Mindig a drága munkaerő okozta az ipari forradalmat – bécsi közgazdász a Makronómnak

A Makronóm közép-európai közgazdászokat kérdez arról, hogy merre tartunk a gazdasági fejlődés útvesztőin. Vladimir Vano szlovák közgazdász szerint nem elérni, hanem túlszárnyalni kell az uniós fejlettséget és ebben a külföldi tőke segíthet sokat, a lengyel Marcin Piasecki viszont a magyar munkaalapú társadalmat tartja jó iránynak és a nyugati országokhoz hasonlóan ő is erősebben támogatná a nemzeti nagyvállalatokat. Ezúttal a Makronóm az utolérni kívánandó célország, Ausztria szakértőjét, Richard Grievesont kérdezte meg – és nyugati szomszédunkból nagyon is határozott véleményt hallottunk. Így látják a magyar gazdaságot Bécsben.

Milyennek találja Közép- és Kelet Európa (KKE) gazdasági növekedési kilátásait?

Jelen pillanatban nagyon jól néznek ki a dolgok, mert erős növekedés jellemzi a régiót, főleg Lengyelországot és Magyarországot, ahol a tavalyi év nagyon jól sikerült, öt százalékot is elérő gazdasági növekedésekkel. A régióban mindenhol szép trendeket látunk.

A növekedés csúcsán talán 2017 és 2018 között már túl voltunk, tehát rekordnövekedésre – egyes kivételekkel – nem lehet már számítani, de az idei és a jövő évi kilátások nagyon biztatók. A jövő év után azonban folyamatos lassulás várható, 2021-re a növekedés egy-másfél százalékponttal csökkenhet átlagosan a tavalyihoz képest.

Makronóm.Mandiner

A KKE-országok esetében igazi pozitív hazai történeteket látunk, érvényes ez Magyarország esetében is. A növekedés fő motorja a magánszektor fogyasztása és csekélyebb mértékben a beruházások. A lakossági fogyasztást segíti a munkapiac feszessége, ugyanis a vállalatok nehezen találnak új munkaerőt, ezért egyre több pénzt kell adniuk a dolgozóknak.

Nem csak Magyarország, hanem az egész régió erőteljes fizetésemelést kapott és ezzel egyidőben az infláció alig növekedett.

ami pedig a gazdasági növekedés motorja. Másodsorban a beruházások segítik a régió növekedését, ideértve a bőségesen rendelkezésre álló uniós forrásokat is. 

És mit olvas ki a közép-európai horizonton gyülemlő sötétebb fellegekből?

Az utóbbi időben jelentkező munkaerőhiány lassulást vetít előre. Jelenleg ugyan a bérnövekedésnek a komoly előnyeit élvezhetjük, és ez nem is szűnik meg azonnal. De a munkaerőhiánnyal küszködő vállalatok visszavethetik majd a gazdaság növekedését, a jelenlegi növekedés ezért nem tarthat örökké. 

Ezen felül külső tényezők is fékezni fogják a gazdaság növekedését, például a német autóipar jelenlegi helyzete. Az elmúlt hat-kilenc hónapban egyértelmű, jelentős lassulást figyelhettünk meg a német iparban, melyhez a KKE-országok – különösképp Magyarország – meglehetősen erős szálakkal fűződnek. 

Vannak, akik Magyarországon is folyamatosan cáfolni igyekeznek, hogy érdemi felzárkózást láthatunk a nyugati országokhoz. Erősnek mondható a magyar gazdaság jelenlegi felzárkózása a nyugat-európai gazdasági fejlettségi szinthez? 

Határozottan. Egyrészről mert erős növekedés jellemzi a KKE-régiót, miközben jelentősen lecsökkent a nyugat-európai növekedés. Nyugat-Európa növekedése 2017-ben érte el a csúcsot és a tavalyi év közepétől erős lassulásnak indult főleg olyan külső tényezők miatt, mint a kereskedelmi háború és a kínai konfliktus. Az idei év első negyedében 0,6-0,7 százalék volt a német gazdaság növekedése éves alapon. Ezzel szemben, ha megnézzük Magyarország és Lengyelország évi négy-öt százalékos növekedését, akkor világosan látható, hogy jelenleg erőteljes gazdasági felzárkózás zajlik.   

Érdekes, hogy a magyar száguldás nem követte a német lassulást.

Igen, meglehetősen szokatlan ez a komoly eltérés a két régió gazdasági ciklusai között. Szerintem ez nem tart örökké, de nem is feltétlenül ér véget mostanában. De ha továbbra is gyengélkedik Németország, akkor a magyar gazdaság nem lesz képes fenntartani a négy százalékos növekedést hosszabb távon.

A KKE-országok bérnövekedése betudható egy egészséges folyamatnak, amely egy bérvezérelt növekedési modell része?

Ez azt állítás tökéletesen leírja a jelenlegi helyzetet. A gazdasági növekedés nagy része mögött a bérek és a háztartások fogyasztásának emelkedése áll. Azonban a régió kezd kifogyni a munkaerőből, és a cégek nem találnak dolgozókat, ezért inkább gépekkel helyettesítik azokat. Nagyon gyors automatizáció lehet e folyamat vége. A gépesítés a gazdasági felzárkózást egyébként segítené, viszont az hosszú távú folyamat, nem tud máról holnapra megvalósulni, ezért a bérvezérelt növekedésnek korlátjai is vannak a jelenlegi gazdasági ciklusban. 

Hogyan látja a kilencvenes évek gazdasági átalakulását, mely során Magyarország elvesztette ipari kapacitásainak nagy részét és hozzáférését a piacokhoz illetve a tudásbázisokhoz?

Ami a kilencvenes években történt, azt nem véletlenül hívják sokkterápiának.

Drámai átalakulás történt, főleg a kilencvenes évek első felében. Ha megnézzük a számokat – persze nem mindent mutatnak meg a számok sem –, láthatunk egy meglepően nagy esést a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében. A rendszerváltás a mai napig meghatározó társadalmi következményekkel is járt. 

Azóta viszont sokat javult a régió helyzete, legalábbis a kilencvenes évek végétől kezdve. Ez különösen igaz a visegrádi országokra vagy Szlovéniára. A visegrádi országok nagyon sikeresen vonzottak be rengeteg nagy értékű közvetlen befektetést és nagy értékű beruházásokat, amiből kiépülhetett az az ütőképes gyártókapacitás, amit ma a közép-európai gyártóközpontnak nevezünk. Pozitív folyamat rajzolódik ki a szemünk előtt.

A beruházások valósággal beözönlöttek ezekbe az országokba, rácsatlakoztatva őket az európai gyártási láncokra. Ha összehasonlítjuk a visegrádi országokat Oroszországgal, Ukrajnával, vagy a Nyugat-Balkánnal, akkor máris láthatjuk, mennyire pozitív a visegrádi országok története az elmúlt húsz évben – nem tagadva a drámai átalakulást és a súlyos következményeket sem.

Tehát a külföldi tőke pozitív szerepet játszik a KKE-régióban?

Ez egy meglehetősen sokat vitatott téma manapság és politikailag is kiemelt jelentőséggel bír a régióban mindenütt. De milyen alternatívák voltak? Mi mást lehetett volna tenni? Mondanom sem kell, hogy ez egy kreatív gazdaságpolitikát igénylő kihívás. 

Elemzéseink szerint a külföldi tőke erőteljes térnyerése nagyfokú specializálódást eredményezett a termelésben. Ha megnézzük a termelő iparágak értékláncait, akkor láthatjuk, mennyire erősek termelés tekintetében a KKE-országok, Magyarország, Csehország és Szlovákia. 

Azonban az értéklánc egyéb részein már nem szerepelnek olyan fényesen ezek az országok, például a kutatás-fejlesztés és innováció tekintetében, illetve az értéklánc végén szereplő marketing és értékesítés, logisztika szempontjából sem remekelnek. A hozzáadott érték, így a magas fizetések java pedig az értéklánc ezen részein terem, itt is jónak kellene lenni.

Tehát az értékláncok legrosszabb részén tartózkodnak a régió gazdaságai, amelyek a legalacsonyabb hozzáadott értéket előállító termelési folyamatokra kényszerültek hosszú időn át.

Így van. Közép-Európa mára felzárkózott az EU átlagos fejlettségének a 70-80 százalékára, attól függően melyik országot nézzük. De vajon a régió feljebb tud-e mászni az értékláncon és fel tud-e zárkózni erről a szintről? Ugyanis ez lenne a módja, hogy elérjék az uniós átlag fejlettségi szintjét, vagy még azt is túlszárnyalják. A következő lépés a kérdés.

Ez azonban nehéz feladat, az elmúlt száz évben nagyon kevés országnak sikerült a teljes felzárkózás. Szerintem ma

a külföldi tőke túlzott bősége és jelenléte még hátráltathatja is ezt a felzárkózási folyamatot.

Biztosan csak azt tudjuk, hogy rengeteg kihívással kell majd szembenéznünk, de úgy vélem, nem lehetetlen a felzárkózás és önmagában a külföldi tőke komoly jelenléte sem teszi eleve lehetetlenné a felzárkózást.    

Láthatunk már magas hozzáadott értékű beruházásokat a régiós országokban? Sikerül fellépni a következő lépcsőfokra, ahol a gyártáson túl fejlesztés és kutatás is történik régiónkban? Vagy az értékes termelési folyamatokat szándékosan otthon tartják a nemzetközi cégek?

Magyarországot kevésbé ismerem, de Szlovákiában és Csehországban egyre több kutatás-fejlesztést végeznek, bár nem olyan mértékben, ami a komolyabb változáshoz elég lenne. Ha tudunk is mondani néhány példát, az még nem hoz alapvető változásokat. 

Abban viszont biztos vagyok, hogy a jövőben egyre több nem pusztán termelő folyamatot szerveznek ki a régiónkba német, osztrák, olasz és más nyugati vállalatok. Azt még nem tudjuk, hogy milyen mértékben szervezik ki a nem termelő folyamataikat, de ennek irányába is látunk némi mozgolódást, ami nagyon jó jel.

Egyes elemzések szerint a régiónak nyújtott EU-források több csatornán keresztül visszacsorognak a nyugati országokba. Mi erről a véleménye?

Szerintem ez a vita még nagyon sokáig el fog húzódni, mivel több elemzés is készült a témában és merőben eltérő eredményeket hoztak. Sok múlik azon, hogy milyen tényezőket vizsgálunk. Egyrészről az uniós pénzek a KKE-országok GDP-jének kettő-öt százalékát is kiteszik, ami tetemes összeg, különösképp Magyarország esetében.

Viszont, ha megnézzük, hogy mennyi profitot visznek haza az itt működő külföldi vállalatok, akkor szintén egy magas számot kapunk. 

De vizsgálhatjuk még a külföldön dolgozó állampolgárok hazautalásait, vagy az országok közötti migrációt is, amiből jelentős részt az ideiglenes munka tesz ki, sokan naponta ingáznak két ország között. Ez a jelenség jól megfigyelhető Bécsben, ahova nap mint nap átjárnak Szlovákiából a dolgozók, majd a műszak végeztével hazamennek. 

Jól járunk, vagy rajtunk járnak jól?

Összességében lehetetlen megmondani, hogy ki a helyzet nyertese és vesztese, pont a sok tényező miatt. A véleményem az, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország gazdasági növekedésében meghatározó szerepet játszanak az uniós pénzek, mivel növelik az összkeresletet. Azonban az új EU-költségvetésben csökkenni fognak a források a Brexit miatt. 

Németország nem lesz képes betölteni a britek után maradt űrt. Ráadásul a forrásoknak lesznek olyan feltételei, melyek az új költségvetésben nagyobb súlyt kapnak, ilyen lesz például a fiatalok munkapiaci helyzete. Ha ezt bevezetik, akkor

az uniós pénz jelentős része olyan országokba vándorol, ahol magasabb a fiatalok munkanélkülisége,

ami egyébként a KKE-országokban jellemzően alacsonyabb, mint Görögországban vagy Spanyolországban. A régió döntéshozóinak helyében én már most meglehetősen tartanék a forrásokat jelentősen leapasztó új költségvetési ciklustól, amire már csak két évet kell várni. Érezhető csökkenés jön az uniós pénzekben.

Felkapott téma mostanában a régiót érintő migráció. Nem veszi el a vállalatok innovációs kedvét a munkaerő tömeges importálása? Mit gondol a migráció gazdasági hatásairól?

A KKE-régió demográfiai folyamatai meglehetősen lesújtóak, ezt tükrözi az ENSZ és Eurostat előrejelzése is. A népességcsökkenés megállításához olyan szintű népesség-betelepítésre lenne szükség, ami politikailag szerintem sehol sem kivitelezhető. 

Több jövőbeli út létezhet a népességcsökkenés megállítására, amiben a migráció mellett megjelenik a termékenységi ráta növelése és egy pénzügyi ösztönző rendszer kiépítése is. Valós esélyt nem látok a népességcsökkenés megszüntetésére. Az előrejelzések szerint annyira rossz a demográfiai helyzet Közép-Európában, hogy

legutoljára ilyet csak éhínségek vagy háborúk esetén láttunk.

De soha korábban békeidőben ilyet még nem tapasztaltunk. Úgy gondolom a migráció segíthet ezen, de még az sem fogja megoldani a problémát. 

Milyen jövőképeket lát Közép-Európa előtt?

A népesség csökkenésének két kimenetele lehet. Az első esetben egy meglehetősen zord jövőkép tárul elénk: a régió kifogy a munkaerőből, a cégeknek vissza kell venniük a termelésből, a befektetők sorra hagyják el az országainkat.

A gazdasági növekedés pedig leállhat Közép-Európában.

A második lehetőség, ami szerintem esélyesebb – még ha találgatásról van is szó –, hogy a cégek gépesítenek…

… és valódi új, ipari-technológiai forradalom tör ki.

Pontosan,

vagy egy technológiai forradalom veszi kezdetét.

És a gazdaságtörténetben a jelenlegihez hasonló helyzetek hozták el az ipari forradalmakat.

Hogyan történt ez?

A gazdaságtörténetben az ipari forradalom általában épp a munkaerő drágulásának volt köszönhető. Az iparosok mindig inkább gépesítettek, így növelték a termelékenységüket, ezzel pedig ellensúlyozták a túl nagyra nőtt munkabéreket. Úgy érezték hogy elfogyott, vagy drágult a munkaerő. A korábbi ipari forradalom feltételei pedig most már megtalálhatóak a KKE-régióban is.

Képzeljük el, hogy egy német autógyártó cég tulajdonosaként nem találunk munkaerőt Magyarországon, és akit találunk, az is csak méregdrágán dolgozna. Hogy döntünk? Óriási pénzeket fizetünk a magyar dolgozóknak vagy inkább maradunk és gépesítünk? Szerintem a gépesítés sokkal valószínűbb döntés a gyártók részéről, mert

a külföldi befektetőknek eszük ágában sincs elhagyni a régiót és Magyarországot.

Szerintem a gépesítés és a maradás mellett döntenek.

Miért, ennyire fontos a földrajzi közelség?

A just in time beszállítási rendszer miatt az autógyártóknak létfontosságú a termelő országok közelsége, például a jó infrastruktúrával rendelkező Magyarországé. A kiépült infrastruktúra miatt a német autógyártók Magyarországot választanák még az olcsóbb munkaerőt kínáló Indiával vagy Afrikával, de akár a keleti országokkal szemben is, ahol rengeteg olcsó munkaerő található, de az infrastruktúra közel sincs a magyarral azonos szinten és a távolság is nagy.

Másrészről fontos szempont az uniós tagság is, mivel általános bizalmat és önbizalmat ad a cégeknek, illetve egyfajta garanciát ad a vállalkozóknak a munkaerő minőségét illetően.

Közép-Kelet-Európában sokkal jobb a munkaerő minősége, mint keletebbre vagy délebbre. 

A másik kérdés, hogy mi fog történni a szolgáltató és kormányzati szektorral, hiszen lényegében ők alkotják a gazdaság nagy részét és őket nem a németek birtokolják. Viszont ők nem rendelkeznek olyan bőséges erőforrásokkal mint például a Volkswagen, hogy gépesítéssel növelhessék a termelékenységüket, tehát munkaerő-hiánnyal küzdenek majd. 

Ha valaha is gépesítésbe kezdene a szolgáltató vagy a kormányzati szektor, akkor már nem érdemes várnia, hiszen a jelenlegi munkaerőhiány és a folyamatos béremelkedés kellően megágyaztak a technológiai fejlesztéseknek. Most vagy soha.

Meddig tudjuk fenntartani ezt az erőteljes bérnövekedést? A most felnövekvő generációk életében is meghatározó jelenség lesz?

Egészen addig tartható fenn, amíg a termelés hatékonysági javulása időről-időre ellensúlyozza a béremelkedést. Mivel Magyarország, Csehország és Szlovákia is exportfüggő gazdaságok, versenyképesnek kell maradniuk, ha el akarnak adni valamit a külföldieknek. 

A versenyképességnek két dimenziója van, az ár, de a minőség is. Az erőteljes bérnövekedés ellenére pedig nem romlott a külső versenyképességünk, egyelőre.

Zajlanak a hatékonysági fejlesztések, a bérnövekedés most nagyon is fenntarthatónak látszik.

A lényeges kérdés az, hogy a szolgáltató és kormányzati szektor, valamint a kis- és középvállalkozások, a családi cégek tudják-e majd tartani a lépést a nagy cégekkel termelékenységben. Nemleges válasz esetén ezekre a kis cégekre szenvedés várhat és ha valamiért, akkor szerintem ezért lenne nehezen fenntartható a bérnövekedés.   

Hogy viselnének egy újabb válságot a KKE-országok? Jobb állapotban vannak most, mint 2008-ban?

Jobb állapotban vannak. A válság hatása pedig attól függ, hogy milyen formát ölt a következő válság. Mi is történt 2008-ban?

Nyilvánvalóan egy nagy pénzügyi válság érkezett, azonban az egyes KKE-országokat nem egyformán érintette. Az érintettség fokát nagyban megszabta a gazdaságok külső adóssága, illetve az adósság összetétele és a folyó fizetési mérleg hiánya.

Csehország meglehetősen stabil maradt, hozzá képest Magyarország viszont nem, és kelet felé haladva egyre instabilabbnak bizonyultak az országok. Ha megnézzük a jelenlegi általános stabilitást, illetve a minősítő ügynökségek jelentéseit, akkor

láthatjuk, hogy milyen sokat javult a stabilitás a visegrádi országokban. 

A régió fő problémájaként a kereskedelmi függőséget lehet kiemelni, mivel az előző válságban a globális kereskedelem összeomlott, és ha ilyesfajta válsággal nézünk majd szembe, annak ismét súlyos következményei lehetnek a régióra nézve. 

Összességében pozitívan látom a helyzetet, hiszen pénzügyi oldalról és a külső sérülékenység szempontjából is jobban áll a régió most, mint 2008-ban.  

Mi a közös a KKE-országok futballjában és gazdaságában? Milyen gazdasági tényezők vezetnek sikerre? Fociban és jólétben felnőni a legjobbakhoz – kéz a kézben jár a kettő?

Érdekes módon tényleg van átfedés a kettő között. Először, az ország gazdagsága fontos szempont a futball sikerében. A futballpályák minősége, az edzők száma és szaktudása mind meghatározó sikertényező. 

A gazdaságban és a fociban is nagyon hasonló innovációs folyamatokat látunk:

a futball európai innovációs központjai megegyeznek a gazdasági innováció központjaival.

Ott van több innováció a fociban, ahol a gazdaságban is több innovációt találunk. Németországban, Észak-Olaszországban, illetve másodsorban Hollandiában és Spanyolországban gazdasági innovációs központokat, de innovációs futballközpontokat is találunk. A foci történetében az ötletek és az innovációk innen származtak. 

Az elmúlt ötszáz évben a gazdasági innováció is jellemzően Dél-Németországban, Svájcban, Nyugat-Ausztriában és Észak-Olaszországban történt és ez azóta keveset változott. Ezt az innovációs mutatószámok, például a szabadalmi bejelentések is igazolják. 

Arra következtethetünk, hogy főleg az innováció hiánya és az innovációs központok távolsága miatt nem teljesítettek jól Kelet-Európa focicsapatai az elmúlt ötven évben, amihez még társul, hogy ebben az időszakban Kelet-Európa vagyona csökkent a nyugat-európaihoz képest. A kelet-európai focinak négy hagyományos motorja volt – a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország. De Magyarország a nyugati központokhoz képest nem túl nagy ország.

Tehát a régió legfontosabb kérdése a fociban az innováció és az oda vezető út. Ahogy korábban említettük, elértünk egy fejlettségi szintet, az uniós átlag 70-80 százalékát, de hogyan juthatunk el a száz százalékig, vagy annál is tovább? Csak úgy, hogy ezen a szinten már mi is innovátorrá válunk.

Nem imitátorrá, hanem igazi innovátorrá. Úgy a futballban, mint a gazdaságban.

Az elmúlt hónapokban ismét éleződött a konfliktus Koszovó és Szerbia között. Mit gondol a régiót fenyegető geopolitikai veszélyekről?

Szerintem a régióra kétfajta geopolitikai veszély leselkedik. Az egyik globális jellegű, a másik pedig regionális. A globális veszélyt Kína felemelkedése jelenti.

Kína felemelkedése a legjelentősebb geopolitikai esemény a Szovjetunió felbomlása óta,

és a legjelentősebb hatalmi átrendeződés a második világháború óta. 

Kínának megvannak az eszközei és képessége, hogy veszélyeztesse, illetve megzavarja az USA-vezérelt világrendet. Politikailag, gazdaságilag, pénzügyileg, mindenhogy. Kína az elmúlt ötven évben nagyobb befolyást szerzett, mint a Szovjetunió az utolsó két évtizedében. 

Az erős Kína-Oroszország kapcsolat, illetve az Új Selyemút kezdeményezés a mi régiónkat is érinti. A kínai jelenlét egyre nő a KKE-régióban, főleg a nyugat-balkáni területeken. Európa nyugati fele mindig is pánikszerűen félt az orosz és török befolyás terjeszkedésétől a Balkánon, de most úgy fest, hogy a legnagyobb befolyást helyettük Kína szerzi meg a régióban. Ráadásul

Kína sokkal versenyképesebb, mint az oroszok vagy a törökök voltak,

így a nyugat-európai gazdaságnak sokkal erősebb versenytársává válhat gazdasági, pénzügyi és politikai szempontból is. 

Kína felemelkedéséhez hozzáadódik, hogy az USA valamelyest kivonult Európából, amit egyébként túl gyakran Trump számlájára írnak, holott már Obama alatt elkezdődött. Kína felemelkedése miatt az USA egyre inkább Kínára figyel és elfordul Európától, ami a régiónkra nézve jelentős geopolitikai következményekkel járhat. 

Mi a másik nagy kockázat?

A másik nagy geopolitikai veszélyt pedig a regionális megosztottság jelenti a „nyugat” és Oroszország között, ami a Krím-félsziget bekebelezése óta tart. Az EU új szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, ami viszont gazdasági megosztottsághoz és feszült légkörhöz vezetett a két hatalom között. Ezt jól tükrözi a köztük folyó kereskedelem jelentős lecsökkenése. Az energiakereskedelem ugyan megmaradt, de mindkét fél megoldásokat keres a másik helyettesítésére. 

Az oroszok egyre inkább leépítik nyugati üzleti kapcsolataikat, például öt éve még jelentős pénzügyi szerepük volt Londonban és Frankfurtban, de mostanra ez megkopott. Elsőre azt hihetnénk, hogy ezek a szankciók véget érnek, de ez nem lesz így. Azt is hihetnénk, hogy az üzleti, gazdasági, pénzügyi kapcsolatok helyreállnak a két hatalom között, de ez sem valószínű.

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy a régiónk gyakorlatilag két tűz közé szorult.

Legjobban nem is Magyarországot érinti ez a probléma, sokkal inkább Ukrajnát és a Független Államok Közösségének országait. A múltban nem volt még példa ilyen szintű ellentétre Oroszország és a nyugat között, gyakorlatilag strukturális törésről beszélhetünk.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.