Az, hogy az aranyban való tartalékolás rövidtávon jó vagy nem jó befektetés volt, utólag tudjuk meg. De a dolláralapú pénzügyi rendszer sebezhetősége egyre nyilvánvalóbb, s egyáltalán nem zárható ki egy újabb világválság. Az arany nem pénz, mert a kormányok kiiktatták, azért, hogy végig tudják harcolni a világ egyik legfeleslegesebb és legkárosabb háborúját. Azt a háborút, amely szülője lett a II. világháborúnak és az azt követő hidegháborúnak.
Az arany kiiktatása nem hozott kevésbé sérülékeny pénzügyi rendszert. Ugyanakkor lehetővé tette hihetetlen méretű adósság felhalmozását a rugalmasan növelhető pénzteremtési mechanizmusok révén, amit a jegybankok monopol-pozíciója tesz lehetővé.
Fantasztikus aranykort értek meg az 1945 után élő generációk. De az adósságok terhe egyre több gondot okoz, visszafizetésük a következő generációk terhe lesz. Az adósságok terhe sötét felhőként lebeg felettünk, s azzal fenyeget, hogy bármikor jöhet egy óriási vihar. S a vihar mértékétől függően az arany szerepe is változhat.
A jövő kiszámíthatatlan, de nem kalkulálhatatlan. Ezért hosszútávon fontos lehet, hogy egy ország rendelkezzen aranytartalékkal is, ami tágítja a cselekvési teret válság idején.”