Kanadai progresszív közgazdász: Munkahelyet a segély helyett!

A baloldalnak is a teljes foglalkoztatás mellé kellene állnia

A koronavírus-járvány komoly gazdasági sokkot okozott világszerte, ami felerősítette a feltétel nélküli alapjövedelem mellett korteskedők hangját. A baloldali politikai kommentátorok és közgazdászok is úgy érezték, az egyes országokban bekövetkező gazdasági káosz lehetőséget ad arra, hogy a világ az alapjövedelem felé mozduljon el.

Vannak, akik józanabb és fenntarthatóbb megoldások mellett köteleződnek el: a kanadai Louis-Philippe Rochon poszt-keynesiánus közgazdász a Bloombergnek nyilatkozott arról, hogy a nehéz időkben a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését kell választani az alapjövedelem helyett.

A Laurentian University közgazdaságtan professzora saját bevallása szerint szintén inkább baloldali értékeket képvisel, mégis úgy véli, a hogy a baloldali értékeket leginkább a teljes foglalkoztatással lehet képviselni.

Nem segít a feltétel nélküli alapjövedelem

A közgazdász úgy véli, a feltétel nélküli alapjövedelem csak a „második legjobb” megoldás, persze ötlet szintjén nagyszerű. 

De ha a társadalom egészének fejlődését és jólétét nézzük, akkor sokkal jobb, ha nem csupán segélyt ad vagy épp munkahelyeket teremt a gazdaságpolitika, hanem kimondja, hogy a teljes foglalkoztatást fogja megteremteni.

Hogy miért? Mert ha tényleg szociálisan érzékenyek vagyunk, akkor be kell látni, hogy

(Tegyük hozzá, a hazai alapjövedelem-tervek is legfeljebb néhány tízezer forintos összegről szólnának, ami az emberhez méltó élethez elégtelen.)

Rochon szerint a munkahely nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is segíti az egyént, aki érezheti, hogy hozzátett valamit a közöshöz. Mint egy név nélkül a Makronómnak nyilatkozó korábbi döntéshozó fogalmazott, a munkából megivott sörnek az íze is más, mint a segélyből megivott sörnek.

Nem kell félni a túlfűtött munkapiactól

Gyakori érv, hogy ha mindenkinek van munkája, az azért nem jó, mert túlfűtötté, túl feszessé válik a munkapiac és egy szélsőséges piaci állapot jön létre, ahol túl nagy bérnövekedés, majd emiatt infláció alakulhat ki.

Kutatások szerint azonban korunkban ez már korántsem biztos, Jerome Powell, a Fed elnöke is felhívta a figyelmet arra, hogy a munkapiac és az infláció látszólag elvált egymástól (a szakmában az összefüggést Phillips-görbeként hivatkozzák és arról vitáznak, létezik-e egyáltalán ez a fogalom). A Makronómon is felhívtuk arra a figyelmet, hogy a közgazdaságtan elméleti törvényeit sosem lehet biztosra venni, azok a társadalom és a gazdaság változásával szintén megváltozhatnak – a régi elméletek és azok hívői korlátozhatják a gazdaságpolitikát az új megoldások megtalálásában.

A régi elméletek szerint ugyanis, ha a munkanélküliség nagyon lecsökken, mondjuk 4 százalék alá, akkor már általában kellene éreznünk az infláció erősödését. De a járványhelyzet előtt ebből semmi sem volt tapasztalható, az infláció a világon számos fejlett országban 2 százalék körüli alacsony értéken stagnált. Emlékezzünk, Magyarországon is 800 ezer új munkahelyet teremtett a gazdaságpolitika támogatásával a hazai gazdaság 2010 óta, de az infláció nem volt jelentős, épp emiatt beszélhettünk jelentős reálbér-növekedésről, a bérek vásárlóerejének tényleges növekedéséről.

– cáfolta Rochon a főáramú közgazdaságtan képviselőinek gyakori érvét.

Megemlítette azt a kellemetlen tényt is, amiről megfigyelésünk alapján a baloldali közgazdászok általában hallgatnak – hiszen ez baloldali helyett megítélésünk szerint inkább neoliberális programba illeszkedik, aminek képviselete egyébként nem idegen a magát baloldalinak tartó politikai erőktől –, hogy az alapjövedelem egy rejtett, közvetett támogatás a munkaadóknak, a radikális balodal által kevésbé kedvelt (?) tőketulajdonosoknak. 

Hogy miért? Mert ha a munkaadó tudja, hogy a dolgozó mindeképp megkap egy fix összeget az államtól, akkor miért adjon tisztességes bért, miért emelje a fizetést mondjuk a minimálbér fölé?

Az alapjövedelemmel tehát az alacsony bérű gazdaságot támogatnánk.

Úgy véljük, elképzelhető, hogy ezt a rejtett támogatást látták meg a progresszív techcégek is az alapjövedelemben, amellett, hogy a társadalmi-politikai stabilitás növelését is remélik az intézkedéstől, bónuszként pedig a haladó értékek zászlóvivőiként is tündökölhetnek a közvélemény előtt, három legyet ütve egy intézkedéssel.

És ha megemeljük a minimálbért?

A Bloomberg újságírója ezután azt a kérdést teszi fel, hogy mi lenne, ha drasztikusan megemelnénk a minimálbért, mert szerinte ez óriási munkanélküliséget okozna.

Rochon úgy véli viszont, hogy ez nem igaz, mert azt is figyelembe kell venni, hogy a magasabb minimálbért a dolgozók elköltenék, ami nagy lökést adna a gazdaságnak, az iparnak, ami munkahelyeket teremthetne a gazdaság egészében, így a kikényszerített magasabb minimálbér akár egy pozitív kört is beindíthatna a gazdaságban.

Persze ez nagyban függ attól, mekkora is lenne az a minimálbér-emelés, és még így is lennének szektorok, amelyek nehéz helyzetbe kerülnének. 

Magyarország úgy kezelte a válságot, ahogyan ő is javasolta volna 

– mondta a kanadai professzor a Makronómnak adott korábbi nagyinterjúban, aki szerint Magyarország épp úgy kezelte a 2008-ban kezdődő válságot, ahogyan ő is javasolta volna. Louis-Philippe Rochon kiemelte, az ortodox közgazdasági modellek sosem voltak hasznosak, a magyar válságkezelésről viszont szívesen olvasna többet.

Interjúnkban a közgazdaságtan mögött rejlő ideológiákról, nem előremutató tudományos módszerekről és nemzetközi szervezetekben ülő „zseniális idiótákról” is beszélgettünk.

(Címlap: Bloomberg)