Érdekes, hogy a válság ellenére milyen kevés felszámolási eljárás volt Magyarországon – Atradius-vezető a Makronómnak

Megúsztuk a csődhullámot a magyar gazdaságban?

Egy ideig igen, a 2020-as év Magyarországon és a világ többi részén is a várakozásokhoz képest sokkal kevesebb fizetésképtelenséggel zajlott le. 

A közbeszédben sokszor csak csődökről beszélünk, de jogi értelemben több fogalom létezik. A csődeljárást a tulajdonos kéri saját maga ellen. Nem tudja kifizetni a számlákat, ezért megegyezik a szállítókkal, hogy a tartozás felét kifizeti két év alatt, cserébe ők elengedik a tartozás másik felét. Ebből pár tucat van általában Magyarországon, nem különösebben bevett eszköz. 

Inkább akkor szokott a csődeljárás megjelenni, amikor valaki időt akar nyerni ahhoz, hogy elintézzen valamit. A csődeljárás aztán sokszor átfordul felszámolási eljárásba. Ezt a hitelező indítja. Ha beállnak a törvényi feltételek, akkor a tartozás érvényesítésére felszámolási eljárást indít a hitelező és az adós vagyonából kellene megkapnia az ellenértéket. A gyakorlatban ebből azonban tényleges megtérülés ritkán adódik.

A gyakorlatban inkább akkor szoktak felszámolást indítani a hitelezők, amikor azt gondolják, hogy van vagyon az adósnál, csak nem akar vagy nem tud most rögtön fizetni, de a hitelező arra számít, hogy az adós nem fogja engedni a felszámolás bekövetkeztét. Ha megtörténik a felszámolás, az rossz a hitelezőnek, ekkor nem jut a pénzéhez.

Létezik még  végelszámolás is, amikor egy cég azt mondja, hogy kifizeti a tartozásait és utána megszűnik.

Hogyan előzte meg Magyarország a tömeges fizetésképtelenséget 2020-ban?

Tavaly a kormányzatok két irányban tettek lépéseket. Egyrészt a pozitív értelemben vett támogatás, amire Magyarországon is nagyon sok példa volt, úgy jelent meg, hogy valamit nem kellett befizetni, megfizetni. Például a törlesztési moratóriummal a banknak nem kellett megfizetni a hitel kamat- és tőkerészletét. Nyugat-Európában sok helyen volt nominális támogatás, amikor az állam konkrétan odautalt egy összeget cégeknek. Ez nyilván függ egy ország gazdasági erejétől is. Nálunk a bértámogatás volt ilyen kifizetési jellegű. 

Ez azért is következett be, mert türelmesebbé váltak egymással a gazdasági szereplők, nem indítottak egymás ellen egyből eljárásokat.

Ha valaki felszámolást indít, azt ráadásul akkor csinálja, amikor azt várja, hogy ki is tudják fizetni. Ha egy szállodának egy éve nincs komoly bevétele, ott alacsony az esély, hogy a felszámolási eljárás nyomására ő fizetni fog, nincs miből.

A vállalatok nem kerültek „kidobásra”, hiszen felszámolásnál újat kell indítani. Ehelyett várakozó helyzet állt be. Az újraindítás szakasza lesz érdekes.

Összevetve a 2008-as válsággal, most sikerült megakadályozni a súlyos gazdasági károkat?

Ebből a szempontból igen, más volt az események lezajlása. Tavaly jelentősen csökkent a GDP, és mellette csökkent a felszámolások száma. A 2008-as válságban az ellentéte történt: amikor a GDP beesett, akkor megugrott a felszámolások száma. 
Az idei harmadik negyedévre azt várjuk, hogy a magyar gazdaság már egy nagyon jelentős növekedési trendet fog mutatni, hiszen alacsony tavalyi bázisról be fog indulni a gazdaság. Viszont érdekes módon a felszámolások száma ekkor fog majd növekedni. Most időben késleltetett, elhúzódóbb a folyamatok lezajlása.

Akkor a gazdaságpolitika ezúttal jobban reagált?

Így van, nagyon komoly ösztönzők lettek megmozgatva,

Meddig lehet akkor megúszni felszámolási hullám nélkül?

Ott van egy szálloda, akinél sorban áll száz cég, összegyűlt mondjuk húszmillió forint tartozás. Ha elindul a szálloda, akkor ugyanezen cégeknek azt fogja mondani, hogy igaz, hogy van húszmilliós tartozása, de az újrainduláshoz ezen felül először kellene még húszmillió forintnyi áru is, hogy többek között tele legyen a hűtő. 

A kormányzati támogatott mikrohitelprogram ebben segít sokat, mert a cég meg tudja vásárolni az árut, időt nyer, meg tudnak állapodni a beszállítókkal egy megkezdődő fokozatos teljesítésben és újra tud indulni a vállalat.

Az újraindításhoz kell állami segítség, de fontos az adott vállalatok szerepe is. A sikeres újrainduláshoz kellenek megfelelő emberek, kell szándék és kell egy terv. Az újraindításhoz kell a tulajdonos, a szállító, a bank és az állam is. Ez egy közös produktum lesz, aminek azért lesznek áldozatai is. Igenis lesznek olyan cégek, akik erre nem lesznek képesek.

A tízmilliós kedvezményes mikrohitel a legsérülékenyebb cégeknek tud segíteni?

A kicsiknek. A kérdés, hogy mennyi tartalék van, mert a nagy cégeknek, a multiknak van bőven tartalékuk, abból lehet újraindítani. A hónapról hónapra feszített likviditással működő kényszervállalkozásnak kell leginkább a segítség. Ezért is lett ez a mikrohitel széles körben elérhető és még könnyítettek is a hozzáférésén. 

Ha jön a nyitás és a fellendülés, akkor ez automatikusan jobb helyzetbe hozza azokat, akik már a megszűnés szélén álltak?

Újraindul az élet, van már bevétel, ami nagyon fontos, mert ebből lehet rendezni a régi adósságokat. Az újraindítási időszaknak más nehézségei lesznek, mint a pandémiás időszaknak.

Nagyon nagy a szektorok közötti különbség. Az autóipar köszöni jól van, ott csak egy autóipari modellváltás miatt alacsonyabb szinten értékesítenek most az egész világon. Az online kereskedelem pedig nagyon jó időszakot él. 

A hazai és külföldi vállalkozások között is lehetnek különbségek?

Valószínűleg igen, bár elsősorban a tőkeerő, a tartalék számít.

Ha egy cégnek van osztrák, szlovén, román exportja, akkor számít, hogy ezek az országok hogyan teljesítettek a járványban, milyen állami ösztönzők mozdultak ott meg. Ha valaki osztrák szállodáknak szállít, az máshogy lesz érintett, mint aki román szállodákkal van kapcsolatban. Akinek jó exportországai vannak és jó ágazatban, annak ez segítséget jelent.

Belföldön külön fog válni a fogyasztói igény – hogy el akarok menni egy teraszra meginni egy sört a barátaimmal –, a fogyasztói lehetőségektől és bizalomtól. 

Egy kettősséget figyelhetünk meg. Mivel kevesebbet lehetett költeni a korlátozások alatt, akinek megmaradtak a bevételei, ott felgyülemlettek tartalékok. Abból el lehet menni nyaralni, sörözni, és ez lehet a gazdasági növekedés motorja. 

De megfigyeltük, hogy valamennyivel több lett a részmunkaidős és a munkanélküli. Tehát vannak olyanok is, akik állásban maradtak, de a jövedelmük lecsökkent.

A nyaralásnak és a sörnek pedig van áfatartalma, ez is fontos, mert így az államnak több bevétele lesz majd.

És érdemes az államnak is keresletet támasztania?

Az építőipari támogatásokat látjuk a leginkább és ezt nagyon aktívan kommunikálják is.

A felújítási támogatás is arról szól, hogy ha valaki elkezd egy felújítást – én is látom a környezetemben –, lehet, hogy nem áll meg a maximálisan támogatott hatmilliós beruházásnál. Könnyen lehet ebből egy tízmilliós beruházás is egy családnál, amiből az állam kifizet hárommilliót, de lesz állami bevétel és munka a hazai munkavállalóknak. Aztán adóbevétel és gazdasági növekedés. 

Cégek megszűnésétől egyébként kell tartanunk? Amíg ez nem okoz tömeges munkanélküliséget, addig ez inkább egy piactisztulást jelenthet.

Teljesen egyetértek, egy természetes folyamatnak tekintem ezt, ami mindig is része volt az életnek. A Fortune 500-as lista Amerikában a legnagyobb vállalatokat tartalmazza és 15 évente ezen cégek kétharmada lecserélődik. Még a legnagyobbak körében is ilyen változások vannak, emlékezzünk a Nokiára. De az LG is leadja a mobiltelefon üzletágát.

Ha van hozzáadott érték és jövedelemtermelő képesség, akkor marad meg egy cég. Persze a pandémiás időszak azért – sielős hasonlattal élve – egy fekete pálya. 

Azon cégek is megmaradnak, amelyek hosszú éveken át tartalékoltak és a profitot nem kivették, hanem a vállalatban hagyták eredménytartalékként. Ezt most felhasználhatták a vállalat megmentésére.

Akkor az élet a jól gazdálkodó cégeket díjazza.

A semmiből sokkal nehezebb. A kényszervállalkozások kitettsége sokkal nagyobb.

Lehet ez a válság lehetőség a versenyképességi ugrásra egy cég vagy egy ország számára?

A járványhelyzet felgyorsítja a változásokat, az idő múlását. A legismertebb folyamat, hogy az online világ rövid idő alatt tört előre. Aki megtanulta elintézni online a heti bevásárlást, és rájött, hogy ezzel több órát megspórol, lehet, hogy a jövőben is él a lehetőséggel. Felgyorsultak ezek a változások. 

Emellett a bizonytalanság is fontos kérdés. Ha egy vállalat behúzta a vészféket és semmit nem ruház be arra hivatkozva, hogy bizonytalanság van és költséget csökkent, az rendben van. Egészen addig, amíg ugyanabban a szektorban egy versenytárs vállalat a holnaputánban is elkezd gondolkodni, és felhasználja ezt az időszakot arra, hogy növelje saját maga versenyképességét, esetleg tervez, előkészít egy beruházást. Akik ezt megtették az elmúlt évben, azok előnyben lesznek a piacon is, illetve a bankok szempontjából is. 

Mert ha megnövekszik a felszámolási eljárások száma az év második felében, ez sok esetben a bankoknak hitelezési veszteséget is jelenthet, illetve azzal jár, hogy a nem teljesítő hitelek aránya elkezd növekedni.

És aki a válságot felhasználta arra, hogy saját versenyképességén dolgozzon, készülve a válság utáni időkre, akár kormányzati támogatással, az a bankok szempontjából hitelképesebb lesz a jövőben. Fontos különbségtétel származhat ebből a jövőben.

Milyen állapotúak a magyar kis- és középvállalatok? Milyen kihívásokkal szembesülnek az innováció terén?

Kell pénz, amit a cégek innovációra fordítanak, kellenek szakemberek és kell fiatal, digitális csapat. A koreai vonalat szoktam előhozni jó példaként. Dél-Korea az akkumulátortechnológiával érkezik Magyarországra, óriásberuházásokat indítva. Számunkra ez nagy lehetőség az autóiparban, hogy a modellváltásnak nyertesei legyünk. Szinte mindegy, hogy a robotok Berlinben vagy Magyarországon rakják össze az elektromos autót. Ha viszont az akkumulátorgyártást ide teszik, akkor ez egy újabb érv lesz amellett, hogy a többi folyamatot is ide helyezzék. 

Dél-Koreában két vállalatpárt érdemes kiemelni: a Samsung-LG és a Hyundai-KIA párosokat. Ezek hasonló innovációkat használó, másképp pozícionált termékeket előállító cégek. A koreai állam a GDP 5-6 százalékát költi innovációra és ezen cégek óriási összegeket kapnak valamilyen formában az államtól, hogy innováció tekintetében ezen termékszegmensekben a mobilitás és a kommunikáció témakörben piacvezetők legyenek. Az állam szerepe megkerülhetetlen.

És az is, hogy hazai tudásból, hazai cégeknél jöjjenek létre az innovatív termékek, mert ebből lesz hazai bér és profit. Ha hazai cégek bajba kerülnek, akkor ők most tömegesen kerülhetnek külföldi tulajdonba?

Én inkább piackoncentrálódást érzékelek, például a biztosítási piacon. Vannak tanácsadócégek, akiket biztosítási alkuszoknak hívunk. Ők a vállalati ügyfelek megbízásából járnak el és szakmai tanácsadást adnak. Itt például ma magyar kézben koncentrálódik a piac. És kíváncsian várjuk, hogy az Aegon biztosítónak mi lesz a sorsa, mert osztrák vevő jelentkezett a holland vállalatra, de nem biztos, hogy ez a tranzakció sikerülni fog.

Szerintem az elmúlt évek tendenciája nagyon sok ágazatban inkább a magyar tulajdoni rész erősödése, növekedése volt. Például a bankszektorban is.

mert mindkettőnek jelen kell lennie.

A külföldi is hasznos, mert például tud tőkeerőt, tudást, innovációt adni. Én is egy multinacionális cégnek dolgozom. Ez egyébként Spanyolországban a Csányi Sándornak megfelelő család tulajdonában van, ők vásárolták fel ezt a cégcsoportot, ami jó sok hitelbiztosító összessége, a világpiacon olyan 20-25 százalékos részesedésű.

Visszatérve, a magyar tulajdonra is szükség van.

Több hitelt kaphatnak a magyar cégek azzal, hogy többségében hazai tulajdonúvá vált a bankszektor?

Hogy úgy fogalmazzak, egy multinacionális cégnek a saját profitabilitása valószínűleg megelőzi a makrogazdasági szempontokat. Mi határon átnyúlóan Szlovéniáért, Horvátországért is felelünk Magyarország mellett. Látjuk, hogy a szlovén állam is működtet biztosítótársaságot, van hitelbiztosító érdekeltsége is. És ezeken keresztül valóban részt tud venni a gazdaságélénkítésben is.

Tehát ha van magyar tulajdonú bankrendszer, mondjuk az új bankholding, és az figyelembe kíván venni ilyen szempontokat egy szoros együttműködésben a magyar állammal, akkor ez hozhat a magyar mikro- kis- és középvállalatok számára pluszforrásokat és támogatásokat. 

Milyen egyéb jeleket lát, amelyek a magyar gazdaság jövőjét engednek megismerni?

Három folyamatot emelnék ki, amiket megéri nyomon követni. Az egyik, hogy nagy az autóipar részaránya az ipari termelésben. A Magyarországtól függetlenül zajló, autóipari mobilitás terén látható paradigmaváltásban van egy évek óta tartó értékesítési csökkenés az autóiparban, ami nem ehhez a válsághoz köthető. A következő 5-10 évben be fognak következni azok a változások az autóiparban, amelyeknek most még csak az előjeleit látjuk. 

A másik ilyen témakör a klímaváltozás. A nem fosszilis energiahordozók aránya szépen nőtt az elmúlt években, de a fosszilis energia jelentősége nem csökkent, „ugyanannyi maradt”, mert a megújulók bevezetése csak az energiaigény növekedését elégítette ki. Az erre adott válasznak lesz gazdasági hatása. Ez óriási befektetéseket követel a cégek és az állam részéről is. Sokak szerint a karbonadó lehet egy megoldás, ami megadóztatja a kibocsátást. Viszont extra gazdasági terhet jelent. 

A harmadik folyamat, hogy nem csak magyar, hanem világjelenség is az adósságállományok növekedése. Ezeknek pedig van hiteltörlesztése is, ami függ a kamatfelártól. Ez a gazdaságpolitika mozgásterét szűkíti, mert az adósságtörlesztés a szabadon felhasználható pénzt csökkenti. Az előrejelzések szerint az idei évben is nagy költségvetési hiány lesz az élénkítés következtében, ennek kapcsán a magyar adósság sem fog még meredeken csökkenni. 

(MTI/Balogh Zoltán)