Fejetlenség, üres kórházak és átpolitizáltság

„Kaptak elegendő védőfelszerelést a kórházban?

Egy biztos. A bűnözők sokkal gyorsabban felismerték a lehetőségeket.

Talán emiatt is közölték velünk hogy a maszkokkal erősen takarékoskodnunk kell, kb. 3 hétre volt elegendő, és akkor még semmi remény nem látszott, hogy be tudnak szerezni pótlást.

Az első N95-ös maszkot március 18-án kaptuk meg, azzal, hogy ezt kell használnunk, amíg nincs utánpótlás. A maszk még az előző, 2012-es SARS járvány óta volt a raktárban, úgyhogy figyelmeztettek, hogy a gumipánt lehet, hogy nem bírja sokáig.

Azóta magánúton beszereztem egy másodikat, valamint kaptam egy harmadikat a kórházban egy munkatársától. Most május közepe van, a negyediket egy hete kaptam, már hivatalosan a kórháztól. Így állunk a világ legnagyobb gazdaságában maszk szempontjából. Az utcára, a bevásárláshoz egyébként van textilmaszkunk, önkéntesek varrták, köszönet érte.

(...)

Mikortól és mennyi tesztet végeztek?

Magyarországon már rég ezrével végezték a PCR teszteket, mikor Florida igazából elkezdett tesztelni.

Mikor végre a CDC (Szövetségi Egészségügyi Szerv) beleegyezett, hogy mi is végezhetünk teszteket, onnantól a várakozási idő lecsökkent egy hétről mindössze 45 percre. Saját kórházunknak is van PCR berendezése, minden bejövő beteget letesztelünk, tünetektől függetlenül. Most, hogy a tervezett műtétek ismét beindultak, sajnos az igényelt tesztek száma megint meghaladja a helyi kapacitást, úgyhogy a várakozási idő megnőtt, most öt nap. A sürgősségi osztályon keresztül érkező betegeket viszont továbbra is 45 perc alatt le tudjuk tesztelni.

Hogyan alakult az ellátandó betegek száma?

Eleinte a legtöbben – beleértve a politikusokat, az egészségügyieket és a lakosságot – arra készült, hogy megismétlődik, amit a hírekben Olaszországból láttunk. Az osztálykiürítések és a fő átszervezések emiatt történtek: késve, és rohamtempóban. Aztán 2-3 hét múlva kiderült, hogy a betegszám nem növekszik úgy, mint New York-ban. Emiatt az egyébként mindenhol profitorientált kórházak nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek anyagilag.

Az osztályok üresen álltak, miközben a műtétre váró, nem sürgős betegeket hazaküldték.

Így nem lehet bevételre szert tenni, úgyhogy a kórházak egy ideig arra vártak, mikor kapják meg a zöld jelzést a politikusoktól, hogy vissza lehet-e hozni a betegeket. Szerencsére május 11-én újraindultak a műtétek. A műtéteink száma március elején még erősen indult, de az utolsó 10 napban lényegében leálltunk, áprilisban pedig a visszaesés kb. 80 százalék volt. Csak sürgős eseteim voltak: stroke, agyi aneurizma vérzés. Gondolkodtam azon, hogy az elmaradt műtétek miatt felszabadult időmben önkéntesként besegítek a COVID osztályokon, de rájöttem, hogy jobban teszem, ha maradok gyakorlatilag ügyeletesként. A kórházban én vagyok az egyetlen specialista, aki stroke-ot tud katéteres úton nagy hatékonysággal kezelni, így több életet tudok a saját szakterületemen megmenteni, mint egy COVID intenzív osztályon.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.