Ha egy kutató az üzleti érdekeket helyezi előtérbe a tudomány helyett, akkor visszaél a kutatói felelősségével – mondta Amy Wrzesniewski, a Yale Egyetem szervezeti magatartást kutató professzora Budapesten. A Rajk László Szakkollégium idén az amerikai akadémikust tüntette ki a Herbert Simon-díjjal március 12-én a Magyar Tudományos Akadémián. A professzor azt kutatja, hogy mit tartunk a munkánk értelmének és mitől vagyunk boldogok a munkahelyünkön. A sajtóreggelin a Makronóm mellett a Napi.hu-nak, a Qubitnek, a Kiosknak, a G7-nek és a HR portálnak volt lehetősége kérdéseket feltenni.
Pénz helyett lélek
A Makronóm a professzort elsőként arról kérdezte, hogy a cégek hogyan maradhatnak termelékenyek és nyereségesek amellett, hogy a munkavállalók megtalálják a munkájuk lelki értelmét is. Wrzesniewski szerint a kutatások is azt mutatták ki, hogy vannak olyan dolgozók, akik keresik a munkájuk lelki értelmét és munkájukat „felajánlják” annak amiben hisznek, legyen ez a lelki vagy hitéleti háttértartalom.
A professzor elmesélte, hogy kollégái azt javasolták neki, hogy a lelki-hitéleti motivációkat töröljék a munka értelmét kereső elemzésből, de Wrzesniewski ragaszkodott ezekhez, mert szerinte a lelki motivációknak is a kutatás részét kell képezniük.
Ha e jelenségeket ugyanis elhallgatnánk, az azzal lenne egyenlő, mintha ez a kutatási terület nem is létezne. A kutató szerint azonban a munkáltatóknak is érdemes megismerni és építeni a munka lelki értelmére, hiszen az szerves részét képezi a munkának. Ezáltal pedig a munkavállalónak a napi munka nem csak egy feladatokkal teli, befejezendő lista lesz, amit minél előbb be akar majd fejezni és nem a főnöknek való beszámoló lesz a fő cél, hanem egyfajta „felsőbb erő” felé való teljesítés.
Ha a munkának lelki, mögöttes értelmet tudunk adni, akkor a dolgozók is sokkal inkább magukénak érzik a feladatokat, ami nagyban javítja a hatékonyságukat is a professzor megítélése szerint.
A Napi.hu kérdésére, hogy milyen jövedelmi csoporthoz tartoznak azok az emberek, akik a munkájuk során a munkavégzés lelki értelmét keresik, azt válaszolta, hogy a területet jelenleg a tudomány kevésbé ismeri, azonban úgy vélte, hogy ez a magasabb jövedelműekre lehet jellemzőbb.
A Qubit ezen a fonalon arról faggatta tovább, hogy az effajta lelki vagy politikai motivációkat a munkavégzés során lehetséges-e mérni, sőt, esetleg be is építeni a szervezetek működésébe.
A Yale Egyetem kutatója szerint a meglévő kutatások arról szólnak, hogy az egyén lelki vagy hitéleti értékei mennyire illeszkednek a munkahelyéhez, de a politikai orientáció már nehezebb téma.
A robotizáció felszabadíthatja a lelket
A HR Portál arra kérdezett rá, hogy az identitásunk változásával hogyan változik meg a munkánk értelme. A professzor szerint a tradicionálisan hosszútávú, állandóságot nyújtó teljes munkaidős állások átalakulóban vannak, a munkáltató és a munkavállaló viszonya pedig egyre inkább egyénközpontúbbá válik.
Ennek oka lehet, hogy az egyén egyre függetlenebbül dolgozik a szervezettől, vagy az, hogy a munka egy részét automatizálták és ezért változott meg a szervezet és az egyén közötti munkamegosztás és kapcsolat. A kutatások eddig olyan feltevésekre építettek, amelyek szerint a munkavállalók egy szervezetnek dolgoznak (teljes vagy részmunkaidős állásban). Azt is alapfeltevésnek vették sokan, hogy a munkavállaló a céghez, a szervezethez tartozónak érzi magát (legyen szó egy alacsony vagy magas képzettségű munkavállalóról), de ez a jövőben egyre kevésbé lesz érvényes.
A professzor szerint a munka egyre inkább kognitív tevékenységgé válik, amit nem feltétlenül stabil és állandó keretek között, egy közösségben végzünk majd, hanem sokkal egyénibb keretek között, gyakran változtatva tevékenységeinket és állásainkat. Elképzelhető, hogy a munka egyre kevesebb hatást fejt majd ki az emberek identitására,
De az is elképzelhető, hogy nem az adott szervezet fogja meghatározni a hivatásunkat, hanem inkább a hivatásunk és a szakértelmünk.
A Makronóm arról is kérdezte a szakértőt, hogy egyetért-e Bársony Farkas, a GE Magyarország ügyvezető igazgatójának azon állításával, miszerint a jövőben a munkavállalók hat-hétszer is foglalkozást váltanak majd egy életpálya alatt, mert egyes foglalkozások eltűnnek, és újak veszik át a helyüket az innováció és az automatizálás eredményeként.
A professzor az eltűnő állásokra példaként az utazási ügynököket említette, mert napjainkban az ő szolgáltatásaikat már egy kattintással kiválthatjuk. Ugyan kutatásról nem tud, amely szerint a foglalkozások váltakozása gyorsuló tendenciát mutat, de lehetségesnek tartja, hogy a jövőben erőteljesebb változásokat látunk majd.
A szervezetek még csak az elején tartanak a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás vagy az automatizálás hasznosításának. Érdekes módon az erről szóló közbeszéd az alacsony bérű munkákról szól, pedig ezek a folyamatok ugyanúgy érintik a magasan képzett dolgozókat is. Például az amerikai egészségügyben: Amerikában a radiológusok feladatköre jelentősen változik, mert egyre többször fordul elő, hogy csak azoknak az eseteknek kell utánajárniuk, amelyeket a programok nem tudnak értelmezni.
A Kiosk újságírói a munkahelyen elkövetett csalások hatásaira kérdeztek rá, különösen abban az esetben, ha a mulasztások segítik a cég teljesítményét.
A professzor elismerte, hogy
A New Yorki Egyetem kutatói ezzel kapcsolatban arra jutottak, hogy számos szabálysértés a vevők vagy éppen a betegek segítésének céljával történik. Ez visszavezethető arra, hogy a dolgozók azonosulnak a munkájukkal és kitolják, sőt, megváltoztatják a munkájuk szabályait és határait, hogy hasznosabban láthassák el azt.
Csodaszer lehet a távmunka és a rugalmas munkaidő
A G7 a rugalmas vagy rövidebb munkaidőkről és a távmunka trendjéről kérdezte a professzort, aki szerint a szervezetek részéről ez leginkább egy bizalmi kérdés.
A másik megfigyelés, hogy a rugalmas munkaidőben foglalkoztatottak nettó értelemben még többet is dolgoznak többi társuknál. Ez abból adódik, hogy nehezebb szétválasztaniuk a munka- és a szabadidőt, ami miatt végül akár szabadidejüben is dolgoznak. Ráadásul ilyenkor sok időt emészthet fel, hogy a dolgozó jelezze valahogyan a főnökeiknek és a kollégáinak, hogy épp dolgozik és milyen feladattal foglalkozik.
Sok esetben a fizikai jelenlét nélkül kevésbé képesek a dolgozók érvényesülni, de informálódni is nehezebben tudnak. Ugyan a videóbeszélgetések során lehet, hogy megegyeznek valamiben, de a tárgyalás befejeztével a jelenlévők lehet, hogy személyesen végül másban állapodnak meg, és erről az otthon dolgozót elfelejtik tájékoztatni.
Előfordult már, hogy azért tagadtak meg egy előléptetést, mert e teszt alapján úgy vélték, hogy a dolgozók nem elég produktívak. Persze az effajta mérések alkalmazása félrevezető lehet és nagyban függ a munkavégzés természetétől. Vajon a dolgozó elérhetőségét fizetik meg, vagy a munkavégzését?
Óriási kiváltság, ha valaki tudománnyal foglalkozhat
A Makronóm a tudományos területen dolgozók munkájának lelki hátteréről és értelméről is faggatta a Yale Egyetem kutatóját, aki egyéni szinten óriási privilégiumnak tartja, ha valaki annyira szerencsés, hogy bármely területen kutatóként dolgozzon, a kutató ugyanis egy életen át kérdéseket válaszolhat meg.
Épp ezért a professzor szerint a kutatók általában arra törekednek, hogy valóban azokat a kérdéseket válaszolják meg, amelyek a legfontosabbak, ahelyett, hogy némi többletbevétel vagy a gyors siker érdekében válasszák meg témájukat. A tudósok elnyerték a lehetőséget másoktól, hogy a tudománynak szentelhessék az életüket. A kutatók autonómiája különösen fontos, hogy azt kutassák, ami megítélésük szerint valóban releváns.
Természetesen az emberek prioritásai különböznek, de ha a kutató az üzleti érdekeket helyezi előtérbe a kutatásaiban, akkor a professzor szerint visszaél a kutatói felelősségével. A tudomány társadalmi hasznosságáról elmondta, hogy néhány kutatás eleinte nem tűnik hasznosnak, de az interdiszciplináris (több tudományágon átívelő) kutatásoknak köszönhetően sokszor végül egy másik tudományterületen mégis hasznosíthatóvá válik.
A Qubit kérdésére, miszerint vannak-e konfliktusai az üzleti szférában kutatókkal arról, hogy milyen mérőszámokat használjanak a teljesítmény mérésére, azt válaszolta, hogy őt is foglalkoztatja, hogy vajon milyen kutatásnak van köztes vagy végső értéke. A vállalatokat például az érdekli, hogy végül számukra mi termel pénzt, így pénzben mérnék a kutatások hasznosságát. Emellett persze megnyitható a vita arról is, hogy van-e más belső érték is, amiben egy vállalat vagy közösség a pénzbeli értéken túl hisz.
Wrzesniewskit a HR Portál végül arról kérdezte, hogy mitől lesznek az emberek elégedettebbek. A professzor kitért arra, hogy épp dolgozik egy kutatáson, amelyben embereket követnek nyomon a középiskola befejezésétől akár 70 éves korukig. Az idő múlásával azt kérdezték a kísérlet résztvevőitől, hogy mennyire elégedettek a munkájukkal.
és később is magas marad a munkával való elégedettségük.
Akik viszont a munkában csak pénzkereseti lehetőséget látnak, azoknak a munkával való elégedettsége alacsony lesz. A karrierutakat egyébként az is meghatározza, hogy milyen egyesületek tagjai voltak a dolgozók a középiskolában, mert azok, akik olyan egyesületekben tevékenykedtek, amelyek célja más emberek szolgálata volt, nagyobb valószínűséggel váltak elégedetté, ha munkájukban is úgy érezték, hogy másokért dolgozhatnak.
Itt az idő, hogy ezeknek az intézeteknek és az egyetemeknek a mesterséges szétválasztása szűnjön meg végre, mert ez nem más, mint a kommunizmus velünk élő öröksége.
Az okosboltokkal egyelőre elsősorban a nagyobb városokban találkozhatunk.
És imigyen szólt a gép.
A bajorok alighanem látták, a BVB mennyi embert ért el a rendhagyó márciusi kampányával.
Az MTA doktora szerint „nem kell a rablóból hőst csinálni”.
Undorpropagandaügyi reakcióféleség Rózsa Lajos professzor írására. Király-Kiss Miklós írása.
Knut Abrahammal Németország és Magyarország kapcsolatáról, valamint hazája jogállamisági kérdéseiről és új Ukrajna-politikájáról beszélgettünk. Interjúnk.
Abból kiindulva, hogy az Egyesült Államokra már nem lehet számítani, európai nukleáris elrettentés van kialakulóban, vagyis az USA helyett Franciaország fog megvédeni minket. Boris Kálnoky írása.
