Így zárult a bakui COP29 klímacsúcs: csak egy újabb félmegoldás?

A bakui COP29 konferencia helyi idő szerint tegnap hajnali 5:31-kor ért véget, több mint 35 órával a tervezett zárás után –ám a hosszabbítás ellenére sem született áttörő eredmény. A tárgyalások fókuszában a fejlett országok klímafinanszírozási vállalása a fejlődő világ felé állt. Az egyezmény főösszege elvben évi 1300 milliárd dollár a következő tíz évben (2035-ig), azonban ez az elméleti vállalást jelentő szám elfedi a jóval kisebb tényleges összeget. Azaz az úgynevezett közvetlen pénzügyi elköteleződést, mint például a támogatások és az alacsony kamatozású hitelek, amelyek összesen csupán 300 milliárd dollárt tesznek ki. Az eredmény hatása nem csupán a globális délre (azaz a fejlődő államokra) korlátozódik: ha nem áll rendelkezésre elegendő forrás a fejlődő országok zöldenergia-átállásának támogatására, az a globális hőmérséklet emelkedését eredményezi. 

Tegnap este, amikor a tárgyalók Azerbajdzsánból hazautaztak, a fejlődő országok között egyértelmű konszenzus alakult ki, amit a The Guardian egy nigériai delegálttól így idéz: 

Mivel azonban a változtatás kikényszerítésére korlátozott eszközeik vannak, és az azeri elnökség már lezárta az egyezményt, más lehetőség nem látható.

„Ez egy csekély összeg” – idézi a BBC az indiai küldött, Chandni Rainának a többi képviselőnek az egyezség elfogadása után küldött üzenetét. „Ez a dokumentum nem több, mint egy optikai illúzió, és nem fogja kezelni azt a hatalmas kihívást, amellyel szembenézünk” – figyelmeztetett Chandni Raina. 

Bár az egyezmény nem tekinthető sikeresnek, az ENSZ COP csúcsértekezleteken jellemzően soha semmi sem végleges, mindig csak egy hosszú folyamat egyik állomása – írja a The Guardian. Tehát a COP29 klímacsúcs bár sokak szerint elégtelen megállapodással zárult, mégis szükséges lépés, ha a folyamat egészét nézzük. Hiszen eredménynek számít, hogy a fejlődő államok háromszor több forráshoz juthatnak az éghajlatváltozási ütem tompítására, illetve a klímaadaptációra, az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. Ez az összeg, bár meghaladja a korábbi 100 milliárd dolláros célkitűzést, jelentősen elmarad attól az évi 1300 milliárdos igénytől, amelyet a fejlődő országok hatékony éghajlati intézkedésekhez és a megújuló energiaforrásokra való átálláshoz a csúcs előtt kértek. 

A bakui COP29 klímaegyezmény főbb pontjai 

– Finanszírozási kötelezettségvállalás 

A fejlett országok évente 300 milliárd dollárt folyósítanak 2025-től 2035-ig, ami a korábbi vállalás megháromszorozása. Ám ez sok, sebezhető országot képviselő delegált szerint továbbra sem elegendő. Az általános cél az, hogy minden forrást, beleértve az állami és magánberuházásokat is, évi 1,3 billió dollárra növeljenek.

– A források eredete

Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a finanszírozás a hagyományos támogatások és az alacsony kamatozású hitelek mellett más alapokból, például a magánszektor beruházásaiból származzon. Kritikusok szerint ez gyengíti a gazdagabb országok felelősségét azzal, hogy közvetlen támogatás helyett a magánszektor bevonására támaszkodik.

– Politikai háttér

A tárgyalásokat jelentős politikai kihívások nehezítették, beleértve sok vezető távollétét, valamint bizonyos gazdasági nyomásokat, például az inflációt és olyan geopolitikai konfliktusokat, mint az ukrajnai háború. Ezek a tényezők óvatosságra késztették a fejlett országokat, korlátozva pénzügyi vállalásaikat.

– Reakciók a fejlődő országok részéről 

A nemzetközi portálok egy szóval jellemzik: csalódottság. Bár az egyezményt „kiindulópontnak” nevezték, sok fejlődő állam képviselője csalódását fejezte ki. Például Tina Stege, a Marshall-szigetek klímaügyi képviselője elismerte, hogy a finanszírozás ugyan előrelépés, de az összeg messze elmarad a sürgősen szükséges támogatásokétól. Több delegált, köztük India képviselői elégtelensége miatt egyenesen elutasították az egyezményt. 

– Adósságproblémák 

Kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a megígért finanszírozás nagy része hitel formájában érkezhet, nem pedig támogatásként, ami tovább növelheti a fejlődő országok már meglévő adósságterheit. Ez aggodalmat keltett, hogy ezen országok képesek lesznek-e finanszírozni klímaadaptációs szükségleteiket további pénzügyi terhek nélkül. 

– Igazságosság iránti felhívások 

Az aktivisták a „sebezhető országok” képviselőivel együtt hangsúlyozták a fejlett országok erkölcsi kötelességét, vagyis hogy a történelem során elkövetett, az éghajlatváltozást elősegítő hozzájárulásuk miatt nyújtsanak kellő finanszírozást. Érvelésük szerint megfelelő támogatás nélkül a fejlődő országok aránytalanul szenvednek majd a klímaváltozás hatásaitól. 

Már Belémre, a COP30-ra is kell készülni 

Vegyes érzelmek övezik a COP29 eredményeit. Bár a „Baku–Belém útiterv” néven új keretet alakítottak ki a jövőbeni tárgyalásokhoz, a források tényleges mobilizálása és az intézkedések végrehajtása továbbra is bizonytalan. A következő COP-csúcsra ugyanis a brazíliai Belémben kerül sor, ahol a remények szerint hatékonyabb tárgyalások és kötelezettségvállalások születhetnek. 

Tehát a COP29 ugyan valóban új pénzügyi célt tűzött ki, amely elismeri a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmének sürgős szükségleteit, de végrehajtása és az összeg elégtelensége továbbra is jelentős viták és nyugtalanság tárgyát képezi világszerte, főként a kevésbé tehetős országokban. 

(Források: The Guardian; BBC; New York Times)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: COP 29 Azerbaijan

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.