vagyonalapú klímaadók, amelyek a leggazdagabbakat a mainál sokkal aktívabban bevonnák a klímavédelem finanszírozásába. Ez nemcsak igazságosabb lenne, hanem segíthetne a szegényebb országok kibocsátáscsökkentésnél is lényegesebb feladatában: az időjárási változásokhoz történő alkalmazkodásában is.
Források: Nature.com, Nature.com
KAPCSOLÓDÓ:
Címlapfotó: Dreamstime
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az EU úgy döntött, ha törik, ha szakad, kitart eredeti zöld elképzelései mellett, finomhangolni sem akarja azokat, a klímaváltozás problémájának megoldását pedig részben erkölcsi, ideológiai kérdésé, megmásíthatatlan, szent küldetéssé emelte. Kitta Gergely írása.
Ötödével esett vissza a mezőgazdasági termelés Európa egyik éléskamrájában.
A vízügyi szakemberek már-már heroikus küzdelmet vívnak az egyik „legmagyarabb” folyó megmaradásáért.
A következő napokban sem várható jelentős csapadék az ország nagy részén.
A mezőgazdaságra sajnos ismét aszályos időszak vár.
Sárossy Ferenc több mint fél évszázada dolgozik a magyar földdel. Tolcsván főagronómus volt, Mezőkövesden a hajdani Matyó termelőszövetkezetben főkertész, majd elment Megyaszóra agronómusnak. Riportunk.
A Mandiner Klubest nemcsak egy esemény, hanem találkozási pont mindazok számára, akik szeretik a közvetlen hangulatú, tartalmas beszélgetéseket és az élő zenei programokat.
Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy 2010-ben végre igazi rendszerváltás köszöntött be. Horváth K. József írása.
