Az ilyenfajta szabadkereskedelem nyertesei egyértelműen a multinacionális vállalatok vezetői és tulajdonosai.
„A mai szabadpiaci eszmék abból a még David Ricardóig visszanyúló gondolatból indulnak ki, hogy a szabadkereskedelem minden abban részt vevő számára előnyös. Erre a tantételre építve követeli például a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank, hogy
azok az országok, amelyeknek kölcsönt adnak, nyissák meg piacaikat,
és erre hivatkoznak azok is, akik a globalizáció mindenki számára előnyös voltát hangsúlyozzák.
A valóságban azonban a mai világkereskedelem messze nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a kereskedelem kölcsönösen előnyös lenne. Szó sincs arról, hogy az egyes államok valamely termékre specializálódnának, amelyben relatív előnyük van. A valóságban a világkereskedelem dinamikája a multinacionális vállalatok termeléskihelyezésére épül. Paul Craig Roberts rögtön bemutat erre egy példát is: az Egyesült Államokban a munkabérek harminckét dollárral magasabbak, mint Kínában,
ha egy amerikai vállalat ezer munkahelyet kihelyez Kínába, óránként harminckétezer dollár többletnyereségre tehet szert,
ehhez képest a szállítási költségek eltörpülnek.
Mit eredményez ez a kereskedelem? Azt, hogy a fejlett országban, ezer fővel csökken a foglalkoztatottság, csökken a kereslet, ami a gazdasági recesszió irányába hat, a kieső adó miatt csökken a költségvetés bevétele és a szükségessé váló segélyezések (például munkanélküliségi segély) miatt növekednek a kiadások. Kinek jó ez?
A munkahelyek kihelyezése nyomán a GDP növekedése ellenére az elmúlt két évtizedben az amerikaiak többségének reáljövedelme stagnált vagy csökkent,
a jövedelemegyenlőtlenségek drámai módon növekedtek, a felfelé irányuló társadalmi mobilitás megszűnt.
A fogadó országok számára sem jó azonban a termeléskihelyezés. Rövid távon ugyan segítheti a külső egyensúly javítását, hosszú távon azonban egyoldalú gazdasági szerkezetet és a külvilágtól való túlságos függést eredményez.
Az ilyenfajta szabadkereskedelem nyertesei egyértelműen a multinacionális vállalatok vezetői és tulajdonosai,
akik a bérkülönbségek révén hatalmas nyereséghez juthatnak, míg e konstrukció negatív hatásait a társadalom egészére hárítják át.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
A kérdés úgy hangzik: a globális nagytőke rezidenseire (Tisza) cseréljük-e a hazai irányított, felhalmozó kapitalizmus hűbérurait (Fidesz)?
A „woke kapitalizmus” így nem a XX. századból örökölt egyenlőtlenségek megoldásává, hanem éppen azok 21. századi újratermelőjévé válik.
A bérlakás adósrabszolgaság. Minden követ meg kell mozgatni azért, hogy Magyarország lakástulajdonos ország maradhasson. Kohán Mátyás írása.
Hadházy Ákos kizsákmányolást kiáltva kizsákmányolásra buzdítja követőit.
Charles Darwin és a laissezfaire kapitalizmus kétszáz éven át az állatok királyságára irányította a Homo sapiens figyelmét, a növények azonban legalább annyira izgalmasak. Talán nem mozognak, de támogatják és védik a hozzátartozóikat, dealeket kötnek, és ravaszul átverik az ellenségeiket.
Elismert orvosként mi sarkallta arra, hogy ringbe szálljon a politikában? Mit gondol a helyi egészségügyről? Mi a legnagyobb kihívás a pécsi régióban? Ezekről is kérdeztük a Fidesz pécsi jelöltjét az MCC rendezvényén.
A magyar származású író kijelentette: a magyar miniszterelnök továbbra is népszerű az átlagemberek körében.
