Mondták, hogy Magyarország egy csöves ország – a Pizza King palesztin alapítója bevándorlókról a Makronómnak

Melhem Saad fogtechnikusként végzett, de a vendéglátás és a közösség vonzotta – nem véletlen, hogy szenvedélyes véleménye van közös ügyeinkről, a migrációs katasztrófa történelmi hibájáról – amely során „kritikán aluli minőségű”, foglalkoztathatatlan emberek jöttek az országba. Az arab üzletember – a hazai palesztin közösség tagja – úgy véli, Németország hamarosan Párizs vagy Malmö közel-keleti gettóbazárjaihoz fog hasonlítani.

A cégvezér éles kritikát fogalmaz meg az extraprofitot hajszoló, mohó vállalkozókról, vagy éppen az ellenzéki korrupcióról, amit a saját szemével volt kénytelen végignézni a hetedik kerületben. A tulajdonost nem a gyors meggazdagodás motiválja, hanem az, hogy minél többen egyenek nála – az irodai légkör fullasztja, legszívesebben dolgozóit tanítja be, olykor inkognitóban, egy Pizza Kinges pólóban.

*

Hogy került Magyarországra?

Apukám egyetemi tanár, nyugalmazott matematikus az ELTE-n. Ő 1987-ben érkezett Magyarországra, mi pedig vele érkeztünk, én négy és fél éves voltam. Irak és Magyarország akkor közeli barátságban voltak és megvolt adva, hogy mely országokba mehet. Ő Magyarországot választotta. Fiatal korában voltak itt nyaralni – nagyapám is szerette az országot –, azóta tetszett neki az ország és Budapest.

Mit hozott a családból, ami lehetővé tette, hogy mára országos étteremhálózata legyen Magyarországon?

1990-ben kezdődött az Öbölháború. Akkor kint mondták édesapámnak, hogy vagy hazamegy, vagy külföldön marad. Úgy döntött, hogy itt marad. Kint, Bagdadban ő az első volt az egyetemen, ezért kapta az ösztöndíjat Magyarországra. Végezte a doktorátust Budapesten, de

Egy magyarországi egyetemi tanár ismerőse felajánlotta neki 1990-ben, hogy csináljanak egy élelmiszerüzletet. Nem nagyon értett hozzá egyetemi emberként, de ketten a tanulás mellett élelmiszerboltot alapítottak. Inkább a tanulás embere volt, de az anyagi helyzet kényszerítette, hogy megélhetést biztosítson a családnak.

Mi gyerekek voltunk, itt jártunk suliba, közben sokszor besegítettünk. A nyári szünetekben mindig dolgozgattam a családi cégben.

Közben mi is tanultunk, én fogtechnikus lettem, ötösre végeztem. De önállósodtam és a vendéglátás felé fordultam, mert mindig ez vonzott. Vendéglátóipari főiskolát is végeztem, aztán nyitottam egy kisebb éttermet, így kezdődött 2006-ban.

Egyből jött a siker?

Az éttermezés első időszaka nagyon nehéz volt. Az élelmiszeripar után új volt a vendéglátás, nem volt az én szakmám. Azt tudtam, hogy ez érdekel nagyon, volt, hogy héttől hajnali egyig bent voltam hónapokon keresztül. Mikor az első éttermem megnyílt, egész nap volt nyolc darab megrendelésünk.

Volt, hogy én vittem ki a rendelést. Nagyon nehéz, új, idegen volt az egész szakma. A kollégák között aztán megtanultam főzni, pizzát sütni.

Ma már minden percben csörög a telefon?

Hála Istennek naponta jóval többször, percenként is több mint 10-20 rendelés jöhet be.

Kereshetett volna egyből álomfizetést fogtechnikusként, az étteremalapítás és futárkodás küzdelmei nélkül.

A fogtechnikát azért csináltam, mert a szüleimnek volt az elve, hogy tanuljak tovább. Nem értelmetlenül telt el az idő, ötössel végeztem. De mivel az élelmiszerüzletekben és a vendégek, az emberek között voltam fiatal korom óta, ez tetszett. Az étteremben is feltöltődés volt az emberek között lenni. Mindig kérdezték, hogy miért mosolygok egész nap, hogy csinálom, hogy nincs rossz napom. De van, csak a vendég nem tehet róla, ha otthon problémám van.

Szeretem a közösséget, szeretek emberek közé vegyülni, nem szeretem a zártságot, az irodai munkát. Egész nap inkább a konyhában vagyok és nézem a szakácsokat, a pizzásokat, mit főznek, mit adnak ki, mert azt kell adniuk a vendégemnek, amit a gyerekemnek adnék. Ha látják, hogy ott van a tulajdonos, ez sokat jelent. A mai napig szeretnek a dolgozók, mert köztük éltem. Az iroda egy fulladásérzést okoz, nem tudom egész nap az emaileket nézegetni. 

Az emberekhez úgy lehet közeledni, ha köztük élünk. Ők tudják, mit akarnak, ezért látnom kell a fogyasztókat, a szakácsokat, hogy kinek mi a panasza, problémája, igénye. Látom, ha egy vezető rosszul bánik egy dolgozóval, látszik, hogy ki dolgozik. Van persze hálózati vezetőnk, igazgatónk, területi vezetőnk is, de sokszor volt, hogy bejött valaki az üzletbe, ott álltunk bent én meg az üzletvezető és hozzá mentek oda, mert azt hitték, hogy ő a tulajdonos. Én mindig a Pizza Kinges pólóban voltam, az emberek között. 

Olyan dolgozónk is volt, aki nem is tudta, hogy én vagyok a tulaj. Én tanítottam be, mutattam neki, hogyan kell vágni a paradicsomot, tésztát dagasztani. Kifaggattam a cégről és mondta, hogy tetszik neki. Utána persze meglepődött, hogy én vagyok a tulaj.

Szívből próbálok sütni, szeretem a szakmát. Rengeteg embert tanítottam is. Nem sajnáltam az időt megtanítani valakinek, mert sokan más szakmákból jöttek. Ezt az iskolákban nem is tanítják, ott nincs olyan, hogy pizzázás.

Nagy a verseny ma a pizzázók között a piacon?

A Pizza Fortéval nagyjából együtt kezdtünk, van piaci verseny. A mai fiatalok egyre inkább a street foodot igénylik, a modern gyorsételeket.

Lépést lehet tartani a többiekkel? Mitől más a Pizza King?

2007 körül, mikor kezdtünk, az éttermek mindent nagyon drágán adtak.

Minél drágábban akarták eladni, minél több gyors profitot szerezve, amivel nem értettem egyet. Ha a gyártás kevésbe kerül, nem muszáj megsokszorozni az árakat. Én sokáig dolgoztam az élelmiszeriparban előtte, az ottani mentalitást hoztam át a vendéglátásba: ott egy zsemlén kerestünk akár csak 2 forintot – vettük nyolcért, eladtuk tízért – és mégis megéltünk. Nem elsősorban az anyagi vonzata miatt csináltuk, hanem mert szerettük. Az étteremnél is ezt szerettem volna, hogy jöjjenek a vendégek és egyenek nálunk. 

És jöttek is.

Tényleg rengeteg diák, fiatal jött. Mikor kezdtük az egészet, akkor a marketinggel voltunk erősebbek, egy fiatal réteget próbáltunk megcélozni. Rengeteg akciót csináltunk egyetemistáknak, kollégistáknak, rendeltek is tőlünk. Próbáltunk árban versenyképesek lenni, nem kell egyből mohó árakkal indulni. Hála Istennek megélünk belőle.

A mérleg pozitív, sikeresen működik a vállalkozás.

A cég több csoporttagból áll össze. Vannak franchise partnerek és tervezünk idén is nagyon sok helyen vidéki franchise partnerekkel éttermeket nyitni. Van már több vidéki cégünk. A csoporthoz tartozik a Döner Kebab Express is, azzal is sok vidéki helyen ott vagyunk már, 15-20 vidéki városban. Pizza King Pécsen és Dunaújvárosban is van már. Most nyílnak továbbiak.

Szinte bárki nyithat vidéken egy Pizza Kinget?

Persze, de vannak feltételek. Kell egy vendéglátó háttér, vagy hogy legalább egy hónapig dolgozzon velünk valamelyik étteremben az, aki be akar fektetni egy saját étterembe. Tanulja meg az alapokat! Nem vezetők kellenek irodába, hanem tulajdonosok.

Van olyan, aki műkörmös, de most pizzázót akar nyitni. Neki is először meg kell próbálnia, hogy tetszik-e neki ez az életvitel, hogy itt ül az olajban egész nap. Nem nagy cégként működik ez a rendszer, próbálom a családi jelleget megőrizni, hogy egy új partnerünkben is meg legyen az, hogy szeretetből csinálja, nem extraprofitért. Különben csak lejáratják a márkát, ha kizárólag a pénzszerzés a cél.

Nagy létszámmal működünk, volt 800 emberünk is. Ha egy vezető felelőtlen módon viselkedik vagy nem vesz komolyan ellenőrzéseket, lejáratja a márkát. Ételt gyártunk, ami komoly dolog. Ezt nehezítette, hogy az elmúlt években nagyon nagy emberhiány volt, a piac telítődött, nehéz volt munkaerőt felvenni. Munkaerőhiány volt. 

Kiket keresnek munkavállalónak?

Nagyon sokszor betanított rendszerben dolgozunk, mint a McDonald’s vagy a Burger King. Megtanítjuk az embereket egy olyan szakmunkára, végzettségre, hogyan tudják kezelni az elektromos berendezéseket. A nyújtógép, a futószalagos kemence, minden szinte magától működik, de azért még így is kell hozzájuk ember. Rengeteg területen jellemző az emberhiány, nem csak nálunk.

A másik kihívás épp a növekedésből eredt: nagy volt a piaci kereslet és kicsit hirtelen terjeszkedtünk nagyobbat. 

Ez nem mindig volt így, a kétezres években még óriási munkanélküliség volt. A Pizza King pedig szinte épp egy nagy gazdasági világválság idején indult.

Akkor még teljesen más világ volt, de látom, hogy különösen 2015-től milyen gyorsan fejlődik az ország, dinamikusan, egyre több munkahely jött létre, jobb az ország gazdasági helyzete. Sokkal jobb, stabilabb, mint korábban. Aki dolgozni akar, az tud. 2014-2015-ben látok egy nagy változást a magyar gazdaságban. 2008-hoz képest egyre magasabb fizetéseket kapnak az emberek, mindenhol nőttek a fizetések. Az emberek már tudnak normálisan válogatni a munkahelyek között.

Már ki lehet elégíteni az igényeinket: hogy nyaraljunk, pihenjünk, vásároljunk. Azon gondolkodnak már emberek, hogy lakást vegyenek, befektessenek, felújítsanak. Nagyon megváltozott az emberek életszínvonala. Ez jó, mert kicsit stabilabb, nyugodtabb az élet, így könnyebben lehet az emberekkel kommunikálni is.

És persze önöknek is jó, hogy egyre tehetősebbek a magyarok, egyre többen rendelnek.

Persze, megváltozott a piac, mára az online piac nagyon beindult. Generációváltás történt, ma az online világ a vezető, a kétéves kisfiam megfogja a telefont és megnéz rajta egy mesét. A nagy hipermarketek is házhoz szállítanak.

Említette, hogy munkaerőhiány van. Ön foglalkoztatna bevándorlókat?

Először is, a hetedik kerületben nőttem fel, ami régen Magyarországon a világháborús időben a zsidó gettó volt. A legtöbb vásárlónk zsidó volt, mi ebben nőttünk fel. Mindig mondták ránk, hogy az arab család. 

Most is dolgoztatunk bevándorlókkal, akik letelepedtek itt. Van köztük olyan, aki tud dolgozni, mások nem.

Mi a különbség? Aki az elmúlt években jött a tömeges migrációs hullámban, azok kevésbé alkalmasak a munkapiacon?

Pont itt volt a különbség. Akik az elmúlt években jöttek – az katasztrófa.

Egy fejfájás, egy igazi probléma ez munkáltatóként. Idejön, elkezd dolgozni, de egy hét múlva már ő akar a cégtulajdonos lenni. Különben be sem jön többet dolgozni. Vagy kábítószerezni kezd, bűnözésbe, erőszakbűncselekményekbe keveredik. Számos kényes helyzetünk volt. Jött olyan ember a céghez, akit ajánlottak nekünk, mondták, hogy itt él Magyarországon, rendes ember, segítsünk neki munkával, mert hiszen én is külföldi, arab származású magyar cégtulajdonos vagyok. Voltak sokszor ilyen alapítványok is, akik ezt szorgalmazták, adtunk is lehetőségeket. A tapasztalatunk azonban kritikán aluli.

Kiderült, hogy bűnözők is munkát kaptak?

Nem csak bűnözők, hanem problémás mentalitású emberek.

Volt olyan, hogy erőszakos nemi bűncselekményt követett el egy bevándorló az egyik belvárosi étteremben. Ezért én nagyon vigyázok erre, nagyon kiszűröm ezt, nagyon kerüljük ezt az egész szegmenst. Mert ez egy nagyon negatív világ. A tapasztalatok szerint 85-90 százalékban a magyar emberekkel tudtam magam jól megértetni. Tudtuk egymás nyelvét, tudja mindenki a dolgát. Aki meg az elmúlt pár évben jött általában azt sem tudta, hogy mit akar. Instabil, zűrös emberekről beszélünk szerintem.

Aki otthagyja a családját, attól egy munkahelyen sem várhatunk sokat.

Ők ráadásul azt hitték, hogy eljönnek Európába és itt munka nélkül lehet boldogulni. Hálátlanságot láttam, ami nekem nem tetszik.

Mondtam neki, hogy ne haragudjon, engem ez rosszul érint. Itt vannak a gyerekeim – Leila, Ahmed, Omar és Viktor –, mindenem. Miért jött ide, ha csöves ország, miért nem megy vissza? Mert mennek Svédországba, sok eurót kapnak és ingyen lakást. Tehát az a céljuk, hogy kapjanak fizetést arra, hogy otthon alszanak. És azzal kell szembesülniük, hogy idejönnek és egy konyhában bizony dolgozni kell. Ha ő megy Svédországba és kap pénzt, az is valamiféle hálátlanság, mert azzal a céllal megy, hogy kihasználja a helyzetet.

Azt hiszi, hogy idejön, automatikusan megkapja minden hónapban a fizetést, a szállást. Ráadásul vannak olyan emberek, akik szemében minden magyar nő rossz nő, lenézik az európai nőket. Ez bánt, nekem is magyar feleségem van. 

A tömeges hullámban nem is jöttek magasabb végzettségű, munkára alkalmas emberek?

Voltak az elmúlt évek bevándorlói között is értelmesek, de nagyon minimális számban. A java zűrös volt tapasztalataim alapján. Ingyen élni, munka nélkül pénzt kapni és ezt hazavinni – ezt szerették volna.

Németország milliókat engedett be. Lesz ebből még problémájuk?

Olyan lesz hamarosan Németország, mint Franciaország gettórészei, ahol már nem tudnak mit kezdeni az algírokkal, mert már kialakult a munkanélküliség, a bűnözés ördögi köre. Az arab világ egy nagy világ, de

Az értelmesebb emberek minden országban maradnak, ők nem menekültek össze-vissza, otthagyva mindent maguk után. Ők felelősséget vállalva, nem használják ürügynek, hogy háború van. Ha háború van, az ember nem hagyja csak úgy ott a hazáját. 

Probléma mindenhol van, de ezt helyben kell megoldani.

Ez lenne a normális. Probléma van, de az egész világnak azért nem kell jobbra-balra vándorolnia. Magyarországon is volt háború, mindenhol vannak nehézségek. Amikor először jöttek be a migránsok tömegével Magyarországra is, akkor még

Sok pizzát sütöttek nekik?

Rengeteget. És úgy voltunk, hogy háborúból jöttek, segítsünk, mert a média ezt nyomta az egész világban. De aztán ráébredtünk a valóságra. Mert én ismerem annyira az arab világot arab emberként, hogy a tömeg teljesen vegyes népességből állt. Láttam, hogy emberek azt hazudják, hogy szíriaiak, pedig nem azok. Én csak ki tudom szűrni. Mindenféle ember jött, olyan országokból, ahol még háború sincs. Átlátok ezen: kitalálja, hogy ő szír és menekült. Csak lehetőséget láttak, mert Európa beharangozta, hogy beengedi őket.

Németország és Európa nagyon megfizet még ezért a döntésért, biztos vagyok benne. Én is arab vagyok, itt élek 35 éve, de beilleszkedtem, nekem Magyarország a hazám, dolgozom érte.

Ahol tud, jótékonykodik is: egy munkavállalójának például kifizette a lombikprogramját. 

Én nem nézem le ezt az országot és az embereket. Ha felszállok egy repülőre, még egy arab országból is honvágyam van visszajönni, élni itt a normális életemet.

Miben csinálja máshogy az üzletet egy muszlim üzletember, mint mások?

Semmiben, ez nem attól függ. Minden ember másként áll a szegényekhez. Ez nem muszlimokról és nem muszlimokról, hanem emberekről és szeretetről szól. Aki normálisan gondolkodik a honfitársaitól, megengedheti magának, akkor támogatja a közösségét, illik segíteni. Én itt éltem, rengeteget kaptam Magyarországtól és amiben tudok segíteni, azt megteszem.

Tehát honvágya van annak ellenére is, hogy Magyarország azért nem egy leggazdagabb ország.

Ez nem is erről szól. A magyar nagyon befogadó nép. Szép, biztonságos ország ez. Ezekre lehet gazdaságot építeni. Lehet egy ország gazdag, ha félsz kimenni az utcára. Magyarország az elmúlt tíz évben sokat fejlődött, a biztonság, a rend, a gazdaság felértékelődött, javult. Sok holland család költözik már hozzánk: a biztonság, a jólét miatt. Itt meg lehet alapozni egy jó életet, egy családot, egy gondolatiságot.

nem is mondanám ezeket európai városnak. Ismerőseim vannak, akik ide költöztek, hollandok, svédek, mert itt biztonság van és jólét.

A kormány is inkább a családokat támogatja. Családosként mit gondol erről? Értékes itt a család?

Sokkal pozitívabb itt egy családot alapítani, mint Nyugaton. Rengeteg pozitív lehetőség van. Ha valaki most családot alapít, rengeteg lehetősége, segítsége van, akár a kormánytól. Ezek pozitív dolgok. Az elmúlt években sok ismerősöm kapott családi támogatásokat. Ez biztonság. 

Nézzük meg, kik jönnek a tömeges migrációval! Olyanok, akik nem akarnak dolgozni. Akkor már nem ilyen emberekre kellene költeni a pénzt. Hanem a saját népünkre, a saját gyerekeinkre. Nagyon pozitív, hogy sokan egyre több gyereket mernek már vállalni, mert vannak lehetőségeik.

hogy lesz kifizetve az albérlet, a megélhetés.

Ezért inkább rájuk költsünk, mint az üzletszerűen érkező migránsokra! Ha jön egy hazai dolgozó, inkább bele fektetek, mint egy olyan migránsba, aki három év múlva köszöni szépen és továbbáll. A hazai pályán befektetni a legegyszerűbb és a legcélszerűbb. Olyan vadidegen valamibe nem fektetünk, aminek meglepetés lesz a vége.

Épphogy a tömeges migrációt egyelőre sikerült megfékezni, jött a koronavírus. Hogy érintette ez a céget?

A koronavírus erősen érintette az egész világot. Nehéz helyzet volt a cégnek a 2008-as, de a koronavírus hirtelen leállított mindent. Nagyon nehéz volt, főleg nekem. Egész nap a híreket néztem, hogy mi jön most a világon. Figyeltem a híreket, hogy hogyan lehetne biztosítani az emberek munkáját. A koronahelyzetben már ott tartottam, hogy akkor ezt a céget befejezem.

Majdnem megszűnt? Eladta volna?

Mikor kezdődött a vírus, nagy volt az első sokk. Egyes ingatlantulajdonosok nem voltak megértők, a bérleti díjakat fizetni kellett tovább, a rezsit, a költségeket is.

De aztán eldöntöttem, hogy inkább adok magamnak először három hónapot. A cél az lett, hogy erre az időszakra minden dolgozónak megpróbáljam biztosítani a megélhetést. Úgy próbáltam őket átvinni a válsághelyzeten, hogy ebben az időszakban még beteg is voltam. Március közepétől kezdve három héten át egy percet nem tudtam aludni, folyamatosan jöttek az emberek, hogy főnök, most mi lesz. Egész nap ezen agyaltam, mert nagy felelősség ez, sokan 15 éve itt dolgoznak, gyerekeik, családjuk van és bármennyi is a tartalék, nem lehet fenntartani többszáz dolgozót is fizetni az üzleteket. 

Volt ember, aki azt mondta, hogy nincs otthon egy kiló kenyér és nem tud dolgozni. 

Mi lett a megoldás?

Bebiztosítottam a dolgozók lelki nyugalmát, senkit nem hagytam bajban. Megállapodtam a dolgozókkal, leültünk velük, nagyon pozitívan álltak ők is hozzám. Direkt előre rendeltünk nagyon sok árut, mert sejtettem, hogy egyes kereskedők majd nyerészkedni akarnak a válságon, az árak növekedni kezdenek majd. Mi pedig nagyker áron jutottunk hozzá a termékhez, így sokat rendeltünk. A saját dolgozóimnak ebből biztosítottam alapvető élelmiszert,

Feltöltöttük a nagy raktárakat áruval, tele volt áruval a raktár, ez volt a megoldás.

De a fizetésük eközben csökkent.

Kevesebb lett, igen. Aki keresett nettó 1500 forintos órabért, azt levittük mondjuk ezerre, de mondtuk neki, hogy kap mellette élelmiszertámogatást. Tehát kompenzáltuk, hogy vigyen élelmiszert, nagyker áron. Fizetést is kapott és élelmiszert is, szinte jobban is jött ki. Megúsztuk az első három hónapot ezzel a megoldással. A célunk az volt, hogy aki idősebb, az otthon maradjon. Az időseknek, betegeknek is küldtük a fizetést. Miközben bezárt több mint 30 szeletbár. Mondtam minden dolgozónak: ahol két emberre van szükség, ott most három ember lesz.

Az első három hónap után mi történt?

Aztán letelt a három hónap és a házhozszálítás elkezdett egyre jobban beindulni. Ezzel nem is számoltunk, mert az első három hétben szinte nem is ment a házhozszállítás, minden ember a hipermarketekben megvette, ami kell. Az első három hónapban volt, hogy a forgalom a 25 százalékára esett a korábbinak. És utána a házhozszállítás hirtelen egy hónap után tovább nőtt. Nyereséges azért nem lett a tavalyi év, sok szeletbár be lett zárva. 

Nálunk mindenki egységesen keresett. Lehet, hogy az üzletvezetőnek régen tripla fizetése volt a mosogatóhoz képest, de most eltöröltük a különbségeket,

Le a kalappal, a vezetők is partnerek voltak ebben, mindenki meg akarta menteni a saját csapatát, együtt éreztünk, összefogtunk. Ki tudunk jönni tavalyra akár nullásan is, kis pozitívval. A dolgozók nagyon hálásak, mert már nem kellett senkinek a fizetését levinni a második hullámban.

Jó, hogy nyitva maradt a gazdaság?

Igen, sokkal jobb. Pozitív, mert megvan a védekezés, de nyitott is az egész. Azonban sajnos az embereknek sosem tetszik semmi. Az első hullámban mindenki várta a vakcinát. Akkor megérkezett a vakcina, most mindenki elkezdte kritizálni a vakcinát.

Vannak emberek, akik keverni akarják a levegőt.

Politikusok?

Igen, ki akarják használni a helyzetet, hogy most járvány van. Mindent ráfogni a kormányra, hibát találni.

Bizalmatlanságot ébreszteni?

Erre érnek rá. Láttuk az első hullámnál is. Felkeltem reggel 4-kor minden nap és egész nap néztem a híreket, mert a hírektől függ minden. Néztem, figyeltem. És láttam, hogy a magyar miniszterelnök hajnalban már a belügyminisztériumban egyeztet minden nap. És éjjel-nappal támadták, bármit csinált, semmi nem volt jó nekik. 

A kritikusok kritizáltak, a miniszterelnök éjjel-nappal dolgozott?

30-40 napon keresztül nem aludtam, volt időm folyamatosan követni. Nézem, hány éves ez az ember, hogy éjjel fent van, de reggel 5:58-kor már a belügyminisztériumban van, megy, csinálja. 

Azt is néztem, hogy más országok mit csinálnak és Izraelben a Moszad egyből elindult a világba, hogy keresse az egészségügyi felszereléseket, a gépeket. Ugyanígy elindultak a politikusok nálunk is, Szijjártó Péter ment Kínába, onnan folyamatosan jöttek a repülők, Magyarország még adni is tudott más országoknak eszközöket, volt minden eszköz, ami csak kellett.

Erre mi történik? Elkezdték azt kritizálni, hogy sok felszerelés van a raktárakban. Vagy hogy miért nem osztják szét azonnal az emberek között az összes maszkot. De ha valamit szétosztanak, akkor az lett volna a baj, hogy miért nincs stratégia.

Egyes politikusok úgy tettek, mintha a magyar államnak és kormánynak jó lenne, hogy itt járvány van. Magyarország a járvány előtt annyira jól teljesített gazdaságilag és minden szempontból, hogy az elmúlt 30 évben sosem volt olyan, mint az elmúlt öt évben. Olyan stabilitás volt a gazdaságban, mindenki tudott vásárolni, fejlődni, jól élni. Erre úgy tesznek, mintha a járvány csak nálunk lenne és csak az állam csinálta volna.

Le a kalappal Magyarország előtt, az egyik legjobban kezelte a helyzetet. 

Kaptak támogatásokat is?

Rengeteg állami támogatást kaptak a cégek, mi is. Adó- és járulékcsökkentéseket. Nagyon pozitív volt, sokat segített a megmaradásban. A moratórium és a járulék nagy segítség volt, értékelem. Nem volt ilyen minden országban. Nagyon jól sikerült a védekezés gazdaságilag is, amit cégvezetőként éreztem, mert hiába teszek rengeteget a cégbe, ha nincs segítség.

Emlékszünk, volt időszak, amikor a Lehel piacon mohó kereskedők felvitték a csirkehús árát háromezer forintra. Nekünk akkor épp volt 30 tonna csirkemellünk lefagyasztva, raktározva. Ekkor fogtam és eladtam ezt a csirkemellet a régi áron, bárki rendelhetett belőle.

Nem érték támadások a határozott véleménye miatt?

De, a véleményem miatt sokszor kerültem rossz helyzetbe. Tavaly adtam egy interjút egy tévécsatornán.

A futárainkat kezdték büntetni. Engem nem érdekel, támadjanak, én kiállok a véleményem mellett. De miért gondolja valaki, hogy vissza akar élni a hatalmával egy szegény futárral szemben? Ez az ő szegénysége, szégyene. Ha már ennyire a szabad véleménynyilvánítás mellett állnak az ellenzéki kerületek, akkor ezt nem kellene. Miért ne mondhattam volna el, hogy nem tetszik, hogy egy-két politikus Európában tömegével engedett be vadidegen migránsokat? Az volt a legviccesebb, hogy az egyik közteres négy éve nálam dolgozott, bocsánatot is kért tőlem, de mondta, hogy utasítást kapott arra, hogy bírságoljon minket.

Tavaly nem csak a cége, hanem az élete is veszélyben forgott.

Tavaly egy hónapig kórházban voltam, koronavírus miatt. Vesebetegségem van, de koronavírusos lettem, oxigént kaptam. Láttam, amit az egészségügyben tesznek, minden tisztelet az övék. Láttam a kórházat belülről, 11 napig lázas voltam, nem tudtam megmozdulni sem, lement az oxigénszintem. A gyógyszerektől a gyomrom is vérezni kezdett. Szerencsém volt, hogy túléltem. Egy barátom meghalt.

És erre vannak emberek, akik azzal uszítják a vendéglátósokat, hogy nyissanak ki, tüntessenek. Tegnap hajnalban vitatkoztam egy szervezkedő nővel. Azt mondta, küldjek a Hősök terére 50 embert tüntetni, mert szerinte nem létezik a koronavírus, nem hiszi el.

Nem értek egyet azzal, hogy a hatóságokkal szembe menjen valaki. Nem szórakozásból vannak korlátozások, nem hobbiból dolgoznak éjjel-nappal a kórházakban. 

Butaságnak tartom, hogy hirtelen nyisson ki mindenki és a feje után menjen és akkor legyen itt állatkert, mindenki menjen szembe mindennel és úgy hozzon döntést, ahogy jólesik. És ha baj lesz, megint ki tehet róla? Hát majd a kormány. Vannak országok, ahol engedték, hogy minden legyen. Amikor baj volt, aki kit köpködött mindenki? A kormányt. Ha bezárja, ha kinyitja az országot, az a baj.

A háttérben ez politikáról szól. Szégyenteljes módon próbálják most semmissé tenni a korábbi, évtizedes politikai kudarcaikat egyes politikusok, remélve, hogy a járvány hozza el a fordulatot számukra.

Ezzel próbálnak választásokat nyerni?

Persze. A következő választás arra megy, hogy a kormány találta ki a járványt, próbálja elszegényíteni az embereket. Hála Istennek az elmúlt tíz év volt eddig a legjobb, ekkor volt a legnagyobb fejlődés. Ezt próbálják elfeledtetni. Az elmúlt évtizedben volt a legkevesebb lopás.

Azt megelőzően jelentős volt a korrupció?

Épületeket vettek fillérekért. A hetedik kerületben éltem végig. Óriási botrányok voltak, lecsukták Hunvald György volt szocialista polgármestert is. 1994-től ott éltem 2010-ig, láttam, mi zajlik ott.

Akkor a politikusoknak lett jobb, most meg az embereknek.

Igen, de ezt ezek a politikai erők igyekeznek meg nem történtté tenni, mintha nem lenne járvány és a kormány találta volna azt ki, hogy mindenkit elszegényítsen. Vissza akarnak élni azzal, hogy az emberek zártabban élnek, nehezebb az életük átmenetileg. 

Tavaly esetemben sem arról volt szó, hogy sok pénzt keressek. Annak is hálás voltam, hogy tudtam segíteni másoknak, a munkahelyeket megvédtük, fennmaradtunk. Ez bőven elég.

A túlélés is egy nagy siker egy ilyen helyzetben. Politikusok most próbálnak rámenni a kisemberekre, feltölteni a fejüket ezzel és megmérgezni a gondolataikat. 

Akkor ön nem fog tüntetni az éttermek újranyitásáért?

Sokaknak elmondtam, hogy én nem fogok tüntetni.

Az érdekelt, hol van a családom, a barátaim, a szeretteim. Apukámnak, anyukámnak hála Istennek nem lett baja tavaly. Ehhez képest kevésbé érdekel, hogy egy kocsma nyitva van-e. Ráadásul rengeteg enyhítést látok. Reggel be lehet menni dolgozni. Minden fontos dolgot el lehet intézni. Ügyet intézni, orvoshoz menni, vásárolni. Van egy fontossági sorrend. Ami a legfontosabb, az nyitott. 

Nekem nem az a legfontosabb, hogy hétvégén mikor mehetek bulizni. Ha otthon iszom meg a sörömet, a családomnak nem lesz baja. Együtt érzek a kollégáimmal, több mint 30 éttermünk be van zárva nekünk is – de az emberek életéről van szó, a honfitársainkra is kell gondolni. 

Az a baj, hogy ma mindenki csak saját magára és az érdekeire gondol. Rengeteg vendéglátós van, aki az elmúlt 10-20 évben nem tudta úgy megalapozni a helyzetét, hogy most túléljen. Pedig rengeteg 4-5 csillagos étterem is átállt, elkezdett kiszállítani, nem könnyű nekik, de van megoldás. 

Ez a helyzet így adta magát, senki sem örül neki. A járvány előtt a turizmus aranykora volt Budapesten. Minden ötödik kerületi üzletünk dübörgött. Olyan tudatosan, olyan stratégiával épült fel mindez, hogy le a kalappal. Európában az egyik leglátogatottabb országgá vált Magyarország. Aki ebből sem tudott tartalékot felépíteni, az most lázad, még ha emberek életéről is van szó?

Korábban épp a kormány igyekezett a hetedik kerületben is támogatni a turizmust, ami dübörgött is, akkor az ellenzék épp a bulinegyed ellen foglalt állást. Most, a lezárások idején kitalálják, hogy a kormány támadja a vendéglátósokat. Hálátlanságot látok. Nekem is nehéz az életem, de nem megyek szembe a szabályokkal, mások életét veszélyeztetve. Lehet változtatni, házhoz szállítani, valami mást csinálni. 

A házhozszállítás a kritikusok szerint nem megoldás.

De megoldás lehet. Sokan elkezdtek házhoz szállítani és

Igen, mi sem keresünk most pénzt. De fenn tudom tartani többszáz dolgozó állását, ez az érték, a nagy siker. Mikor a kormány elenged számos adót, járulékot, akkor ő is áldozatot hoz, adósságot halmoz, hogy támogasson minket. Mindenkinek áldozatot kell hoznia. 

Ha holnap kinyitunk, minden étterem egyből tele lenne? Nem lesz ettől még egyből jobb, ettől nem jönnek turisták külföldről. Gusztustalannak tartom az engedetlenségre való politikai buzdítást. Hibáztatni akarnak valakit és egyfajta lázadást kialakítani. 
A járvány alatt végig figyeltem, hogy ki tud engem képviselni, mint politikus. Látom, hogy a gyerekeimnek, a hazámnak mi a jó. Nálam a jelenlegi irány bizonyított most is és az elmúlt évtizedben is. 

Azért választotta a vendéglátást, hogy emberek között, közösségben lehessen. Ezzel együtt jár, hogy ilyen intenzíven foglalkozik politikával?

Szeretek politizálni, mert a politika mindenről szól az életben. A mindennapi megélhetés, üzlet, élet, család – mindenben benne van a politika, nem lehet megkerülni. A sorsunkat valakinek igenis a kezébe kell adnunk. Nekem nem mindegy, hogy kinek, mert ez életveszélyes is lehet. Olyan ez, mint egy cég. Ha felelőtlen ember vezeti, akkor minden alkalmazott megélhetése veszélyben van, akkor nem lehet fizetésemelés, jó életszínvonal, jó közösség és jó munkahelyi légkör. A politika is ezt valósítja meg országos szinten.

(Fotók: Ficsor Márton.)