A globalizáció már százmilliókat emelt ki a nyomorból.
Nagyon nehéz érdemi vitát találni manapság, ami a szabadpiacot, a globalizációt boncolgatja. Személyes benyomásaim azok, hogy ismét felerősödtek azon hangok, melyek protekcionizmusért, korlátozásokért, sőt, a rendszer elsöpréséért kiáltanak.
A recept szerintük teljesen egyszerű, el kell törölni a kapitalizmust, hisz az felemészti az emberiséget.
Ha már leküzdöttük, akkor pedig eljön a földi paradicsom, ahol senkinek sem kell lemondania a vágyairól. Az elkövetkező sorokban ezeknek a gondolatoknak a valóságtartalmát szeretném mérlegre tenni: meg tudjuk haladni saját magunkat?
Már sokan, sokszor, sokféle képen elmondták: a világ, ami körülvesz minket, nem természetéből fakadóan ilyen. A vágyaink mind beteljesülhetnek, ha a keretet, amiben élünk, kicseréljük. Ez a gondolat azonban nem mindig volt ilyen evidens. Személyes álláspontom az, hogy ez a felvilágosodás terméke.
Nagyon úgy tűnik, hogy Petőfinek nem lett igaza, a szellem napvilága nem ragyog minden ház ablakán.
A felvilágosodás előtt az emberek tisztában voltak vele, a vágy, hogy minden vágy beteljesüljön, az egy nem beteljesülhető vágy. Az embernek vannak kötelezettségei, problémái a munkában, a magánéletben. A szabadság egyben teher is. A felelősséget a tetteinkért vállalni kell lelki, sőt, adott esetben anyagi szinten is. A felvilágosodás ezt eltörölte, az egyén többé nem felelős a tetteiért, a társadalom felelős azért. A vágyairól pedig senkinek sem kell lemondania. Jó példa erre az egyenlőség kérdése. Miért is ne részesülhetne mindenki ugyan olyan mértékben a javakból? Miféle erkölcsi megfontolás állhat a mögött, hogy egyes emberek vágyait a többi felé rendeljük?
Akik támogatják az efféle progresszív társadalomfilozófiát, egy dologról elfeledkeznek. Kimondatlanul, de ők is elfogadják a hierarchiát.
Hisz attól, hogy számukra az egyenlőség a legnagyobb érték, ők is értékhierarchiában gondolkoznak, melyben az egyenlőségnek alárendelődik a többi érték. Az élet időről időre új problémákat görget elénk, nekünk pedig időről időre döntéseket kell hoznunk.
A nagy francia forradalom már megtanította a világot arra, hogy a szabadság és az egyenlőség nem egyeztethetőek össze. Így, a már említett (baloldali) körök hajlandóak elengedni a piacgazdaság kezét: ennek hozadéka két okból is pozitív. Egyrészt, a szegénységet és más társadalmi problémákat nem lehet ebben a rendszerben megoldani. Másrészt, van egy komoly erkölcsi hozadék is. A kapitalizmus alapja a profitéhség, a kapzsiság, embertársaink kizsákmányolása. Nos, kezdjük az elsővel. Mi, magyarok, pontosan tudjuk mit hozott a szocializmus az emberiségnek. Amióta több-kevesebb sikerrel igyekeztünk kiépíteni egy piacgazdaságot, az emberek életszínvonala jelentősen megnőtt. Mindenféle tévhittel ellentétben a kínai gazdaság nem az állami beavatkozás által kezdett el növekedni. Kína egy hatalmas méretű, igen vonzó piacot jelentett a külföldi befektetőknek. Ugyan a mai napig nagyon erős az állami kontroll az országban, ám a Kínában tapasztalható gazdasági növekedés hátterében minden kétséget kizáróan a részleges piaci nyitás áll. Sokan ezt konzervatív „leszivárgási” elméletnek csúfolják, a valóság azonban azt mutatja, hogy a tortából a szegények is egyre nagyobb szeletet kapnak. Az emberi népességhez viszonyítva százalékosan csökken a szegények száma:
a globalizáció már eddig is százmilliókat emelt ki a nyomorból.
Vannak, akik ezt elfogadják, viszont azt állítják, hogy a piaci növekedés az erkölcsök kárára történik, tehát a kettő között átváltás (trade off) van. A kritika úgy hangzik, hogy az egyéni célok követése egy embertelen, materialista világhoz vezet. A legendás közgazdász, Adam Smith gondolatait szeretném idézni: „Nincs olyan nemzet, amelynek ne lenne szüksége arra, hogy átvegyen nemcsak mások tudásából és szokásaiból, de nála magasabb rendű jellemvonásaiból is… Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kiterjedt és gyorsan bővülő nemzetközi kereskedelem a világbéke legfőbb garanciája, amely folyamatosan serkenti az eszmék, intézmények és az emberi tulajdonságok töretlen fejlődését.” Itt is szeretnék példát hozni. Progresszív körökben gyakran merül fel a férfi – női egyenlőtlenség kérdése. Erre aztán sok megoldás született, a női kvóta ötlete se ismeretlen már. A tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a problémára egy organikusan létrejövő válasz is létezik az állami beavatkozással szemben (hisz a progresszív társadalomfilozófia állami beavatkozást feltételez). Az organikus válasz a piaci versenyben keresendő. A cégek felismerték, hogy nem engedhetik meg azt maguknak, hogy sztereotípiára alapozva csak férfiakat alkalmazzanak. A verseny hatására elkezdtek női dolgozókat is felvenni, így csökkent a kereslet a férfi munkaerőre, a bérek pedig elkezdtek közeledni egymáshoz.
A japán nők is sokat profitáltak a globalizációból.
Amikor a japán cégek terjeszkedni kezdtek szerte a világban, a vállalattulajdonosok magukkal vitték a feleségeiket, ők pedig szembesültek azzal, hogy Európa országaiban vagy az Amerikai Egyesült Államokban hogyan bánnak a nőkkel. Hazatérve Japánba, a változás szónokai lettek.
Még nem látjuk a fényt az alagút végén, rajtunk is múlik, hogy miként alakul a jövő. Engedünk a populizmusnak, a demagógiának, mely be nem teljesíthető ígéretekben ringat minket vagy felismerjük, hogy a globalizáció elősegíti az emberiség egyetemes jólétét. Gondoljunk csak bele,
amikor láttuk anno a Katrina-hurrikán pusztítását, egy emberként hajtottuk le a fejünket. A segítség a világ minden tájáról érkezett. Ahogy a Notre-Dame-székesegyház leégésekor is. Ezek a globalizáció legfelemelőbb pillanatai.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A korábbi főpolgármester-jelölt szerint a HVG írása „olyannyira vak és süket a budapesti közállapotokra”, hogy muszáj volt a benne szereplő tévedésekre reagáljon.
A globalizáció és a technológiai fejlődés a szervezett bűnözés virágzásához vezet.
Nemrég még azzal volt tele a brüsszeli lap, hogy Románia jobb hazánknál, most meg már arról szól a fáma, hogy miért volt dühös a román átlagszavazó.
A leendő elnök által belengetett extravámok sokak szerint olyan kereskedelmi háborúhoz fognak vezetni, amely meg is öli a globalizációt. Vannak azonban olyan modellek, amelyek nem ennyire pesszimisták: ezek szerint attól, hogy az USA kiszáll egy játékból, az még folyik tovább – csupán a szabályok változnak meg.
Inkább használják arra a szürkeállományukat, hogy a hazai szegénység még tovább csökkenjen – nagyobb hasznát vennénk ennek. Varga Mátyás Zsolt írása.
Az egyre kapitalizmusellenesebb, woke újság hirtelen a kapitalizmus alapjait kezdte el védeni, mondván, a republikánus elnökjelöltje ezeket kezdi ki.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
