A rendszerváltás utáni első választásokon magas volt a részvétel a posztkommunista országokban, miközben az ezt követő években a részvételi arány jelentősen csökkent. A kutatók szerint gyakori érv, hogy a polgárok csalódtak az átmeneti időszakban, mivel azt látták, hogy a demokráciába való átmenet és a politikai pluralizmus nem mentesítette őket és társadalmaikat minden problémájuk alól. A kutatás eredményei azt jelzik, hogy egy ilyen csalódás növeli a populista pártok mobilizációs potenciálját, a csalódott emberek tehát nem fordulnak el a politikától végleg.
Nyugat-Európa adatain a kutatók nem tudták igazolni a populista pártok politikai részvételre gyakorolt hatását. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a nyugat-európai populista pártok nem ösztönzik érdemben a korábban alulreprezentált polgárok tömegeit, hogy részt vegyenek a választásokon, inkább olyan elégedetlen választókat vonzanak magukhoz, akik korábban is szavaztak, valamelyik főáramú párt mellett.
Leininger és Meijers azt is megvizsgálta, hogy milyen különbségek adódnak a jobb- és baloldali populista pártok között, hiszen elvileg a két oldal eltérő hatást gyakorolhat a demokrácia minőségére. A kutatók arra jutottak, hogy a jobboldali populista pártok jelenléte a kisebbségi jogok háttérbe szorításával, míg a baloldali populista pártok jelenléte a kisebbségi jogok előtérbe kerülésével jár. Ugyanakkor mind a baloldali, mind a jobboldali populista pártok jelenléte negatívan befolyásolhatja a hatalmi egyensúly korlátait.
Kutatásuk tehát kimutatta, hogy mind a baloldali, mind a jobboldali populista pártok növelik a szavazók részvételét Közép- és Kelet-Európában, ez pedig a fiatalabb demokráciákban kimondottan előnyös lehet. Nyugat-Európában azonban egyik sem ösztönzi a polgárokat a nemzeti választásokon való részvételre.
(Fotó: MTI/AP/Alex Brandon)