Durva: a világ tizede felel a kibocsátás kétharmadáért!

Az elmúlt húsz év szélsőséges időjárási eseményei – gondoljunk az amerikai hurrikánokra, az európai hőhullámokra, az aszályokra, a heves esőzésekre és az áradásokra – évente átlagosan 143 milliárd dolláros kárt okoztak világszerte. Ez az összeg  

De ki fizeti meg ennek az árát, és ki tehet a kibocsátásért? Ez az a „százforintos kérdés”, ami a klímaváltozás terheinek viseléséről szóló viták középpontjában áll.

Ki bocsátja ki a legtöbbet?  

A tanulmány szerint a leggazdagabb 10 százalék – tehát a világ nagybefektetői és gazdag emberei – a globális üvegházhatású gázok közel felét termelik. Ezzel szemben a legszegényebb 50 százalék – akik sokszor alig férnek hozzá az elektromossághoz vagy a tiszta vízhez – csak a kibocsátások egytizedéért felel. Ez azt jelenti, hogy a tehetős elit sokkal nagyobb szerepet játszik a bolygó melegítésében, mint a világ szegényebb fele – derül ki a Natura Climate Change folyóiratban május közepén megjelent tudományos értekezésből, amely igen alapos számításokon nyugszik. 

Ám miért is számít ez? Azért, mert a legszegényebb országok és közösségek – például Afrika vagy Dél-Ázsia egyes részei – szenvedik el a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait: aszályokat, áradásokat, hőhullámokat. Ezen országok és társadalmi rétegek azok, amelyeknek nincs pénzük légkondira, modern árvízvédelemre vagy újjáépítésre egy vihar után, miközben alig járultak hozzá a problémához. Ez igencsak igazságtalan – emelik ki a tanulmány készítői. 

A kutatás három évtizednyi adatot ölel fel: 1990 és 2020 között a globális átlaghőmérséklet 0,61 °C-kal emelkedett. Ez nem tűnik soknak, de ahhoz elég, hogy gyakoribbá váljanak a szélsőséges időjárási események.  

A még szűkebb elit, az 1 százalék 0,12 °C-ért (20 százalék), a legfelső 0,1 százalék – körülbelül 8 millió ember, akik a leggazdagabbak közül is a csúcson vannak – pedig 0,05 °C-ért (8 százalék) felel.  

Ha ez a 10 százalék nem bocsátott volna ki semmit, a Föld átlaghőmérséklete ma 0,40 °C-kal hűvösebb lenne – vagyis a klímaváltozás hatásai sokkal enyhébbek lennének. 

Hogyan számolták?  

A kutatók rengeteg számítógépes klímaszimulációt futtattak le, összesen 600 különböző forgatókönyvet. Olyan modelleket használtak, mint a MAGICC (ami a globális klímaváltozást szimulálja egyszerűen) és a MESMER-M-TP (ami helyi időjárási adatokat készít). Ezekkel azt is meg tudták nézni, mi lett volna, ha bizonyos csoportok – például a leggazdagabb 10 vagy 1 százalék – nem bocsátanak ki semmit 1990 óta. Ez az úgynevezett „but for” módszer: kivonják a gazdagok kibocsátásait, és megnézik, hogyan alakult volna a klíma nélkülük. 

Mennyire aránytalan a felelősség?  

Nézzük a részletesebb számokat. A kutatók egy úgynevezett „klímaegyenlőtlenségi tényezőt” (Climate Inequality Factor) számoltak, ami megmutatja, mennyivel többet járul hozzá egy csoport a melegedéshez, mint amennyi „fair” lenne az alapján, hogy hányan vannak. Ha mindenki egyenlően bocsátana ki, a top 10 százalék csak 10 százalékkal járulna hozzá a melegedéshez, ehelyett – ahogy említettük – 65 százalékkal, vagyis 6,5-ször többel.  

Országok szintjén  

Az Egyesült Államokat nézve még durvább a helyzet, a világátlagnál is súlyosabb: a leggazdagabb 10 százalék 3,1-szer, az 1 százalék 53-szor, a 0,1 százalék pedig 190-szer többet bocsát ki, mint ami „fair” lenne az ország lakosságához képest. Kínában is hasonló a helyzet: a top 10 százalék 4-szer, az 1 százalék 13-szor, a 0,1 százalék 50-szer többet termel. Ez azt mutatja, hogy a legnagyobb és legerősebb gazdaságok elitjei különösen nagy hatással vannak a klímára, már csak a nagy népesség miatt is.

A hőhullámok és aszályok felelősei 

A klímaváltozás miatt a szélsőséges hőhullámok valószínűsége ma már 12-szer nagyobb, mint az iparosodás előtti időkben. Ezt alapul véve, a szélsőséges események felől kutatva a kérdést: a leggazdagabb 10 százalék 7,3-szoros, az 1 százalék 25,7-szeres növekedést okozott. A hőhullámok erőssége is nőtt: átlagosan 0,83 °C-kal melegebbek, amiből 0,55 a top 10 százalék, 0,17 °C pedig az 1 százalék számlájára írható. Az Amazonas vidékén az aszályok a háromszorosára nőttek, és ebből a top 10 százalék 6,1-szer, az 1 százalék 16,7-szer nagyobb mértékben felelős, mint az átlag.  

A metánkibocsátást kellene durván visszavágni! 

A metán egy olyan gáz, ami rövid távon sokkal erősebben melegíti a Földet, mint a szén-dioxid. A kutatás szerint a csökkentése gyors eredményeket hozhat a klímaváltozás lassításában, ezért a gazdagok kibocsátásainak célzott mérséklése alapvető lenne.  

De mit is jelent mindez a jövőre nézve?  

Ezért olyan megoldásokra van szükség, mint a vagyonalapú klímaadók, amelyek a leggazdagabbakat a mainál sokkal aktívabban bevonnák a klímavédelem finanszírozásába. Ez nemcsak igazságosabb lenne, hanem segíthetne a szegényebb országok kibocsátáscsökkentésnél is lényegesebb feladatában: az időjárási változásokhoz történő alkalmazkodásában is.

Források: Nature.com, Nature.com

KAPCSOLÓDÓ:

Címlapfotó: Dreamstime

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.