A high-tech és zöld magyar cégek jelentik a felzárkózásunk kulcsát – biomérnök a Makronómnak

Miért érdemes versenyképességről beszélni manapság Magyarországon? Számos jól fejlett gazdaság között milyen szerep juthat nekünk ezen a téren?

Tágabb perspektívából közelítve elmondható, hogy a verseny az élővilág minden területén megjelenik, velünk született, természetes jelenség és folyamat. Szabályozott keretek közé szorítása már az Ókorban megjelenik. Egyszerre kell teljesülnie ugyanis a mindig jobbra való törekvésnek és a morális etikának, ami az ember lelkéből fakadó sajátosság.

A globalizált világban a fejlesztések, innovációk és így a versenyképesség-növelő faktorok elsősorban a kiemelten fejlett, felkészült technológiájú és pénzügyi forrásokban jobban bővelkedő országokból és régiókból származnak. Az azonban rendkívül fontos, hogy mindenki kivegye a részét ebből a folyamatból és a saját eszközeihez, lehetőségeihez mérten igyekezzen kiragadni a maga szeletét ebből a képzeletbeli tortából. Úgy tapasztalom, hogy ez nekünk, magyaroknak hagyományosan is jól megy, elég olyan innovációkra vagy felfedezésekre gondolni, mint a néhány éves Gömböc, vagy éppen Roska Botond nemrégiben megítélt Körber-díja. Biomérnökként akkor is nagy büszkeség töltött el, amikor tavasszal, a járvány első hullámának legsötétebb napjaiban hazai kutatóknak rendkívül gyorsan és pontosan sikerült meghatározniuk a koronavírus genomját. A fejlődés és az innováció erős mozgatórugója a mindennapok munkájának.

Milyennek tartja a hazai cégek innovációs képességét?

Személyes szerencsém, hogy olyan közegben és olyan vállalatoknál dolgozhattam eddig, ahol nincs jelen a piacon külföldi anyacég, így a versenyképességért és innovációs potenciálért vívott harcban a terület kizárólag az itthoni apparátusra és eszközparkra támaszkodhat. Ez kivételesen nagy felelősség, de személy szerint úgy érzem, a magyar munkavállalók jól viselik ezt a terhet. Ha végiggondolom,

a biotechnológiából, élelmiszeriparból, víztisztításból és hulladékkezelésből – amely projektekben magam is részt vettem – legalább öt-hat olyan fejlesztést, új irányt tudnék említeni, amelyek hazai, de akár európai léptékkel nézve is egyedülállóak.

Ezen fejlesztések közül számos azóta is folyamatban van, halad a megvalósítás útján. Érdemes belegondolni, hogy ha ebben a kis szegmensben ilyen biztatóak az eredmények, akkor mi zajlik összipari szinten.

Mi szükséges ahhoz, hogy a hazai innováció magasabb szintre emelkedjen és gazdaságilag fel tudjunk zárkózni a fejlettebb nyugat-európai országokhoz?

A nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező iparágak és munkakörök adják a fejlődés motorjának üzemanyagát. A különböző iparágakat érintő terhek mérséklésével, támogatásokkal és olcsó hitelekkel lehet biztosítani a gazdaság olajozott működését. A hazai cégeknek a fejlesztések tervezésekor szem előtt kell tartani a költséghatékonyságot, illetve az erőforrások pazarlását igyekezniük kell a minimumra csökkenteni, azaz egyfajta zöld-szemléletet kell elsajátítaniuk. Összességében kijelenthetjük, hogy

a high-tech és zöld magyar cégek jelentik a felzárkózásunk kulcsát.

Fontos a K+F(+I) típusú tevékenységek és a hazai tudományos műhelyek segítése és patronálása. 
  
Milyen eszközei vannak az államnak a verseny terén, és hol tudunk egy képzeletbeli határt húzni az állami beavatkozás és a piac önszabályozó működése között?

A kommunizmust jellemző tervgazdálkodás után a rendszerváltoztatás folyamatával párhuzamosan az ország átesett a ló túlsó oldalára. Elsősorban a liberális gondolkodás hatására kialakult az a tévképzet, hogy a piac és a verseny szent és érinthetetlen, nincsen szükség semmilyen szabályozásra, az árverseny önmagában és saját jogon képes kialakítani a megfelelő viszonyokat. Ma már árnyaltabban látjuk ezt a képet és 20-25 év alatt sikerült rájönnünk, hogy megvan a helye a versenynek és megvan a helye az állami beavatkozásnak is.

A stratégiai jelentőségű, nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló vállalatoknak és közműszolgáltatóknak például tanácsos legalább részben állami fennhatóság alatt állniuk,

ugyanakkor a versenyszférában továbbra is szükséges a kompetíció fenntartása. Extrém helyzetek esetében ugyanakkor az államnak nem szabad szürke eminenciásként körön kívül maradnia, hiszen a vállalkozásokat mégiscsak dolgozó magyar emberek üzemeltetik, így ilyenkor mindenképp jó és üdvös a segítségnyújtás, lásd a mostani válságot. Más kérdés, hogy a felhalmozott profit – ami önmagában jó dolog – egy része ugyanilyen módon részét képezi a társadalmi felelősségvállalásnak, amire jó példa a 2010 után kivetett különadók csoportja. A kettő folyamat egymással dinamikus egyensúlyban áll és nyugodt időkben nincs is szükség ennek megbontására. Az államnak ugyanakkor érdeke és kötelessége a verseny körülményeit lehetővé tenni és ösztönözni a beruházásokat. 

Milyen hatással lehet egy adott piaci szegmensre, iparágra, államszervezetre egy innováció-vezérelt fordulat, amelynek során egy adott cég, iparág, ország a többiekhez képest versenyelőnybe kerül?

Erre számos példa kínálkozik a történelemből, elég csupán az ipari forradalmak időszakára gondolni, vagy egyes gyártók, szolgáltatók kiemelkedését felidézni, ezek nagy részéről még filmek is készülnek. A legtöbb esetben az innovátornak rengeteg munka befektetése árán születik versenyelőnye a többiekhez képest, ami ezen felül egy tőkeigényes folyamat is. Ezért mindenképpen szükséges ennek visszatermelése, és a jogos haszon realizálása,

az nem fordulhat elő, hogy amin egy adott vállalat évekig dolgozik, azt a versenytársa lemásolva, kissé megváltoztatva ugyanazon haszon mellett néhány hónap leforgás alatt elérje.

Emiatt is jött létre a szabadalmi jog, ami ilyen esetben védi az innovátort és ösztönzi a mindenkori piacot a fejlesztésre. Ha az adott találmány, technológia, szolgáltatás annyira újszerű, hogy az adott piaci szereplő akár egyeduralkodóvá is válhat a piacon, akkor ebben az esetben felhasználhatja piaci hatalmát arra is, hogy a versenytársakat még inkább ellehetetlenítse. Ennek megakadályozása, de legalábbis gátlása szinte minden esetben érdek. Vannak olyan helyzetek azonban, amikor az innovációs hullám annyira erős, hogy  teljes fordulatot hoz az adott piacon (lásd gépjárműgyártás a lovaskocsik után, vagy a nyomógombos telefonok felváltása érintőképernyős készülékekkel). Ilyen esetben az innováció általában a teljes piac szintjén, nem egyik napról a másikra zajlik le, így a versenytársaknak van idejük felkészülni, megtenniük a saját fejlesztéseiket. Ez a fajta követő-attitűd is hasznos, számos kiegészítő funkció így kerül be egy kiforrott termékbe, szolgáltatásba.

Hova futhat ki ez a típusú technikai megújulás és milyen változásokra kell az egyes államoknak és vállalkozásoknak felkészülnie a jövőben?

A globalizált piac annyira széttagolt és annyi szereplőt tartalmaz, hogy jelen pillanatban megjósolhatatlan, hogy milyen irányba és milyen mértékben fognak a jelenlegi trendek elmozdulni. Ha adódik egy külső tényező, mint például a járvány, az már önmagában eltérítheti ezeket a folyamatokat és olyan szegmensek erősödhetnek meg, amelyekre korábban kevésbé gondoltunk, elég csak a homeoffice-szal összefüggő szolgáltatásokra gondolni. A felkészülés ugyanakkor indokolt, így

a mindenkori államszervezetnek innovatív szellemiséggel rendelkező és jó szakemberekkel kell megtöltenie a vonatkozó államapparátust,

továbbá készen kell állnia arra, hogy a folyamatok megfelelő pontján beavatkozzon, támogasson, vagy visszakényszerítsen, ha a nemzeti érdek azt kívánja.

Hogyan lehet bevonni a fiatalokat a döntések előkészítésébe?

Család nélkül nincs jövő, ahogy megtartó természet nélkül sincs. A fiatalok lendületessége, analitikus gondolkodása, újra való nyitottsága, ha az idősebbek szakmai- és élettapasztalatával társul, abból nagyon szép és jó dolgok tudnak születni. Ennek egyik jó példája a Nueco Teremtésvédelmi Társaság napokban megjelent videója, amelyben Pálfalvi Milánnal, a nonprofit szervezet alapítójával a Monetáris Tanács tagját kérdezzük a Magyar Nemzeti Bank 330 pontból álló versenyképességi programjáról.

A videó az alábbi linken érhető el:

https://www.facebook.com/105939820946566/posts/213899000150647/

Prof. Dr. Báger Gusztáv előadásából kiderül, mi mindent tett és tesz az ország versenyképessége érdekében a kormány és az MNB. Érdekesség, hogy a jegybanki program annak a Palotai Dánielnek az irányításával készült, akit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég ügyvezetőjének választott. A példákon túl, általánosságban elmondható, hogy ki kell aknázni, hogy a fiatalok szinte az „anyatejjel” együtt szívják magukba az információs technológiai újításokat. Az az újfajta látásmód, amit képviselnek, számos területen előnyös lehet, de szükség van a józan hangokra és lépésekre is, mégpedig ahhoz, hogy mindez ne csupán egy szép álom, hanem konkrétum is legyen.

Az innovációs programokban való alkalmazásuk, a kutatók státuszának stabilizálása, a doktori iskolák és a valós tudást adó szakterületek élénkítése mindenképp szükséges feladat.

A gazdálkodó szervezeteknek pedig önállóan is kiemelt jelentőségű, hogy a mai generációknak olyan munkát adjanak, amiből ők is azt érzékelik, van értelme a munkavégzésnek, van hozzáadott értéke annak, amit csinálnak. Ha így tudunk közelíteni, akkor garantálható, hogy meg tudjuk nyerni a jövő kihívást jelentő harcait.
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.