Növelné a jövedelemelosztás egyensúlytalanságait a Világbank

„Károsnak tekinthető a deregulációs terv, amely nem társul azzal az igénnyel, hogy javítsa a munkavállalók helyzetét és alkuerejét. A vállalatok mentesítése a közös teherviselés és a szociális biztonsághoz való hozzájárulás alól egy olyan globális gazdaságban, amelynek szabályai is a tőketulajdonosok érdekeit támogatják, nem előremutató intézkedés, és a magyar gazdaságpolitika 2010 óta tett intézkedéseivel is ellentétes. A termelékenységre való, tudományosan kevésbé megalapozott hivatkozással sem engedhető meg a vállalatoknak, hogy tetszőlegesen alacsony béreket fizessenek, és korlátok nélkül bocsáthassák el a munkaerőt. A magyar gazdaság(politika) elsődleges célja ugyanis az emberhez méltó élet biztosítása és a családok munkaalapú, demog­ráfiai célú támogatása. Ezzel szemben a nagyvállalati érdek a kiszervezés és a munkáltatói viszonyrendszer fellazítása. Jó példa erre az Uber, amely munkáltatói kötelezettségeitől úgy igyekezett megszabadulni, hogy az Uber-sofőröket független vállalkozóként »értelmezte újra«.

A piacgazdaságot támogató gazdaságpolitikának elsődleges feladata, hogy egyensúlyt teremtsen a tőke és a munka között, noha erről a Világbank elemzése nem ejt szót. A bérhányadnak optimális esetben átlagosan 60−65 százalék között kellene alakulnia a mostani 55 százalék helyett, míg tőkehányadnak 35−40 százalék körül a mostani 45 százalék helyett. Ehhez a munkáltatók terheinek csökkentése is szükséges lehet, de nem úgy, hogy az tovább erősítse a tőketulajdonosok alkupozícióját. A minimálbérnek pedig nem a csökkentését vagy a megkerülését, hanem az emelését kell elérni, hogy a vállalatok így kényszerüljenek nagyobb versenyre, hatékonyságnövelő beruházásokra, és hogy végül így növekedhessen az aggregált kereslet a gazdaságban.”