A Transsion összeszerelő üzeme Etiópiában.
A telefon kameráját úgy alakították, hogy a sötétebb bőrhöz alkalmazkodva több fényt adjon a fotóhoz, így a szelfik szebbnek látszódnak. Mivel az afrikaiak számos SIM-kártya használatára kényszerülnek egyidejűleg, a telefonok két SIM-kártyásak, hogy ne kelljen azokat cserélgetni.
A kínai cég afrikai fejlesztőközpontokban tanulmányozta, hogyan nyerhetné el az afrikaiak kegyeit, ezért tették a telefonokat többnyelvűvé, de ismerve, hogy az elektromos hálózatok meglehetősen megbízhatatlanok Afrikában – nem ritkán 30 kilométert kell megtenni a legközelebbi töltési lehetőségig –, a Tecno mobilok több időt bírnak egy töltéssel. Végül a Transsion telefonjai a lehető legolcsóbb árúak az átlagos 96 dolláros árral (de már 9 dollárért is lehet telefont kapni), szemben a 145 dolláros átlagárral, a Huawei 176 és a Samsung 235 dolláros áraival.
A helyi igényekre komolyan és ténylegesen figyelő, önmagát afrikai márkaként bemutató kínai mobilcég (boltjaikból száműzték a kínai írásjeleket is) 2014-ben még az afrikai piac 10 százalékát uralta, 2018-ban viszont már 32 százalékot, miközben a Samsung 35-ről lassan 20 százalék alá zuhan.
Az új piacok megszerzéséért Kína jobban alkalmazkodott a helyi igényekhez, lemondott a nagy profitokról és olcsó telefonokat kezdett gyártani. Most pedig Indiába tartanak, ahol értelmetlen funkciók helyett szintén „rátapintottak” a lényegre: mivel az indiaiak sok esetben kézzel esznek és emiatt az ujjaik zsírosak és olajosak lesznek, olyan érintőképernyőt kapnak majd a telefonok, amelyeket így is kiválóan lehet kezelni.