Ezzel a duális modellel Kínának az a célja, hogy megerősítsék a nagyjából 400 milliós – a lakosság harmadát jelentő – középosztály fogyasztását oktatáson és a jövedelmeik emelésén keresztül, hiszen ez a középosztály óriási fogyasztási motor lehet.
A kormány arra bátorítja a vidéki munkásokat, hogy költözzenek városokba, de az elnök szerint felső határt kell szabni a nagyobb városok esetében. Pekingben és Sanghajban már így is több mint 20 ezer ember él egy négyzetkilométeren belül, míg például Tokióban és New Yorkban ugyanekkora területre csak 13 ezer ember jut.
A döntéshozóknak 1881 megyét kell kialakítaniuk, hogy arra
bátorítsák a vidéki lakosságot, hogy megyei jogú városokban telepedjenek le, itt vásároljanak otthont.
A vezető párt víziójában szerepel az is, hogy Kínában legalább egy belföldi, alternatív gyártója legyen minden fontos importált terméknek, de ehhez az innovációt is erősíteni kell. Ilyen terület a gyorsvasút, az energiatermelés vagy a telekomszektor, ahol Kínának a teljes termelési láncot ki kell építenie, hogy növelje gazdasági függetlenségét (feltehetőleg az sem utolsó szempont, hogy a világgazdaság Amerika helyett Kínától függjön).