„Tíz évvel ezelőtt biztosan örülni lehetett volna egy ilyen hírnek, hogy eddig kiaknázatlan olajkincset találtak Magyarországon. Még úgy is, hogy Baranyából azért még nem lesz Texas, Szigetvárból sem lesz Dallas (ami az arányokat illeti: a most kikutatott baranyai olaj csúcsüzemben is a hazai fogyasztás tizedét tudja majd fedezni, már ha egyáltalán). No de kicsit csurran, kicsit cseppen a baranyai fekete arany, de a miénk, pontosabban a koncessziótulajdonosé, ami fontos, hogy minden csepp baranyai olaj pont egy cseppel több, mint amit kis hazánknak nem a világpiacon kell beszereznie.
Tíz évvel ezelőtt a többség még kedélyesen legyintett azokra a méregzöldnek bélyegzett véleményekre, hogy a Föld halálosan beteg a szénhidrogének nyakló nélküli elégetésétől, néhány évtized és beköszönthet a klímaváltozás, ami finom kifejezése a Mad Max filmekből ismert pokolnak. Ami viszont már nem utópia. Immáron itt van a nyakunkon.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Noha az Izrael és Irán közötti háborút nem követte az olaj árának robbanása, Európa gyorsan szembesülhetett vele, mennyire ki van szolgáltatva a közel-keleti energiaforrásoknak. Mentőövként érkezett a tűzszünet.