„Van ez a családvédelmi törvénysorozat és ennek ellenére tavaly jóval kevesebb gyerek született, mint tavalyelőtt” – kételkedett a családvédelmi akcióterv sikerében Juhos Andrea, szervezet- és vezetőfejlesztéssel foglalkozó szakember a munka jövőjéről szóló rendezvényen. Baja Sándor, a Randstad ügyvezetője viszont úgy látja, óriási szükség van a családvédelmi programra és a csokra. A Makronóm gazdasági portál és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem november elején a HR-szakma két elismert képviselőjét hívta meg, hogy nyilvánosan vitassák meg a munkapiac legégetőbb kihívásait. Beszámolónk negyedik része.
Öreg kontinens, öregedő társadalmak
„Ázsiában 3,5 milliárdos tömeg fog létrejönni 2050-ig és gyakorlatilag a klímaváltozással kapcsolatos problémák jelentős része is ebből fakad, hiszen
az ázsiai emberek is szeretnének úgy fogyasztani, mint ahogy mi fogyasztunk”
– nyitotta meg a demográfia témakörét Lovászy László. Az ázsiai, egyébként egyre inkább egyúttal dinamikusan is öregedő, jelenleg még növekvő népességgel szembeállította az európai lakosság elöregedését.
Baja Sándor szerint is súlyos probléma az európai kontinens elöregedése, amit az egyes országok egy nőre jutó gyerekszámával szemléltetett.
Az egy nőre jutó átlagos gyerekszámnak 2,1-nek kell lennie, hogy egy társadalom népessége ne csökkenjen, azonban az uniós országok ezt az értéket nem érik el.
„Ez nem [csak] magyar probléma, nálunk nagyjából 1,5 az egy nőre jutó gyerekek száma. A németeknél a csodálatos gazdagságban 1,6; Hollandiában is 1,6; a franciáknál 1,9, de még mindig nincsen 2,1, szóval senki sem reprodukálja magát” – sorolta a példákat.
Mindenhol jó, de legjobb otthon
A beszélgető felek górcső alá vették a hazai társadalom elöregedését is. Juhos Andrea szerint a kivándorlás jelentős szerepet játszik a magyar népesség csökkenésében. „Az én anyósomnak 6 dédunokája van, abból 4 él külföldön. Külföldön is születtek, és ők soha többé nem is fognak hazaköltözni. Szerintem ez dráma. A magyar kivándorlás szerintem egy drámai dolog, amit próbálunk a szőnyeg alá söpörni” – véli.
Lovászy László szerint
ma az Európai Unióban 17 millió ember él egy másik tagállamban, ami az unió népességének 3,9 százalékát teszi ki,
a magyarok esetében ez 5,4 százalék az Eurostat adatai szerint. Tehát gyakorlatilag 1,5 százalékkal magasabb ez az érték az uniós átlagnál és ezzel a 19. ország a rangsorban Magyarország” – mutatott rá, hogy a magyar migráció uniós viszonylatban nem számít magasnak.
Baja Sándor felhívta arra a figyelmet, hogy a fő probléma nem az, ha külföldre megy egy munkavállaló, hanem ha nem tér vissza a hazájába.
Franciaországban és Hollandiában több ember szeretne külföldön dolgozni mint Magyarországon, csak ugye vissza tudnak jönni, mert van értelmes, jól fizető munkahelyük.
Ez az amiről nekünk gondoskodni kellene, hogy versenyképesek legyünk” – hangsúlyozta. Egy statisztikát hozott, amely szerint 2018-ban Magyarországon minden negyedik munkavállaló munkahelyet változtatott. Kiemelte, hogy a cégeknek arra kellene törekedniük, hogy jó legyen a megítélésük a munkavállalók szemében, illetve harcoljanak a dolgozókért, például a kisgyerekes anyukáknak kínáljanak fel személyre szabott munkarendet.
A munkaközvetítős ügyvezető saját tapasztalataival szemléltette az itthoni cégek felkészületlenségét, ami a dolgozók becsábítását és megtartását illeti:
„Manapság könnyű munkahelyet találni és most már top vezetők kezdik érezni, főleg a CEO-k. És ott áll a HR-es aki nem nagyon volt még konfrontálódva ezzel a helyzettel. És a legviccesebb az volt, amikor egy multinál összetoboroztunk 27 munkást, kiáll a középvezető és elkezd kiabálni: »Az én elvárásaim! Ennél a cégnél ezt kell!« Heten maradtak. Jött az igazgató és felháborodott a középvezető hangnemén, mert nagy nehezen sikerült összegyűjteni azt a 27 embert is, akik már mind átmentek a szűrőn.”
Oláh Dániel, az esemény másik moderátora a KSH adataira hivatkozott, amely szerint több magyar tér haza, mint amennyi kivándorol, és Baja Sándornak szegezte a kérdést, hogy ő munkaügyi szakemberként mit tapasztal ebből.
„Én is itt vagyok, én is Franciaországban három évig dolgoztam és Strasbourgban éltem három évet és eszembe se jutott, hogy kint maradjak. Ismerek olyat, egy strasbourgi bíróságnál dolgozó srácnak a gyerekeit, akik már azt se tudják, hogy az őszibarack az mit jelent, merthogy egymás között franciául beszélgetnek a gyerekek. De én azt gondolom, hogy van oda-vissza és vissza-oda, emelkednek a bérek, hidd el hogy több lehetőség van [itthon]! Három héttel ezelőtt voltam kint és az Ajax stadionban Amszterdamban csináltunk a helyi követtel egy állásbörzét. Tele volt a terem. Mert igen is akarnak [itthon dolgozni]. Belegondolsz, hogy mennyibe kerül Amszterdamban egy lakás, tudom hogy nagyon drágák. De mondjuk nálam Karcagon, ha ötmilliód van, akkora házat vehetsz belőle, hogy nem látod a végét.”
A szakértő szerint itthon nem is a migrációra kellene összpontosítani, inkább a népesség összetételére. „Mindenki tudja, hogy
50 ezer emberrel több megy nyugdíjba évente, mint amennyi belép a munkaerőpiacra.
Ha megnézzük a KSH adatait, akkor 291 ezer ember van aki 16-17-18 éves, és 450 ezer ember van aki 62-63-64 éves, tehát van egy 160 ezres különbség, ami iszonyú nagy. Nem azt kell nézni, hogy migráció ide vagy oda, hanem már itt van egy nagy probléma” – húzta alá. Szerinte az a nagy kérdés, hogy vajon beletörődünk-e abba, hogy nyolcmillióan vagyunk, és ez a népességszám elég lesz-e, hogy fenntartsuk a magyar társadalmat.
Csokdigger vagy szerető szülő?
Baja Sándor a gazdag német társadalmat említette, ahol a jólét ellenére az egy családra jutó gyerekszám közel sem éri el a társadalom fennmaradásához szükséges 2,1-es értéket, jelenleg csak 1,6 körül alakul
Lovászy szerint három évtized után 2015-ben, a kötelező kvóta alapjául szolgáló migrációs hullám idején javult először érdemben a termékenységi ráta Németországban: 1,5-re (2011: 1,39) úgy, hogy a javulást kizárólag átlagosan a majdnem 2-es értéket hozó, külföldi állampolgárságú nőknek volt köszönhető. Három évvel később azonban már az is látható, hogy bár 2016-ban tovább erősödött ez az érték (újabb történelmi csúcsra, 1,59-re), 2018-ra ismét lefelé fordult a görbe és immáron éves szinten 1,26 százalékos csökkenéssel az 1,57-es rátát éri el. A magyar ráta 1,5 volt 2017-ben, ami a 2011-es 1,23-os mélypontot több mint 20 százalékos emelkedéssel haladta meg, méghozzá „önerőből”, azaz nem bevándorlás alapján.
Ne mondjuk azt, hogy ha beköszönt a gazdasági függetlenség meg a jólét, akkor majd jönnek a gyerekek maguktól”
– vonta le a tanulságot Németország példájából. Egy nyugtalanító statisztikát hozott, amely szerint a magyar nők átlagosan 29 évesen szülik az első gyermeküket, az európai átlag pedig 30 év felett vállal gyermeket. Ha pedig a kismamák 40 felett szülnek, akkor emelkedik a szülés kockázata, a komplikációk esélye. Ezért is fontosnak tartja, hogy a gyermekvállalást támogassa a társadalom.
Megmondom őszintén, hogy nyilván jó ez a CSOK meg a családvédelmi program, mert ezt meg kell csinálni”
– fejtette ki a véleményét a szakértő.
Juhos Andrea megkérdőjelezte a családvédelmi akcióterv sikerességét, szerinte a magyar nők gyerekszülési kedve nem nagyon nőtt. „Van ez a családvédelmi törvénysorozat és ennek ellenére tavaly jóval kevesebb gyerek született, mint tavalyelőtt” – mondta. Szerinte a családvédelmi akcióterv sikeressége azon múlik, hogy a programot kidolgozó szakemberek megértik-e, hogy mitől lesz kedve a magyar fiataloknak ahhoz, hogy sok gyereket vállaljanak.
Lovászy korábbi írásában kiemelte, hogy „már egyre több országban több nő szerez diplomát, mint férfi, és az úgynevezett reál tárgyak terén is emelkedik a számuk, az arányuk. Olyannyira, hogy egyes amerikai egyetemeken már minden harmadik hölgy természettudományi, technológiai, matematikai, illetve mérnöki tanulmányokat folytat. Ezzel párhuzamosan egyre kisebb számban és arányba kerülnek be a férfiak a felsőoktatásba, és a lemorzsolódók közt is magasabb a fiúk, férfiak aránya Európa-szerte”, ez pedig a „házassági piac” átrendeződését is jelenti, amely problémát fel kell ismerni és figyelembe is kell venni a későbbiekben.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A tanárok elsöprő többségének nagyon nem az a véleménye, amit a kormány ellenfelei terjesztenek.
A világ egyik legnagyobb presztízsű egyeteme éppen éjszakai klubot csinál a tantermeiből. Szakos Enikő írása.
Magunk is beláthatjuk: a legtöbb tanórán felvetett kérdés nem a való élet, hanem az iskolai tananyag kategóriában jelent meg a gondolkodásunkban. Nánay Mihály írása.
Az is kiderült már, hogy kik szeretnének leginkább élni a lehetőséggel.
Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a teljes vita bárki számára visszanézhető a YouTube-on.
Egy innovatív pedagógus nem egyszerűen tantárgyi tudást közvetít, hanem megtanítja a diákokat arra, hogy stabil tudás birtokában hogyan oldjanak meg valós problémákat. Szakos Enikő írása.
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
A paksi bővítés lehet az apropó.
