„Amit most Orbán Viktor Brüsszelben elért, az talán csak Talleyrandnak az 1814. évi bécsi kongresszuson aratott diplomáciai sikeréhez fogható, amikor nem sokkal Napóleon veresége után visszaállította Franciaország helyét az Európai politikai rendszerben. Orbán Viktor egy teljesen vert helyzetből tudott elképesztő eredményt kihozni. Bár a létrejött megállapodás 2. cikkelye megerősíti az elkötelezettséget az európai értékek iránt, ezt azonnal megcáfolja azzal, hogy az értékek sérelme csak abban az estben orvosolható, ha a sérelem az EU pénzügy érdekeit csorbítja.
Dobrev Klára szerint viszont ezt úgy kell értelmezni, hogy az EU pénzügyi érdekei akkor is sérülnek, ha egy országban nincs médiaszabadság, vagy az igazságszolgáltatást a kormány a saját uralma alá hajtja.
Ugyan. Teljesen világosan kiderül a szövegből, és abból, ami elhangzott a tárgyalások alatt és után, hogy Dobrev Klára óriási tévedés áldozata. Mert ha igaz lenne, miért kellett volna a szövegbe egyértelműen beírni, hogy csak azokkal a tételekkel fog ez a mechanizmus foglalkozni, amelyek a pénzügyi érdekeket sérti?
No de az eredeti megállapodás, amit nem most alkudott ki Orbán Viktor, ugyanezt a pénzügyi érdeksérelmet helyezte a középpontba, ezektől tette függővé a jogállami eljárásokat is.
Ez nem így van! Az eredeti megállapodásban nem volt benne, amit a mostani megállapodás kimond, vagyis, hogy a mechanizmus csak akkor alkalmazható, ha tényleges és közvetlen sérelem keletkezik a kifogásolt cselekedet és az EU pénzügyi érdekei között. Ezért ez a mechanizmus a gyülekezési-, a szólás-, a sajtó- a vallásszabadság, stb. védelmére, vagyis politikai kérdésekre nem alkalmazható. Ráadásul, amíg a kilátásba helyezett pénzügyi támogatásokat megvonják, annyi lépcsőn kell átmenni, annyi mindennek kell történnie, hogy a gyakorlatban a szankciók érvényesítésére aligha kerül sor.