A progresszív kanadai közgazdász, Louis-Philippe Rochon szerint az alapjövedelem csak egy rejtett támogatás a munkaadóknak, ehelyett a legnagyobb segítség, amit valaki kaphat, a munkahely.
A baloldalnak is a teljes foglalkoztatás mellé kellene állnia
A koronavírus-járvány komoly gazdasági sokkot okozott világszerte, ami felerősítette a feltétel nélküli alapjövedelem mellett korteskedők hangját. A baloldali politikai kommentátorok és közgazdászok is úgy érezték, az egyes országokban bekövetkező gazdasági káosz lehetőséget ad arra, hogy a világ az alapjövedelem felé mozduljon el.
Vannak, akik józanabb és fenntarthatóbb megoldások mellett köteleződnek el: a kanadai Louis-Philippe Rochon poszt-keynesiánus közgazdász a Bloombergnek nyilatkozott arról, hogy a nehéz időkben a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését kell választani az alapjövedelem helyett.
A Laurentian University közgazdaságtan professzora saját bevallása szerint szintén inkább baloldali értékeket képvisel, mégis úgy véli, a hogy a baloldali értékeket leginkább a teljes foglalkoztatással lehet képviselni.
Nem segít a feltétel nélküli alapjövedelem
A közgazdász úgy véli, a feltétel nélküli alapjövedelem csak a „második legjobb” megoldás, persze ötlet szintjén nagyszerű.
De ha a társadalom egészének fejlődését és jólétét nézzük, akkor sokkal jobb, ha nem csupán segélyt ad vagy épp munkahelyeket teremt a gazdaságpolitika, hanem kimondja, hogy a teljes foglalkoztatást fogja megteremteni.
Hogy miért? Mert ha tényleg szociálisan érzékenyek vagyunk, akkor be kell látni, hogy
(Tegyük hozzá, a hazai alapjövedelem-tervek is legfeljebb néhány tízezer forintos összegről szólnának, ami az emberhez méltó élethez elégtelen.)
Rochon szerint a munkahely nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is segíti az egyént, aki érezheti, hogy hozzátett valamit a közöshöz. Mint egy név nélkül a Makronómnak nyilatkozó korábbi döntéshozó fogalmazott, a munkából megivott sörnek az íze is más, mint a segélyből megivott sörnek.
Nem kell félni a túlfűtött munkapiactól
Gyakori érv, hogy ha mindenkinek van munkája, az azért nem jó, mert túlfűtötté, túl feszessé válik a munkapiac és egy szélsőséges piaci állapot jön létre, ahol túl nagy bérnövekedés, majd emiatt infláció alakulhat ki.
Kutatások szerint azonban korunkban ez már korántsem biztos, Jerome Powell, a Fed elnöke is felhívta a figyelmet arra, hogy a munkapiac és az infláció látszólag elvált egymástól (a szakmában az összefüggést Phillips-görbeként hivatkozzák és arról vitáznak, létezik-e egyáltalán ez a fogalom). A Makronómon is felhívtuk arra a figyelmet, hogy a közgazdaságtan elméleti törvényeit sosem lehet biztosra venni, azok a társadalom és a gazdaság változásával szintén megváltozhatnak – a régi elméletek és azok hívői korlátozhatják a gazdaságpolitikát az új megoldások megtalálásában.
A régi elméletek szerint ugyanis, ha a munkanélküliség nagyon lecsökken, mondjuk 4 százalék alá, akkor már általában kellene éreznünk az infláció erősödését. De a járványhelyzet előtt ebből semmi sem volt tapasztalható, az infláció a világon számos fejlett országban 2 százalék körüli alacsony értéken stagnált. Emlékezzünk, Magyarországon is 800 ezer új munkahelyet teremtett a gazdaságpolitika támogatásával a hazai gazdaság 2010 óta, de az infláció nem volt jelentős, épp emiatt beszélhettünk jelentős reálbér-növekedésről, a bérek vásárlóerejének tényleges növekedéséről.
– cáfolta Rochon a főáramú közgazdaságtan képviselőinek gyakori érvét.
Megemlítette azt a kellemetlen tényt is, amiről megfigyelésünk alapján a baloldali közgazdászok általában hallgatnak – hiszen ez baloldali helyett megítélésünk szerint inkább neoliberális programba illeszkedik, aminek képviselete egyébként nem idegen a magát baloldalinak tartó politikai erőktől –, hogy az alapjövedelem egy rejtett, közvetett támogatás a munkaadóknak, a radikális balodal által kevésbé kedvelt (?) tőketulajdonosoknak.
Hogy miért? Mert ha a munkaadó tudja, hogy a dolgozó mindeképp megkap egy fix összeget az államtól, akkor miért adjon tisztességes bért, miért emelje a fizetést mondjuk a minimálbér fölé?
Az alapjövedelemmel tehát az alacsony bérű gazdaságot támogatnánk.
Úgy véljük, elképzelhető, hogy ezt a rejtett támogatást látták meg a progresszív techcégek is az alapjövedelemben, amellett, hogy a társadalmi-politikai stabilitás növelését is remélik az intézkedéstől, bónuszként pedig a haladó értékek zászlóvivőiként is tündökölhetnek a közvélemény előtt, három legyet ütve egy intézkedéssel.
És ha megemeljük a minimálbért?
A Bloomberg újságírója ezután azt a kérdést teszi fel, hogy mi lenne, ha drasztikusan megemelnénk a minimálbért, mert szerinte ez óriási munkanélküliséget okozna.
Rochon úgy véli viszont, hogy ez nem igaz, mert azt is figyelembe kell venni, hogy a magasabb minimálbért a dolgozók elköltenék, ami nagy lökést adna a gazdaságnak, az iparnak, ami munkahelyeket teremthetne a gazdaság egészében, így a kikényszerített magasabb minimálbér akár egy pozitív kört is beindíthatna a gazdaságban.
Persze ez nagyban függ attól, mekkora is lenne az a minimálbér-emelés, és még így is lennének szektorok, amelyek nehéz helyzetbe kerülnének.
Makronóm vélemény
Az alapjövedelem mellett érvelők az egyén felszabadításaként értékelik az alapjövedelmet. Valójában a baloldalnak azért lehet szüksége az alapjövedelemre, mert ezzel épp ellentétes hatást ér el, növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát, csökkenti „magabíró” képességüket. Ezzel egy általános gazdasági függőségbe lökött réteget hoz létre a munkájából, tehetségéből élő, anyagi függetlenségre törekvő, piaci vállalatoknál helytálló polgárság helyett. Ha úgy tetszik, örök gazdasági lélegeztetőgépre kötöttséget kínál a gazdasági vakcina helyett.
Ha legalábbis a hazai balliberálisok korábbi gazdaságpolitikai teljesítményét látjuk, akkor azt a segélyek és a magas, tíz százalék fölé kúszó munkanélküliség jellemezte. Fennáll a veszély, hogy a segélyezés elkényelmesíti a gazdaságpolitikát – hiszen a gazdaságpolitikának is szüksége van ösztönzőkre. Miért tegyen meg mindent a kormányzat újabb beruházások és munkahelyek bevonzására, a hazai vállalatok működési környezetének javítására, ha mindenki megkapja a napi „alamizsnát”? Az alapjövedelemmel vajon a baloldal újrateremthetne egy klasszikus „elnyomott”, függőségben tartott társadalmi réteget, amelyet „képviselve” jó eséllyel szerezhetné és tarthatná meg a hatalmat?
Magyarország úgy kezelte a válságot, ahogyan ő is javasolta volna
– mondta a kanadai professzor a Makronómnak adott korábbi nagyinterjúban, aki szerint Magyarország épp úgy kezelte a 2008-ban kezdődő válságot, ahogyan ő is javasolta volna. Louis-Philippe Rochon kiemelte, az ortodox közgazdasági modellek sosem voltak hasznosak, a magyar válságkezelésről viszont szívesen olvasna többet.
Interjúnkban a közgazdaságtan mögött rejlő ideológiákról, nem előremutató tudományos módszerekről és nemzetközi szervezetekben ülő „zseniális idiótákról” is beszélgettünk.
Nincs rendben, hogy az állam kivonul a munkapiacról – ezt üzeni a közgazdász Magyarországnak
(részlet a Makronóm 2019-es interjújából)
Mit üzenne a magyar gazdaságpolitikának, mit kellene másképp tenni?
Először is úgy tűnik számomra, hogy Magyarország jó úton halad és megfelelő gazdaságpolitikát folytat.
Az egyetlen aggodalmam az, hogy nem kedvelem, amikor a költségvetési politikát visszafogottan használják. Vagy nagyban kell csinálni, vagy ne csináljuk sehogy. Mindenkit óvnék attól, hogy költsön egy nagyon picit, majd várjon és elemezgesse a hatásokat.
Egyre több tanulmány ír a költségvetési multiplikátor kedvező hatásairól. Úgy gondolom, hogy ez a multiplikátor függ a fiskális kiadások nagyságától is. Azaz ha erősíteni akarjuk a gazdaságot, akkor minél többet kell költeni, annál jobban megtérül. Mindig szükség van és lesz infrastrukturális fejlesztésekre, ezzel a jövőbe is fektetünk.
Az ilyen gondolatokra sok magyar közgazdász fúj riadót, mondván, már most is túlfűtött a gazdaság és most kellene meghúzni a nadrágszíjat. Az Európai Bizottság is hangsúlyozza, hogy lehetne még kevesebb a költségvetési költés. A fellendülés tetőpontja felé is sokat kellene költeni?
Miért ne? Mindig van fejlesztenivaló infrastruktúra, ami nagyon megtérül. Mi a munkanélküliségi ráta Magyarországon?
Az elmúlt évben már négy százalék alatti.
Még akkor is azt mondanám, hogy nyugodtan lehet költeni. Nem mesterséges ciklusokat kell létrehozni a gazdaságban a költségvetési költések visszafogásával, hanem egy új, hosszú távú, stabil növekedési pályát kell fenntartani és folyamatosan támogatni is ezt a növekedést.
És ezt költségvetési politikával lehet elérni?
Természetesen. Hogyan máshogy szeretné elérni?
Akkor is, ha a gazdaság túlfűtötté válik?
Sokkal szívesebben lennék gazdaságpolitikus egy túlfűtött gazdaságban, mint egy stagnáló, gyenge gazdaságban.
A túlfűtöttséggel ismét visszatér a szokásos történet. Ha a gazdaság „túlfűtött”, akkor vissza kell vágni a költéseket, hogy visszalökjük a gazdaságot egy recesszióba? Vannak olyan helyzetek, amikor elfogadható, ha nő a munkanélküliség, attól függően, hogy fellendülés vagy recesszió van?
Nem, soha nincs rendben, ha növeljük a munkanélküliséget. Miért gondoljuk, hogy bármikor is rendben van az, ha az állam kivonul a gazdaságból és hirtelen százezer ember elveszti a munkáját és a jövedelmét?
(Címlap: Bloomberg)
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Másokat a koffeinmérgezés tart ébren éjjel, engem a német gazdaság horrorisztikus számai. Kohán Mátyás írása.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A Randstad nemzetközi HR szolgáltató díjazta a vállalatot.
Szakítanunk kell azzal a közkeletű tévedéssel, hogy a Balaton csupán üdülőhely.
A főpolgármester-jelölt szerint ez Karácsonyék hozzáállásának mintapéldánya.
Három órán át tartott a „vita”, de valójában csak kellemes kérdéseket tettek fel a Tisza Párt alelnökének.
