„A jegybankok fő üzenete, hogy az infláció mérsékelt felpörgetésével elérjék az inflációs célkitűzéseket. Nem mellékesen hosszabb távon feltehetően kifejezetten fontossá válik a járvány idején meredeken megugró államadósságok elinflálása is a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében, még ha ezt hivatalosan nem is fogják bevallani.
A világháború után a fejlett gazdaságok hatalmas konjunktúrája is hozzájárult az államadósságok növekedéséhez, amiben egyebek között a népességrobbanás is szerepet játszott. Ez ma már nem reális, így a helyreállás után hosszabb távon nem várható ahhoz hasonló mértékű dinamika.
Kérdéses, hogy egyáltalán felpörgethető-e az infláció olyan mértékűre, hogy elinflálhassák az államadósságot.
Nem marad más hátra, mint az eszközvásárlási programok folyamatos meghosszabbítása a kamatok alacsony szinten tartása és nem mellesleg az államadósságok finanszírozhatósága érdekében, különösen az euróövezetben.
Az államadósságok GDP-arányos rátája ugyanis olyan szintekre ugorhat, hogy
újra és újra felmerülhet a periferikus államok finanszírozhatósága, ezáltal pedig az euróövezet egyben tartása.
Az államadósságok megugrása és a tervezett európai helyreállítási alap finanszírozása még különösebb aggodalmak nélkül is igen jelentős kiszorító hatással jár, mivel
megtakarítások ezermilliárdjait kell felszívni a piacról, ami a reálgazdaság finanszírozásától von el forrásokat.
Így ha nem is közvetlenül, de a piacok stabilitásához, az érdemben növekvő kibocsátások hozamnövelő hatásának ellensúlyozásához is kiemelten fontos lesz fenntartani az eszközvásárlásokat még a következő években is.”