4. 1990 után végig érvényes alapelv volt az időbeli aszimetria /először mi nyitunk piacot, majd ők uniós intézményeket/, ami mára tartós térbeli aszimetriává alakult át.
5. A jelenből nézve még kevésbé fair a mai alkudozás. Nyugat-Európa sokat nyer térségünk negatív profitmérlegével, de ennél is többet a több millió képzett munkavállalóval. Az EU fejlett országaiban dolgozó közép-kelet európai orvosok, ápolók, szakmunkások képzési költségei nem részei a mostani alkudozásnak: több országnál ez még a nyugati tőkebefektetések által elnyert profitnál is nagyobb összegnek számít.
6. A jövőből visszanézve még ennél is drámaibb a helyzet. Ha 2030-ban várható trendek felől nézzük a mai vitákat, akkor már most világos, hogy az EU lemondott a globális gazdasági versenyben való helytállásról. Az USA és Kína több nagyságrenddel nagyobb költségvetésből célzottan fejleszti a jövő technológiáit. A mai viták alapján várható, hogy az EU kiesik a 4.0 ipari forradalom élvonalából.
7. A pénzről folyó viták nem érintik az EU legnagyobb pénzügyi forrását: a jegybankok világát. A 2020-as évtized drámai kihívásaira nem lehet vagy monetáris, vagy fiskális választ adni: csak a kettő együttes és célzott együttműködése lehet a megoldás.
8. Az igazi félreértés, valójában dráma az, hogy korunkban az alapvető erőforrások bőségére és nem szűkösségére lehet/kell építeni. Aki a pénzforradalom korában pénzbőség helyett fukar, az nem csupán a fösvénység bűnébe esik, hanem óriásit hibázik.
A jogi szaknyelv az igazságtalan elosztáson alapuló szervezetet »societas leoninának«, »oroszlántársaságnak« hívja, nem Európai Uniónak.”