A muszlimok nem akarnak svédek lenni – Magyarországon élő svéd politikus a Makronómnak

Erik Almqvist a Svéd Demokraták volt képviselője és gazdaságpolitikai szóvivője.

Ön úgy véli, hogy a konzervatív pártok bizonyultak a legsikeresebbnek az európai parlamenti választásokon. Hogyan értékeli az eredményt?

Várható volt, hogy a jobboldali pártok lesznek a legsikeresebbek. Nagyot nőtt a támogatottságuk, de talán nem olyan mértékben, mint ahogy azt néhányan remélték és várták. Mégis azt mondanám, hogy így is a jó irányba haladunk. Egy másik fontos politikai váltás az Európai Parlamentben az, hogy a hagyományos szocialista pártok sok szavazatot vesztettek a liberálisok és a zöldek javára.

A Fidesz az EP-választások egyik legsikeresebb jobboldali pártjának mondható?

Máltán a szocialista párt a szavazatok 56 százalékát kapta, de az egy nagyon kicsi sziget, kevés képviselővel, ezért azt mondanám, hogy bármely jelentősebb párttal összevetve a Fidesz nyert a legnagyobb aránnyal az EP-választásokon. 

Makronóm.Mandiner

Ha a Fidesz állítja maga mögé a legnagyobb mértékben a választókat, akkor miért érik ilyen erős támadások az unióból és Nyugat-Európából?

Amit a Fidesz az elmúlt kilenc évben véghezvitt az nagyon különleges egy konzervatív párttól a modern Európában. Az elmúlt négy-öt évtizedben – nyugati szempontból – a konzervatív pártok nem igazán védték az érdekeiket és nem mentek bele politikai harcokba a szocialistákkal és a liberálisokkal a nemzeti parlamenteken kívül. Emiatt átadták a liberálisoknak és a baloldalnak a kulturális szektort, az iskolarendszert, a vallást, a társadalmi szervezeteket, vagy az arról a kérdésről való döntés jogát, hogy miként írjuk a történelmünket. Nyugat-Európában a balliberális erők teljesen dominálják a társadalom e területeit. 

Az egész folyamat szimbolikusan talán 1968-ban kezdődött a francia diáklázadásokkal, amelyek aztán továbbgyűrűztek Svédországba is. Ez az 1940-es években született generáció túlsúlyhoz jutott a médiában, a kulturális szektorban, az egyetemeken és a kutatásokban, mindenhol. A Fidesz ez ellen harcol és védekezik. 

A baloldal Antonio Gramsci elveit követi, ahogy elfoglalja az intézményeket és megváltoztatja a politika és politizálás módját, a politikai viták kereteit.

A balliberális elit megrémült ettől egész Európában.

Fotó: Szalai Ádám

Miért? Magyarország azért nem tűnik olyan veszélyes nagyhatalomnak.

Ha tovaterjed az, amit a Fidesz elkezdett, akkor a balliberális vélemény- és társadalmi kontroll megrendül. Nem annyira az a fontos, hogy éppen megnyernek vagy elveszítenek egy választást. A társadalom feletti kontrollt annál inkább akarják. Ezért tart annyira az európai baloldal Orbántól és a Fidesztől. 

Ezek szerint ön nem osztja a nyugati baloldal aggodalmait, hiszen évek óta Budapesten él. Most, hogy saját tapasztalatból tudja összehasonlítani Svédországot és Magyarországot, hol nevelné fel szívesebben a gyermekeit?

Talán észrevette, hogy magyar feleségem hat hónapos várandós. Ha tíz évvel ezelőtt kérdezte volna, akkor még csak egy-két évre terveztem előre. De ha az embernek családja van, akkor már azon kell gondolkodni, hogy milyen társadalomban szeretnénk élni 15 év múlva. 

Egy kisgyermekkel még szinte bárhol meg lehet találni a biztonságos környezetet. De a kamaszokkal már sokkal nehezebb, mert nekik egy szélesebb értelemben vett stabil, biztonságos környezet kell, jó iskolákkal, ahol rend van és minőségi oktatás. De az is lényeges, hogy lehet-e biztonságban focizni vagy este a városban sörözni a barátokkal, amikor majd 18 évesek lesznek.

Sajnos nem látok semmiféle reális esélyt, hogy Svédország 15 év múlva jobb hellyé válna,

sőt az ellenkezője látszik. És még ha Magyarország szegényebb ország is, itt nem csak érezhető fejlődést látok évről évre, de biztonságos társadalomról van szó, jó iskolákkal. Egyértelműen Magyarországot választanám.

Fotó: Szalai Ádám

Svédországban nem biztonságos éjszaka egyedül sétálni egyes városokban?

Amikor én gyerek voltam, Svédországban bárhol, bármikor biztonságban mozoghattam, de mára ez csak a gazdag, védett területeken élők kiváltsága. Ezeken a területeken kívül nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Egyre jobban hasonlít a svéd helyzet az Európán kívüli országokhoz, ahol egyes gazdag, szigorúan őrzött negyedekben biztonság honol, de máshol nagyon tudni kell, hogy merre tévedünk. Egyesek talán ugyanezt mondanák el a nyolcadik kerületről Budapest esetében, de én sok időt töltöttem a nyolcadik kerületben, ahol még ingatlanbefektetéseim is voltak, a közelben éltem is.

A nyolcadik kerület semmi Stockholm veszélyes részeihez képest.

A svéd iskolák híresek a magas színvonalú oktatásról, de ön mégis inkább Magyarország mellett döntene, ha a gyermekeiről van szó. Miért?

A svéd iskolák a hetvenes években az egész világon a legjobbak voltak. Mindig úgy hivatkoztak rá, hogy ez itt a legjobb oktatási rendszer a világon. Azóta az oktatás minőségében lassan elkezdtünk visszacsúszni, aminek két fontosabb oka van. 

Az első az ideológia. A diákokat a tanárok nem utasíthatják: csak támogatniuk szabad őket, hogy megtalálják az egyénileg legmegfelelőbb utat a tanuláshoz. Nem mondhatják meg nekik, hogy mit és hogyan kellene megtanulni. Bizonyos szabadság természetesen jó, amikor elég érettek vagyunk ahhoz, hogy önállóan is felelősen tudjunk tanulni, de a gyerekeknek szabályokra, korlátokra, irányításra és tanácsokra is szükségük van. A svéd oktatás már nem szentel figyelmet a tudásra, hanem inkább megpróbál kreatív egyéneket formálni. 

A második hatalmas probléma a migráció. Az elmúlt évtizedek bevándorlásának hatására teljesen átalakultak a svéd osztályok. Az osztályok felében nagy problémák vannak az oktatási körülményekkel. Minden nap olvasni iskolai ügyekről,

olykor rendőrt is kell hívni a svéd iskolákhoz,

mert egyes egyének nem tisztelik az iskolai dolgok menetét, nem foglalkoznak a szabályokkal.

Ön írt arról, hogy a szexuális erőszakok növekvő aránya civilizációs hanyatlásra utal Svédországban. Ez egy ideiglenes mellékhatása lehet a migrációnak vagy csak statisztikai módszerek változásairól van szó?

A bejelentett szexuális erőszakok száma nagymértékben nőtt, ezt adatok is alátámasztják. Azt, hogy ez csak egy átmeneti állapot-e, nem lehet kijelenteni, mert eddig sajnos sem a migráció, sem a szexuális erőszakok száma nem mutatott csökkenést. Mindkettő növekszik, szerintem kéz a kézben járva. 

Nem helyes a migrációról túlzott általánosságban beszélni.

Nyilván nem a kínai migránsok erőszakoskodnak.

Az egésznek leginkább a kultúrához és a női férfi viszonyokról, a nők jogairól való gondolkodáshoz van köze. 

Azok a kultúrák a legveszélyesebbek, amelyekben a nőknek el kell rejteniük magukat, ahol nem vezethetnek autót és ahol ma is az apjuk, majd a férjük tulajdonának számítanak. A svédek sokáig úgy gondolták, hogy Svédország olyan nagyon sikeres ország, hogy mindenki olyanná szeretne válni, mint mi svédek. Nekünk csak az a feladatunk, hogy megmutassuk nekik az utat és adjunk nekik elég időt, hogy olyanokká váljanak, mint mi vagyunk. A svédek azonban nem veszik észre, hogy nem mindenki olyan gyenge az identitásában, mint ők. A muszlim világból érkező embereknek – akikről eddig is beszéltünk – nagyon erős az identitása és nem fogják ezt megváltoztatni, hogy svéddé váljanak.

A muszlimok nem akarnak svédek lenni.

Nem látom, hogy a növekvő erőszak miért lenne ideiglenes jelenség, de csak az idő ad majd választ.

Fotó: Szalai Ádám

Akkor nagyobb esélye van, hogy inkább egy svéd válik muszlimmá, mint fordítva?

A svédek azt mondják, hogy a svédség nem olyan fontos dolog, az identitásunk modern és nagyon nyitott, ilyennek is kell lennünk. De a valóságban egy dolog, hogy mit mondasz és egy másik, hogy mit teszel. A svéd középosztály, amely a kozmopolita, nyitottságot képviselő pártokra szavazott, épp az a réteg, amely etnikai alapon szegregálja magát.

Stockholm belvárosa – ahonnan származom – nagyon szegregált város. A stockholmi belváros ma is épp ugyanúgy néz ki, mint amikor gyerek voltam. Pár hónapja jártam arra és amikor sétáltam az utcán, az emberek 98 százaléka észak-európainak nézett ki. Aztán ha kimegyünk a külvárosba, az emberek 98 százaléka a Közel-Keletről, vagy Afrikából származik. Stockholmban a szegregáció sokkal jelentősebb mint Budapesten, persze Budapest nem annyira multikulturális város. 

Összességében mit gondol a tömeges migráció gazdasági hatásairól? Képes lehet hozzátenni valamit a gazdasági fejlődéshez a tömeges bevándorlás?

Természetesen nem. Már hat éve nem vagyok politikailag aktív, de amikor tagja voltam a Svéd Demokratáknak, akkor folyamatosan a migráció gazdasági, költségvetési hatásairól beszéltünk. Nagy kérdés volt ez és sok migrációpárti küldözgetett nekünk rengeteg tanulmányt, amely azt próbálta bizonyítani, hogy a migráció gazdaságilag előnyös. De világos volt, hogy mindezen elemzésekben egészen nyilvánvaló hibák szerepeltek. A migráció sosem volt gazdaságilag előnyös és ez ma sem változott.

A migrációval kapcsolatban egyedül arról érdemes vitatkozni, hogy mennyire költséges.

A Svéd Demokraták hogyan számoltak?

Svédországba érkezett az elmúlt öt évben a legtöbb bevándorló Szomáliából, nagyjából százezer szomáliai. Közülük senki sem tud egyik napról a másikra megváltozni. Ők többnyire nem tanult emberek, nem illeszkedtek be a társadalomba és egy helyre telepedtek le, szegregálták saját magukat, ahol ugyanazt az életet élik, mint otthon. 

Ezeknek az embereknek a gazdasági termelékenységét könnyen ki lehet mutatni: Szomália egy főre jutó gazdasági terméke, GDP-je, tízszer kisebb, mint Svédországé. Ez jól illusztrálja, hogy milyen a termelékenysége ezeknek az embereknek. Ezek az emberek itt sem fognak nagyobb mértékben hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, a GDP-hez. 

Fotó: Szalai Ádám

Tehát tömegesen importálunk afrikai termelékenységű dolgozókat, akiktől furcsa módon pozitív gazdasági hatásokat várnánk.

Ráadásul Svédországban a munkaerőpiacon nagyon magas a minimálbér. A minimálbér sokkal magasabb, mint bárkinek a bére a szomáliai középosztályban.

Svédországban egyszerűen nem éri meg alkalmazni őket

és havonta kifizetni nagyjából egymillió forintot olyan emberek munkaköltségére, akik például Szomáliából, vagy Afganisztánból érkeznek és közel sem képesek ezt az összeget kitermelni a munkájukkal. A társadalmi költség sokkal nagyobb lesz, mint amennyit a bevándorló képes előállítani. Ezért maradnak munkanélküliek és végül teljesen az adófizetők pénzéből, esetleg az állam által finanszírozott alibimunkahelyeken kell dolgozniuk.

Vannak olyan svéd önkormányzatok, ahol épp emiatt adókat emeltek a tömeges migráció hatására.

Svédországban a leggazdagabb önkormányzat szeretné azonnal emelni a helyi jövedelemadót 1,4 százalékponttal. Rengeteg adóemelés várható, helyi és regionális szinten is a következő két-három évben, mert

a jóléti rendszer nem tud lépést tartani a növekvő népességgel

és egyre több sebből vérzik. Egyre több forrás kellene, ezért emelni kell az adókat. 

Tehát a jövedelem újraelosztása zajlik a svéd lakosságtól a bevándorlók felé?

Természetesen. Ez a jóléti állam logikus következménye. Ez egy homogén nemzettel, amelyben szinte mindenki rendelkezett egy tisztességes minimális képzettségi szinttel, jól is működött.

Van esély arra, hogy hosszú távon integrálni tudjuk a migránsokat, akik például az elmúlt 4-5 évben érkeztek?

Fontos az, hogy honnan érkeznek a bevándorlók, mert vannak bevándorlók Lengyelországból és Tajvanból, akikkel semmi probléma, de a helyzet teljesen más, amikor a közel-keleti, vagy az afrikai migránsokról van szó. Ebben az esetben sokkal kisebb annak az esélye, hogy megfelelően integráljuk őket. 

Mi teszi Svédországot vonzóvá a migránsok körében? Mi teszi Magyarországot vonzóvá? Magyarország vonzó hely, ha tudod, hogy mit csinálj, hogyan dolgozz, hogyan tartsd el magad.

Svédország vonzó hely, ha tudod, hogyan tartsd el magad az adófizetők pénzéből.

Svédország a legkevésbé képzett és termelékeny embereket vonzza, még a szegény országokból is.

Németországban a zsidókat figyelmeztette a kormányzat, hogy ne viseljenek kipát az utcán. Ez nem a sikeres integráció jele.

Hallottam róla, de számomra ez nem újdonság. Malmöben már 15-20 éve nem hordanak a zsidók kipát nyilvánosan, de Stockholmban is nagyon ritkán látni ilyet. 

Az elmúlt évtizedekben mintha inkább a magyarokat bélyegezték volna antiszemitának Nyugat-Európában, sőtt itthon is.

Épp nemrég olvastam a Népszavában, hogy a budapesti ortodox zsidók a hetedik kerületben megszervezték a saját biztonsági rendszerüket, mert komoly problémát jelent az antiszemitizmus a kerületben. De honnan ered a hetedik kerületi antiszemitizmus?

Kiderült, hogy az ortodox zsidók szerint nem a magyarokkal van a baj, hanem a részeg nyugati illetve az északi turisták, de leginkább a britek zaklatják őket a leginkább, természetesen csak szóban. De alapvetően elmondható, hogy

ha valaki, akkor a részeg nyugat-európai turisták támadják a magyar zsidókat.

Ami a legnagyobb probléma Budapesten, az a legkisebb probléma lenne Malmöben, Stockholmban vagy Párizsban.

Fotó: Szalai Ádám

Mi a véleménye a nemrég kialakult válsághelyzetről Ausztriában? Mi köze lehet az osztrák kormányt megbuktató külső beavatkozásnak a migrációhoz?

Az eset nagyon egyedi, nem illeszkedik semmilyen mintába. Bár Strache elfogadhatatlan dolgokat mondott, nagyon érdekesnek találom a helyzetet, illetve azt, ahogyan a videó kikerült. Leginkább arra emlékeztet, ahogyan a hidegháborúban működtek a titkosszolgálatok és ez az irány nagyon aggaszt, mert egy teljesen új szintre emeli a politikai konfliktusokat. Az is egyértelmű számomra, hogy miért ő volt a célpont. Ausztria volt az a nyugati ország, ahol koalíciós kormány jött létre a nacionalisták részvételével és jobboldali, bevándorlást ellenző erőkkel.

Ausztria volt az a hely, ahol példát kellett statuálni.

Beszéljünk a magyar gazdaságról is – kizárólag ingatlanokkal foglalkozik Magyarországon?

Igen, ingatlanbefektetéssel és ingatlanok értéknövelő menedzsmentjével foglalkozom, de mostanában több időt töltök a svéd médiaszektorban. Valami újat szeretnék építeni a svéd médiában, de ezen felül cikkeket is írok. 

Mit gondol az ingatlanpiacról? A magyar építőipar hatvan százalékkal nőtt márciusban, negyven százalékkal áprilisban, miközben a többi visegrádi ország ennek töredékét tudja felmutatni. Azonban itthon egyre többen panaszkodnak a magas ingatlanárak miatt. 

Természetesen sokat nőttek az árak, de nem a magyar ingatlanárak rugaszkodtak el a valóságtól, hanem sok magyar ember vélekedése. Melyik átlagos magyar család tud manapság lakást venni Budapest központi részén? – panaszkodik így sok magyar.

De London, Párizs, Bécs, vagy Stockholm belvárosában sem tud lakást vásárolni egy átlagos helyi család.

Ez a helyzet nyugaton is, csak normalizáció történik a magyar ingatlanpiacon.

Az OECD statisztikákban összehasonlítják a háztartások éves átlagos nettó jövedelmének arányát adózás után a háztartások átlagos adósságával. Ez az adósság Magyarországon nagyjából 50 százalék, amely Európában a legkisebbnek számít. A fejlett országok közül egyedül Oroszországban kisebb ez az arány. A nyugati országokban az árak és az adósság szintje kéz a kézben járt és ebben az értelmezésben Magyarországon az ingatlanárak tényleg a legalacsonyabbak közé tartoznak. 

Bőven növekedhetnek még tovább az ingatlanárak?

Persze, optimista vagyok. A fizetések nagyjából 10 százalékkal nőnek évente és ez automatikusan nyomja lefelé az adósság szintjét, ezzel támogatva az ingatlanpiacot.

Az újépítésűekkel kissé óvatosabb lennék. Rengeteg új épületet építenek szerte Budapesten, de én leginkább a központibb, klasszikus, használt ingatlanokban hiszek, mivel ott a kínálat nem nő olyan mértékben, mint az újépítésűeknél. Pontosan emiatt

a kilencedik és a tizenharmadik kerületi újépítésűek ára érzi majd meg legelőször, ha jön egy gazdasági lassulás. 

Akkor ön inkább a klasszikus épületeket tartja időtálló értéknek?

Érdemes lenne Budapesten nagyobb figyelmet szentelni a klasszikus magyar építményeknek, hiszen rengeteg gyönyörű, de elhagyatott épület van, amelyek helyére olykor új, modern stílusú épületeket húznak fel. E modern épületek sok esetben erőszakot tesznek a klasszikus, gyönyörű budapesti utcaképen. Amikor a századfordulón Budapest felépült, nagyon szigorú építkezési szabályozások voltak érvényben. Volt egy nagyobb vízió és terv, hogy felépítsenek egy gyönyörű várost. Ezt meg kell őrizni és tisztelni kell, mert ez a nagyszerű épített környezet az egyik fő oka annak, hogy Budapest annyira népszerű a külföldiek és turisták körében. 

A magyar gazdaság általában is képes követni a lendületes ingatlanpiacot? A magyar öt százalékos növekedés jól mutat a nyugat-európai 0-1 százalékos növekedési ütemekhez képest.

Nem kedvelem az éves GDP növekedésről szóló adatokat, sokkal beszédesebb az egy főre jutó GDP növekedése. Ennek az az oka, hogy ha Svédországban a népesség nagyjából egy százalékkal nő évente, akkor több emberre oszlik meg a növekvő gazdasági teljesítmény, így a szerény svéd növekedésből ezt le is vonhatjuk. 

Magyarországon ebben az értelemben legalább ötször akkora a gazdasági növekedés, mint Svédországban. 

Rengeteg tényezőnek köszönhető ez a hatalmas különbség, de a legalapvetőbb az, hogy Magyarországnak nagyon sokat kell behoznia csakúgy, mint a legtöbb kelet-európai országnak. A felzárkózás mértéke most gyorsabb lehet, mint akkor, mikor Svédország volt hasonló helyzetben néhány évtizeddel ezelőtt, mert Svédország és a legtöbb nyugati ország már megjárta ezt a fejlődési utat, így a tapasztalat, az általuk létrehozott technológia már rendelkezésre áll. 

Ezen felül a magyar gazdaságpolitika sokkal jobb, mint Nyugat-Európában.

Akkor kezdett el érdekelni a magyar politika, amikor megválasztották a Fideszt 2010-ben, mert rengeteg olyan reformot hajtottak végre, amelyekkel nagymértékben tudtam azonosulni. Abban az időben a Svéd Demokraták pénzügyekkel foglalkozó szóvivője voltam és nagyon tetszett az adórendszer reformja, mert sokkal inkább a fogyasztásra helyezte a hangsúlyt a bérek és a vállalkozások megadóztatása helyett. A legtöbb 2010 utáni gazdasági reformmal nagymértékben egyetértek és valószínűleg ezek jelentik a magyar gazdaság sikerét is. 

Más országoknak is ajánlaná az egykulcsos adózást?

Az egykulcsos adózás nem másolható le ilyen egyszerűen. Magyarországon a fizetések továbbra is alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában. Ha erős termelékenységű, magasan képzett embereket szeretnénk itthon tartani, akkor nem szabad durván adóztatni őket és csökkenteni a nettó keresetüket. Svédországban nagyon magasak a bérek, a legmagasabbak között a világban, ezért ők már megengedhetik, hogy az állam jobban megadóztassa a fizetéseket. Hiszen még így is nagyon magas nettó összeg marad a dolgozók zsebében. A magasabb béreket tehát csak azon országokban lehet magasabb kulccsal adóztatni, ahol jóval magasabbak a jövedelmek. 

A helyzet azonban változni fog, mert

Magyarországon hihetetlen sebességben nőnek a bérek, míg a svéd gazdaságban már stagnálás figyelhető meg. 

Ha a svéd dolgozóknak sokkal magasabb a fizetésük, az azt jelenti, hogy ők épp ennyivel hatékonyabban is dolgoznak, mint a magyarok?

Azok az országok, amelyek sok olajat állítanak elő, általában nagyobb termelékenységgel is rendelkeznek. Szerintem ehhez hozzájárulhat, hogy ha nagy a pénzkínálat, akkor a szolgáltatások drágábbak is lesznek és amit ott termelünk egy óra alatt, annak ott nagyobb az értéke. Egyrészt, attól függ, hogyan mérjük a termelékenységet.

Vannak olyan szakmák, ahol semmiféle különbséget nem látok a magyar és a svéd munkaerő között. De mégis vannak olyan szektorok is, ahol a magyar munkaerő sokat fejlődhet. Erre tökéletes példa az útfelújítás, amikor azt látja az ember, hogy hat ember figyeli azt az egyet, aki valóban dolgozik is. 

A termelékenység javulását várják egyes közgazdászok a bevándorlástól is. Érdemes lenne ezt a receptet kipróbálnia Magyarországnak? 

Meg kell találni az egyensúlyt, de

ha Magyarország sokkal több bevándorlót fogadna be az országba, akkor az nagymértékben csökkentené a termelékenységet,

mert a munkakínálat megnőne. A legjobb módja a termelékenység növelésének, hogy növeljük a munkavállalók bérét, azaz a munkaerő költségét, mert ezzel nyomást helyezünk a munkaadóra, hogy gondolkodjon el a munkafolyamatok hatékonyabbá tételén. 

Ezen felül tovább növelhetjük a termelékenységet, ha sokkal hatékonyabbá tesszük a munkahelyeket például robotizációval, automatizációval, vagy akár egyértelmű belső szabályokkal, vállalati kultúrával is. Úgy gondolom, hogy a termelékenység azért nem a megfelelő mértékben növekszik Magyarországon, mert az elmúlt pár év kivételével a munkanélküliség nagyjából 12 százalékos volt – például 2010-ben – és éppen ezért a munkaerő bőven elérhető és olcsó volt. Ennek következtében

elkényelmesedtek a munkaadók és senki sem törekedett a magas termelékenységre.

Jelenleg Magyarország egy átmeneti állapotban van, ahol a munkaadóknak erőfeszítéseket kell tenni a versenyben maradáshoz. 

E folyamat akár hosszú távon is folytatódhat?

Remélem. De hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy Svédország és Magyarország népességének száma nagyon hasonló, a migráció miatt a svéd már növekszik.

Magyarországon közel kétszer annyi ember dolgozik a közszférában, mint Svédországban. Ha ezt a számot minden évben csak pár százalékponttal csökkenteni tudnák, akkor az azt jelentené, hogy egyre több és több ember tudna munkát vállalni a magánszektorban.

Természetesen nem lehet egyik napról a másikra elbocsátani valakit, aki már húsz éve a közszférában dolgozik, de minden három nyugdíjba menő munkavállaló után vegyünk fel csak két újat! 

A magyar modell az, hogy Magyarország költi a legtöbb pénzt a családokra az Európai Unión belül…

… közel a GDP öt százalékát, ami talán a legmagasabb a világon is,

még nem láttam a családokra többet költő országot.

Ez egy nagyon jó irány. Minden fejlett országnak vannak demográfiai gondjai, az egyetlen fejlett ország, amelynek fenntartható a születési aránya, 2,1-es értékkel Izrael. Már Libanonban és Törökországban is csökken a születések száma. 

Két szokásos módja van a népességcsökkenés megállításának. Az egyik az, hogy rengeteg pénzt adunk azoknak, akiknek sok gyerekük van, ahogy Svédország is teszi. A másik mód az, hogy adócsökkentéssel, kedvező hitelekkel támogatjuk a családokat, mint Magyarország.

A svéd verzió a lakosságnak azt a részét fogja elérni és ösztönözni több gyerek vállalására, amelyik a legkisebb termelőképességű, mert nekik a pénz sokkal nagyobb ajándék, mint a magas iskolázottságú embereknek.

Svédországban ők a nem európai hátterű emberek.

A magyar koncepció ennek az ellentéte, pont a középosztályt célozza meg, amely sokkal nagyobb termelő képességű. Magyarország felismerte, hogy a demográfia létkérdés és nagyon jó irányba halad. Kit engedünk be? Hány gyermek születik? És kinél születnek a gyermekek? Ezek alapvető kérdések.

Magyarország akkor is jó úton van, ha továbbra sem érte el a 2,1-es születési arányt, de sokat javult a helyzet a mélyponthoz viszonyítva. Egyik európai országnak sem sikerült még megoldania a helyzetet. 

Fotó: Szalai Ádám

A kedvező folyamatok után tegyünk említést a fejlődésünket hátráltató tényezőkről is! Egyes közgazdászoktól rendre azt halljuk, hogy itthon magas a korrupció és nincs igazi demokrácia, ami nagy akadályokat gördít a gazdasági fejlődés elé.

Nem vagyok a korrupció szakértője, de a korrupció két típusát kell megkülönböztetni. Van a hagyományosabb dél-olasz korrupció, ahol borítékban, vagy a magyar szocialisták esetében Nokia-dobozokban adunk készpénzt valamilyen szolgáltatásért cserében. 

A másik típus az, amikor túlárazott közbeszerzésekkel trükköznek és a végső költség sokkal magasabb, mint a piaci ár, ezzel találkozom Svédországban sok esetben.

Az elmúlt években felépült egy új kórház Stockholmban, amely háromszor többe került, mint kellett volna.

Ugyanezeket a kritikákat lehet hallani Magyarországon is, de mivel nem olyan régóta élek itt, ezért ezekhez nem tudok hozzászólni. A korrupció gazdasági hatásait kevésbé ismerem, de akár Magyarországon, Svédországban, vagy bármely más nyugati országban vagyunk, ha a saját vállalkozása van valakinek, mint nekem, akkor semmilyen formában nem kell a korrupcióval foglalkoznia. Ha egy vállalkozás már foglalkozik közbeszerzésekkel is, akkor talán mások a játékszabályok, nem tudom megmondani. 

Ön a Twitteren publikálta Erik demokrácia mutatóját. Mit mér az ön saját demokrácia indexe?

Amikor egy svéd politikus, miniszter, újságíró, vagy bárki más kritizálja a magyar sajtószabadságot vagy a demokráciát – folyamatosan ez történik – akkor mindig a Freedom House sajtószabadság vagy demokrácia mutatóira hivatkoznak.

Jelenleg is dolgozom egy dokumentumfilmen, ami nyomába ered a Magyarországot érő folyamatos vádaknak.

Remélem, hogy be tudjuk mutatni a következő hónapokban. Ebben a nyomozásban szerepel egy interjú, amit a Riporterek határok nélkül szervezet svédországi vezetőjével készítettem, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi alapján mérik valójában a sajtószabadság mutatóját. 

Először is, a szervezet legfőbb képviselője nem tudta nekem megmondani, hogy pontosan miből számolják ki a sajtószabadságot mérő mutatót. Fogalma sem volt róla, ezért fel kellett vennie a kapcsolatot a francia központtal és csak utána tudott válaszolni. Kiderült, hogy országonként átlagosan öt ember dönti el, hogyan alakul a sajtószabadság szintje évről évre az adott országban. A Riporterek határok nélkül vezetőjének semmiféle ötlete nem volt arról, hogy mi alapján választják országonként ezt az öt embert és azt sem tudta, hogy Svédországban kik ők. A számítások alapját adó nyers adatok is titkosítottak.

Milyen különlegesen tudományos módszerrel számolhatják ki, hogy még Afrikában is szabadabb a sajtó, mint Magyarországon?

Összesen 87 kérdés van és ezeket küldik ki ismeretlen embereknek, hogy ismeretlen módon válaszoljanak rájuk. Néhány kérdést már eleve megkérdőjeleznék, csak hogy konkrét példát említsek. A egyik kérdés arról szól, hogy az adott országban az újságírók között az etnikai kisebbségek milyen arányban képviselik magukat. Például, ha Magyarországon a roma emberek nem érdeklődnek az újságírás iránt, akkor Magyarországon alacsonyabb a sajtószabadság szintje.

Magyarország jelenleg a 87. helyet foglalja el a nemzetközi sajtószabadság-listán. Még jó néhány afrikai állam is megelőzi Magyarországot. Ezen afrikai országokban a Riporterek határok nélkül elismeri, hogy a kormányzat olykor lekapcsolja az internetet a választások ideje alatt vagy újságírókat bántalmaznak és zárnak börtönbe.

Amióta az emberek megválasztották Orbánt, azóta Magyarországnak a sajtószabadság és a demokrácia indexe is romlik, ami összesen öt ismeretlen ember véleményének köszönhető. Ugyanez a helyet az Egyesült Államokban is mióta Trumpot megválasztották – a két mutató folyamatosan romlik.

Készítettem ezért én is egy demokrácia mutatót, hogy rámutassak, hogy az én indexem is épp annyira megbízható, mint az összes többi és csak ténynek álcázott politikai véleményekről van szó, amelyre folyamatosan, objektív igazságként hivatkozhat a liberális és nyugati média.

Erik demokrácia-indexében Svédország 2017 és 2018 között öt helyet rontott,

így Venezuela mögött található, a listát Magyarország vezeti, mögötte Oroszországgal és az USA-val.

Fotó: Szalai Ádám

A nagyhatalmakat említve, az áltudományos rangsorokon túl milyen valós veszélyek leselkednek a közép-kelet-európai országokra?

Ha egy neokonzervatív vagy egy liberális szakértőt kérdez, akkor az ő válasza egyértelműen az orosz befolyás, de ebben én egyáltalán nem hiszek. Nem azért, mert annyira megbízok Oroszországban, hanem azért, mert

nem áll Oroszország érdekében a jövőben sem, hogy belefolyjon a régió ügyeibe.

Ez óriási költséggel járna számukra. 

Az igazi veszély nyugatról érkezik. Ha az Európai Unió liberális baloldala folytatja az Európai Egyesült Államok létrehozását, együttműködve az olyan monopolcégekkel, mint a Google, a Facebook és más közösségi média óriások, hogy továbbra is korlátozzák a szólásszabadságot, miközben egyre nagyobb hatalmat központosítanak, az nagyon veszélyes lehet.

Ezek a szereplők el akarják pusztítani azt az Európát, amit mi ismerünk

és egy új, multikulturális uniót szeretnének létrehozni, amely államoknak tűnő, Brüsszelnek alárendelt régiókból áll. Európában ettől kell tartani.

A politikán túl a globális klímaváltozás lehet a legnagyobb kihívás, amivel szembesülünk.

Csakhogy globálisan a hőmérséklet összesen 0,8 fokkal nőtt az elmúlt száz évben. Nem értem, hogy ez miért annyira aggasztó. A széndioxid kibocsátás folyamatosan csökken Európában és az egy főre eső kibocsátás is sokkal kisebb már, mint Kínában. A legtöbb ember az elmúlt száz év távlatában beszél, amikor is a hőmérséklet szokatlanul nagyot ugrott, és ez igaz is, de a Föld történelmét tekintve néhány száz év semmit nem jelent. 

Ha több millió évre visszamenőleg vizsgáljuk az adatokat, akkor rengeteg ilyen kiemelkedő időszakot látunk, ezért én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a jövő igazi problémája, meglátjuk. Rengeteg főcímet olvashatunk a főáramú nyugati médiában 15-20 évvel ezelőttről. Azt írták, hogy a gleccserek el fognak olvadni a Himaláján, a jegesmedvék kihalnak és Svédországban nem lesz elegendő hó az éves síversenyekre 2022-re. Semmi sem jött be ezek közül, van hó, az előrejelzéseknek köze sincs a valósághoz.

Tudja, miről írtak a nyugati újságok 40-50 évvel ezelőtt? Globális lehűléstől tartottak,

előtte felmelegedésről, előtte pedig ismét lehűlésről. Ha valós, sokkoló következményeket látok, akkor persze én is elkezdek majd aggódni. 

Jobban aggódom más típusú szennyezések miatt. A műanyaghulladék általi szennyezést vissza kell szorítani. Ez egyébként nem európai probléma, én soha nem dobtam el egy szívószálat a természetben Magyarországon, de Délkelet-Ázsiában megteszik. Ott sokkal többet kellene ezzel foglalkozni.

A politika mégis rengeteget foglalkozik a klímaváltozással, amit már pártok tűznek a zászlajukra. Az orwelli nagy testvér után pedig már itt van a kistestvér, Greta Thunberg által képviselt mozgalom.

A régi marxisták úgy tekintenek a társadalomra, hogy az elnyomókból és elnyomottakból áll. Régebben, a huszadik század közepén még a vagyonosabb felső osztályt állították szembe a munkásokkal. Csakhogy a dolgozók helyzete sokat javult a 20. században, ezért a frankfurti iskola néhány marxista szellemi vezetője azon kezdett el gondolkozni, hogy milyen új társadalmi ellentétet találjanak ki, így az elnyomókat és elnyomottakat más irányból közelítették meg.

Létrehozták a radikális feminista mozgalmat, ahol a férfiak, mint elnyomók voltak szembe állítva a nőkkel, mint áldozatokkal. A sokat fogyasztó nyugati országok, vagy legalábbis a gazdagabb országok pedig a szegény országok elnyomói, és az elnyomottak szenvedik majd meg igazán a klímaváltozás következményeit. Nem mondom, hogy a klímaváltozás teljes mértékben igaz vagy téves, de tény, hogy kiválóan illeszkedik a régi marxista logikába. 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.