„Kutatásunk demonstrálja azt is, mekkora szükség van az alacsony szénkibocsátású utazást és virtuális alternatíváit támogató irányelvek és munkamódszerek támogatására és lehetővé tételére. Valami olyanra, ami már most is folyamatban van a Covid-19 hatására” – véli a szakértő.
Hozzátette, az utazási korlátozások arra kötelezték az üzleti világot, köztük az egyetemeket is, hogy sok fizikai utazást virtuális interakciókkal, például online konferenciákkal helyettesítsenek. Ezek a virtuális lehetőségek ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint a személyes találkozók, de töredéknyi költség mellett, ráadásul sokkal elérhetőbbek azok számára, akik elkötelezettek a felelősségvállalás mellett – mondta Whitmarsh.
A kutatás szerint
lényegesen nagyobb az utazások mennyisége a klímaváltozást kutató szakértők körében,
mint más területek tudósai esetében. Az adatok alapján a klímakutatók évente átlag ötször repülnek, míg más területek tudósai négyszer. A klímakutatás és a fenntarthatóság vizsgálata több terepmunkát igényel, de még ezt beleszámítva is sokkal több nemzetközi utazáson vettek részt. Azt is megfigyelték, hogy a munkahelyi pozíció emelkedésével nőtt a repülések száma is.