Munkaközvetítő ügyvezetője: A családvédelmi akciótervet meg kell csinálni

Öreg kontinens, öregedő társadalmak

„Ázsiában 3,5 milliárdos tömeg fog létrejönni 2050-ig és gyakorlatilag a klímaváltozással kapcsolatos problémák jelentős része is ebből fakad, hiszen

– nyitotta meg a demográfia témakörét Lovászy László. Az ázsiai, egyébként egyre inkább egyúttal dinamikusan is öregedő, jelenleg még növekvő népességgel szembeállította az európai lakosság elöregedését.

Baja Sándor szerint is súlyos probléma az európai kontinens elöregedése, amit az egyes országok egy nőre jutó gyerekszámával szemléltetett.

„Ez nem [csak] magyar probléma, nálunk nagyjából 1,5 az egy nőre jutó gyerekek száma. A németeknél a csodálatos gazdagságban 1,6; Hollandiában is 1,6; a franciáknál 1,9, de még mindig nincsen 2,1, szóval senki sem reprodukálja magát” – sorolta a példákat.

Mindenhol jó, de legjobb otthon

A beszélgető felek górcső alá vették a hazai társadalom elöregedését is. Juhos Andrea szerint a kivándorlás jelentős szerepet játszik a magyar népesség csökkenésében. „Az én anyósomnak 6 dédunokája van, abból 4 él külföldön. Külföldön is születtek, és ők soha többé nem is fognak hazaköltözni. Szerintem ez dráma. A magyar kivándorlás szerintem egy drámai dolog, amit próbálunk a szőnyeg alá söpörni” – véli.

Lovászy László szerint

a magyarok esetében ez 5,4 százalék az Eurostat adatai szerint. Tehát gyakorlatilag 1,5 százalékkal magasabb ez az érték az uniós átlagnál és ezzel a 19. ország a rangsorban Magyarország” – mutatott rá, hogy a magyar migráció uniós viszonylatban nem számít magasnak.

Baja Sándor felhívta arra a figyelmet, hogy a fő probléma nem az, ha külföldre megy egy munkavállaló, hanem ha nem tér vissza a hazájába.

Ez az amiről nekünk gondoskodni kellene, hogy versenyképesek legyünk” –  hangsúlyozta. Egy statisztikát hozott, amely szerint 2018-ban Magyarországon minden negyedik munkavállaló munkahelyet változtatott. Kiemelte, hogy a cégeknek arra kellene törekedniük, hogy jó legyen a megítélésük a munkavállalók szemében, illetve harcoljanak a dolgozókért, például a kisgyerekes anyukáknak kínáljanak fel személyre szabott munkarendet.

A munkaközvetítős ügyvezető saját tapasztalataival szemléltette az itthoni cégek felkészületlenségét, ami a dolgozók becsábítását és megtartását illeti: 

„Manapság könnyű munkahelyet találni és most már top vezetők kezdik érezni, főleg a CEO-k. És ott áll a HR-es aki nem nagyon volt még konfrontálódva ezzel a helyzettel. És a legviccesebb az volt, amikor egy multinál összetoboroztunk 27 munkást, kiáll a középvezető és elkezd kiabálni: »Az én elvárásaim! Ennél a cégnél ezt kell!« Heten maradtak. Jött az igazgató és felháborodott a középvezető hangnemén, mert nagy nehezen sikerült összegyűjteni azt a 27 embert is, akik már mind átmentek a szűrőn.”

Oláh Dániel, az esemény másik moderátora a KSH adataira hivatkozott, amely szerint több magyar tér haza, mint amennyi kivándorol, és Baja Sándornak szegezte a kérdést, hogy ő munkaügyi szakemberként mit tapasztal ebből.

„Én is itt vagyok, én is Franciaországban három évig dolgoztam és Strasbourgban éltem három évet és eszembe se jutott, hogy kint maradjak. Ismerek olyat, egy strasbourgi bíróságnál dolgozó srácnak a gyerekeit, akik már azt se tudják, hogy az őszibarack az mit jelent, merthogy egymás között franciául beszélgetnek a gyerekek. De én azt gondolom, hogy van oda-vissza és vissza-oda, emelkednek a bérek, hidd el hogy több lehetőség van [itthon]!  Három héttel ezelőtt voltam kint és az Ajax stadionban Amszterdamban csináltunk a helyi követtel egy állásbörzét. Tele volt a terem. Mert igen is akarnak [itthon dolgozni]. Belegondolsz, hogy mennyibe kerül Amszterdamban egy lakás, tudom hogy nagyon drágák. De mondjuk nálam Karcagon, ha ötmilliód van, akkora házat vehetsz belőle, hogy nem látod a végét.”

A szakértő szerint itthon nem is a migrációra kellene összpontosítani, inkább a népesség összetételére. „Mindenki tudja, hogy

Ha megnézzük a KSH adatait, akkor 291 ezer ember van aki 16-17-18 éves, és 450 ezer ember van aki 62-63-64 éves, tehát van egy 160 ezres különbség, ami iszonyú nagy. Nem azt kell nézni, hogy migráció ide vagy oda, hanem már itt van egy nagy probléma” – húzta alá. Szerinte az a nagy kérdés, hogy vajon beletörődünk-e abba, hogy nyolcmillióan vagyunk, és ez a népességszám elég lesz-e, hogy fenntartsuk a magyar társadalmat.

Csokdigger vagy szerető szülő?

Baja Sándor a gazdag német társadalmat említette, ahol a jólét ellenére az egy családra jutó gyerekszám közel sem éri el a társadalom fennmaradásához szükséges 2,1-es értéket, jelenleg csak 1,6 körül alakul

– vonta le a tanulságot Németország példájából. Egy nyugtalanító statisztikát hozott, amely szerint a magyar nők átlagosan 29 évesen szülik az első gyermeküket, az európai átlag pedig 30 év felett vállal gyermeket. Ha pedig a kismamák 40 felett szülnek, akkor emelkedik a szülés kockázata, a komplikációk esélye. Ezért is fontosnak tartja, hogy a gyermekvállalást támogassa a társadalom. 

– fejtette ki a véleményét a szakértő.

Juhos Andrea megkérdőjelezte a családvédelmi akcióterv sikerességét, szerinte a magyar nők gyerekszülési kedve nem nagyon nőtt. „Van ez a családvédelmi törvénysorozat és ennek ellenére tavaly jóval kevesebb gyerek született, mint tavalyelőtt” – mondta. Szerinte a családvédelmi akcióterv sikeressége azon múlik, hogy a programot kidolgozó szakemberek megértik-e, hogy mitől lesz kedve a magyar fiataloknak ahhoz, hogy sok gyereket vállaljanak.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.