Három tengerparti faj is létezik, amelyek szintén rendkívül hatékonyak a szén-dioxid megkötésében: a mangrove, a tengeri fű és a sós mocsár. Az ilyen és hasonló part menti, ökológiai rendszerek által felfogott és tárolt szén, „kék szén” néven ismert.
Ezek a szénökoszisztémák valójában akár tízszer több szén- dioxidot képesek tárolni, mint a trópusi esőerdők!
A „kék” szén-dioxid-ökoszisztémák nemcsak megakadályozzák az éghajlatváltozást, de meg is védik a parti közösségeket annak káros hatásaitól. Így például a tengerek emelkedésétől és azok áradásától, valamint fontos élőhelyeket biztosítanak a tengeri élőlények számára. Sajnos az emberek folyamatosan figyelmen kívül hagyják e hihetetlen életközösségek előnyeit, és riasztó sebességgel pusztítják őket. Becslések szerint percenként legalább három futballpályányi tengerparti élőhely tűnik el.
Csendes és titokzatos klímaharcos, a Mangrove
A mangrove fák vagy cserjék, a trópusokon és a szubtrópusi területeken találhatóak a partvonal mentén. Bár a pontos becslések eltérnek, világszerte legalább 50 mangrovefaj létezéséről tudunk. Könnyen megkülönböztethető növényfaj a kusza gyökereinek köszönhetően, melyek a föld felszínén terülnek szét.
A mangrove „igénytelen” növény, amely egyedülállóan alkalmazkodik a barátságtalan körülményekhez a túlélés érdekében. Ott növekszik, ahol a föld találkozik a tengerrel, ezért rendszeresen elárasztja a sós víz, amikor megérkezik az árapály. Erős, gólyalábszerű gyökerei stabilan tartják őt, amikor víz alá merül. A legtöbb fát a sós tengervíz megöli, a mangrove képes kiszűrni a só nagy részét, amikor az elér a gyökereibe. A mangrove föld feletti gyökérrendszere a „lélegzésben” is segíti, ami lehetővé teszi számára, hogy az oxigénszegény talajban boldoguljon.